Amikor kislány voltam, a szüleim rendszerint, hogy úgy mondjam, alulöltözve flangáltak otthon. Amikor nagyobb lettem (értsd: iskoláskorú), akkor azért apám már egy alsónadrágot húzott magára, de anyu mindig is imádott egy szál bugyiban ténykedni. Azon túl, hogy nekik így volt kényelmes, azzal magyarázkodtak, ha ez mások előtt szóba jött, hogy ők azt szeretnék, ha nekem is természetes lenne a meztelenség, és nem lenne kérdés számomra, hogy néz ki egy férfi nemi szerv.
Eleinte nem is volt ezzel problémám, bár a ruhátlankodáshoz én sosem csatlakoztam, viszont ahogy nőttem, egyre jobban zavart a dolog. Mivel anyámék is érezték, hogy egyre jobban feszélyez a fesztelenségük, amikor otthon tartózkodtam, felöltöztek, de a távollétemben továbbra is hódoltak nudista szenvedélyüknek. Ez azt eredményezte, hogy elkezdtem beszabályozni magam, és ha tudtam, hogy otthon vannak, rendszerint hazatelefonáltam pár perccel az érkezésem előtt, hogy legyen idejük felöltözni, mire betoppanok – különösen, ha éppenséggel föl szerettem volna vinni magammal valakit.
Ennyiből már azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a szülői szándék nálam nem ért célt: hiába akartak arra nevelni, hogy ne jöjjek zavarba a meztelen test látványától, épp az ellenkezőjét sikerült elérniük. Kifejezetten szemérmes, szorongó felnőtt lett belőlem, akinek még a szerelme előtt is sokszor nehezére esik pőrén mutatkozni. Persze nem állítom, hogy ez egyenes következménye a szüleim életvitelének, és semmi bajom a nudizmus híveivel. Abban viszont biztos vagyok, hogy én majd másképp szeretném csinálni a dolgot a gyerekeimmel.
Most olyan felnőttek beszámolói következnek, akik hozzám hasonlóan a meztelenséget preferáló szülők mellett nőttek fel. Látni fogjátok, hogy egyáltalán nincs konszenzus a kérdésben, van, akinek természetes dolog lett felnőttként a meztelenség, de vannak olyanok is, akiket éppen úgy zavarba hoz a dolog, mint engem.
Ti mit gondoltok erről? Gyakran szoktatok a gyereketek előtt meztelenül járkálni? Kommenteljetek!
A szüleim nudisták. Amikor kicsi voltam, nem érdekelt, de ma már nagyon kellemetlenül érint.
Nudisták neveltek fel, és most a szüleim egy nudista telepen élnek. Elég érdekes élmény látogatóba menni hozzájuk.
Anyám nudista, szóval úgy nőttem fel, hogy ő rendszerint pucéran mászkált körülöttem. Sosem zavart a dolog, és semmi furcsát nem találtam benne.
A szüleim nudisták. Soha nincs rajtuk ruha, amikor otthon vannak. Néha azért már túlzásnak érzem ezt.
Anyám nudista. Minimum furcsa kimondani ezt.
Amikor munka után hazaérek, és végre-valahára levehetem a melltartómat meg a nadrágomat, egyre inkább kezdem érteni, anyám miért meztelen otthon állandóan.
Anyám nudista. Régebben hazudtam a dologról a barátaimnak, de ma már nem is próbálom titkolni. Az anyám az anyám, és kész.
14 éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, nudisták lesznek. Évekkel később aztán én is követtem a példájukat.
Az, hogy nudista szülők mellett nőttem fel, megnehezítette a szexualitáshoz fűződő viszonyomat. Az például, hogy 12 évesen elvittek egy nudista kempingbe, kifejezetten rossz ötlet volt szerintem.
Nudisták a szüleim, és gyerekkoromban mindig olyan helyeken nyaraltunk, ahol hódolhattak e szokásuknak. Borzasztóan kínosan érzem magam emiatt, és hibáztatom is őket érte. De ma már tabu a dolog a családban.
Anyám újabban elkezdett a nudizmusnak hódolni. Póló nélkül jár-kel otthon, és úgy főzi az ebédet, hogy közben a mellei a kaja fölött himbálóznak.
Amikor anyám nudista lett, apám elhagyta. Szóval mondhatjuk, hogy a nudizmus megváltoztatta a gyerekkoromat.
A legtöbb ember fejében téves kép él a nudizmusról. Nincs ebben a világon semmi perverz. A szüleim nudisták, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan pucéran mászkálnak.
(via)