„Az életem egy átlagosnak tűnő nap végén, a munkából hazamenet állt a feje tetejére” – idézi a Metro című brit lap a 34 éves Sarah Moughtint, aki aznap, a metrón ülve egy csomót talált a füle környékén. „Akkor még fogalmam se volt róla, hogy ez a csomó az egész életemet megváltoztatja majd” – mondja, majd bevallja, azt már az első pillanattól kezdve tudta, hogy a dudor egyáltalán nem normális.
„Akkor már jó ideje jártam a háziorvosomhoz erős, elviselhetetlen fejfájás miatt. Miután észrevettem a csomót, újra bejelentkeztem az orvoshoz, aki először megpróbálta a tüneteimet a stresszre fogni, ám végül beutalt egy CT-vizsgálatra.” Sarah állapota ezt követően rohamosan romlani kezdett: az arca feldagadt, és szinte folyamatosan hányt. „Kórházba be, kórházból ki: nagyjából erről szólt az életem akkoriban.”
Kép forrása: Metro
A fiatal nő azt mondja, az elmúlt négy évben az orvosok sokféle betegséget okoltak a tüneteiért: „Volt, aki a nyálmirigyek daganatát, más agresszív limfómát diagnosztizált. Mondanom se kell, egyik diagnózis ijesztőbb volt, mint a másik. Ez volt életem legnehezebb időszaka.” Aztán 2015 májusában jött a fordulat: Sarah a londoni St. George’s Hospitalba került, ahol megállapították, hogy a tüneteit nem daganat, hanem az agyalapi mirigyének működési zavara okozza.
„Kiderült, hogy a problémát az agyalapi mirigy okozza, egész pontosan az, hogy a mirigyet valamiért elárasztották a limfociták. Hogy ez miért történhetett, az továbbra is rejtély” – mondja Sarah, aki úgy érzi, mostanra megtanult együtt élni a betegségével. „Igaz, hogy olyan vagyok, mint egy időzített bomba, de nem hagyom, hogy a betegség átvegye az irányítást az életem felett.”
Kép forrása: Metro
A fiatal nő azt mondja, el kell fogadni, hogy az élet néha már irányba terel minket, mint amit kigondoltunk magunknak. „A kihívások csak még erősebbé tesznek” – mondja, majd hozzáteszi, a betegsége legrosszabb része az, hogy minden reggel összetörten és másnaposan ébred. „Ha előtte buliztam volna, talán valamivel könnyebb lenne elviselni, mint így, de ma már legalább együtt tudok élni vele.”
Sarah nem győz hálás lenni a szüleinek és a családjának, akik végig kitartottak mellette; a legrosszabb pillanatokban is. „El se tudom képzelni, mit csináltam volna, ha mindezt egyedül kellett volna végigcsinálnom. Borzasztóan hálás vagyok azért, hogy a szüleim minden percben mellettem voltak.”