„Egy tökéletesen átlagos őszi délutánon történt 2012-ben. Miközben a fiúk kinn fociztak a kertben, én a vacsorát készítettem elő. Nem sokkal később Hudson jelent meg az ajtóban: sírt, és a jobb karját fájlalta. Azt mondta, elesett, akkor ütötte meg” – idézi fel az életüket alapjaiban megváltoztató eseményeket az immár 12 éves Hudson Cromwell édesanyja, Kerry.
Az anya a Today.com amerikai híroldalnak nyilatkozott a kálváriájukról. Elmondta, mivel ápolónőként dolgozik, azonnal felfigyelt rá, hogy a hétéves fia nagyon is szokatlanul viselkedik. „Miközben próbálta levenni a cipőjét, orra bukott, és néhány pillanat alatt eljutott a teljes éberségből az eszméletlenségig.”
Kép forrása: Today.com / Cromwell család
Kerry azonnal hívta a mentőket, ám hiába értek időben kórházba, az orvosok sokáig így sem tudták, mi baja lehet. „Könyörögnöm kellett, hogy készítsenek egy MRI-vizsgálatot” – mondja Kerry, akit legjobban a vizsgálat kiértékelése lepett meg. „Az orvosunk azt mondta, olyan, mintha a fiamnak stroke-ja lenne, de az nem lehet, hiszen még csak hétéves.”
A család azóta már tudja, hogy Hudsonnak gyerekkori stroke-ja volt, amely legalább annyira ritka, mint amennyire veszélyes. „Az érintett gyerekek 20-40%-a meghal, leginkább azért, mert késik az életmentő diagnózisuk.” Az érintettség miatt a Hudson család arra tette fel az életét, hogy felhívják a szülők figyelmét a gyerekkorban jelentkező stroke-ra és annak tüneteire.
Ezek nagyjából hasonlóak, mint a felnőttkorban jelentkező változatnál:
- az arc egyik felének bénulása,
- zavaros beszéd,
- hirtelen fellépő elhomályosuló látás,
- hirtelen fellépő erős fejfájás,
- nyaki merevség
- bizonytalanság.
De vannak eltérések is. Kerry azt mondja, Hudson esetében súlyos szédülés és egyensúlyvesztés előzte meg az agyi katasztrófát, ami azóta is komolyan befolyásolja fiuk életét. „Ha a szeretteden ezeket a tüneteket észleled, azonnal hívj hozzá mentőt.”
Kép forrása: Today.com / Cromwell család
Kerry a lapnak beszélt Hudson jelenlegi állapotáról is. Elmondta, azután, hogy magához tért a többnapos kómából, a fiúnak mindent újra kellett tanulnia a járástól a nyelésig. „Mikor magához tért, még felülni sem tudott segítség nélkül. Ma egyedül jön-megy, és bár a szavak formálásával és a jobb kezének használatával még mindig vannak nehézségei, igyekszik olyan önálló lenni, amennyire csak tud.”