Három császármetszéssel a hátam mögött úgy érzem, már mindent hallottam. A legjobb persze az, amit nem lehet überelni, amikor arról olvasok, hogy aki műtéttel szül, az nem is szült, és nem is lehet olyan anya, mint aki hüvelyi úton hozza világra a gyermekét. Pedig a különbség csupán annyi, hogy ő kitolta magából, belőlem meg kiemelték – ha drasztikusan akarunk fogalmazni. Ezt az egész császármetszés kontra hüvelyi szülés vitát az anyukák között nem is igazán értem.
Mintha rajtam múlna, hogy kiírnak műtétre vagy sem.
Lehet, hogy vannak olyanok a világban, akik így dönthetnek, nekem speciel nem volt választásom. Ha azt akartam, hogy kijöjjön a babám, akkor az műtéttel volt lehetséges. Vagy esetleg kockáztathattam volna a saját életemet vagy a magzatomét, ha ragaszkodom a természetes szüléshez. Azt pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy a szülésélményes vágyálmok miatt úgy döntene bármelyik anya, hogy kockáztat, és hátha nem halnak meg szülés közben a babájával.
Igen, legtöbbször ugyanis ezért történik a császármetszés: anyát és babát épségben, életben kell tartani. A szülői felelősség ott kezdődik, hogy sem saját magamat, sem a babámat nem veszélyeztetem. Lelkifurdalást okozni, ítélkezni, megjegyzéseket tenni, lekicsinyíteni egy császáros anyukát épp ezért végtelenül igazságtalan, hovatovább gonosz dolog.
Ismerem én is a szakirodalmat, hogy milyen hormonok szabadulnak fel, és ezek milyen hatással vannak a babákra hüvelyi szülés közben. Olvastam én is erről a témáról sok helyen, hogy a békés születés milyen fontos a gyereknek. Mind úgy igaz, ahogy le van írva. De inkább legyen egy zaklatott születése, mint egy halállal végződő.
Az anyává válás és a jó anyaság mércéje pedig nem az, hogy hol és milyen módon jön ki az a baba. Ami számít, az utána jön. Hogy mennyi minőségi időt, figyelmet kap. Hogy bízhat bennem. Hogy megvédem másoktól mindenáron. Hogy mindennap annyit ölelgetem, amennyit csak tudom. Hogy figyelek rá, mi az ő szeretetnyelve, és megpróbálom jól szeretni. Ebből a szempontból nézve totálisan mindegy az, hogy hogyan és hol jött világra.
Nem attól leszek jó anya, hogy szülök valahogy egy gyereket, hanem attól, ahogyan utána bánok vele.
Hiába szült hüvelyi úton az a nő, aki utána üti-veri a gyerekét, igaz? Ahogy nem lesz jó anya az a császáros sem, akit alig lát a gyereke, és a nagyszülők nevelik inkább. Ne ítélkezzünk a másik anyaságáról folyton, inkább törődjünk a saját csemetéinkkel. Ha egy ismerősünk bejelenti, hogy császármetszéssel fog szülni, akkor kerüljük az alábbi 16 mondatot, és ne gázoljunk a lelkébe! Aki pedig császáros szülés előtt áll, annak javaslom használni a mondatok melletti válaszokat.
- Tehát a könnyebbik utat választod? – Mióta könnyű egy nagy hasi műtét?
- Nem akarod megpróbálni? – De, megpróbálok egészséges gyereket világra hozni.
- Hiányozni fog az igazi szülésélmény! – Nem igazán, elég biztos vagyok benne, hogy így is megszületik a baba.
- Miért nem hüvelyi úton szülsz? – Nem is tudom, talán mert az egyikünk jó eséllyel belehalna.
- Ó, de sajnálom! – Mit? Azt, hogy nem örülsz velem a baba születésének?
- Tudod te, milyen veszélyes a császármetszés? – Ha eddig nem gondoltam volna bele, akkor most biztosan felvilágosítasz.
- A természetes szülés nem olyan nehéz ám. – Ez egy verseny lenne?
- Biztos halálra vagy rémülve! – Eddig nem voltam.
- A harmadunokatesómnak/szomszédomnak/barátnőmnek is császármetszése volt, és hetekig nem bírt talpra állni utána. – Köszi, hogy ezt megosztottad velem.
- Legalább a hüvelyed nem tágul ki. – Mindenképp értesítelek majd a vaginám állapotáról.
- Császármetszés után nem fog beindulni a tejed. – Ha így is lenne, akkor is lesz mit ennie a babámnak, ígérem.
- Ne aggódj, így is jó anyukája leszel. – Mondta valaki, hogy kételkedem ebben?
- Nincs semmi más lehetőség? – Mint például kivarázsolni a babát a hasamból?
- A császármetszés nagyon megviseli a babát. – Engem meg ez a beszélgetés visel meg nagyon.
- De a nők teste arra van teremtve, hogy szüljenek! – Úgy tűnik, ebben akkor a világ nőinek a fele nem is nő, csak azt hiszi magáról.
- Ó, lesz egy nagy sebhelyed. – Ami arra a csodálatos pillanatra fog emlékeztetni, amikor megszületett a kisbabám.
