Mindig lesz ellátás, csak egyre több beteg fog meghalni

Sz.N. | 2018. Szeptember 04.
A Honvédkórház sürgősségi centrumában történtek napok óta lázban tartják a közvéleményt. Az, ami ott zajlik, máshol sem ismeretlen, csak nem beszélnek róla: a szakdolgozók féltik a munkájukat, a felső vezetés pedig összezár. És mindennek a betegek látják kárát, hiszen az orvosok és a nővérek életet mentenek, vagyis mentenének. De csak akkor, ha tudnak…

Megfelelő felszereltség, működő műszerek, pihent, szakértő személyzet: legalább ennyi kellene ahhoz, hogy a betegek biztonságban legyenek. A mai magyar kórházakban többségében ez csupán álom, szinte mindenhol óriási a szakemberhiány, rengeteg pénz hiányzik a rendszerből, és hiába szólnak arról újságcikkek tömegei , hogy mindez nem mehet így tovább, jelentős változás mégsem történik.

Bár Zacher Gábor felmondása és a felmondásának körülményei nagy port kavartak, és egyre többen állnak ki az orvosok közül, hogy elmondják a saját tapasztalataikat, sajnos a többség még mindig fél megszólalni. Az NLCafénak nyilatkozó egészségügyi dolgozók is csak névtelenül merték vállalni a véleményüket. Érthető, féltik az állásukat. 

Hiányoznak a feltételek

Egy sürgősségin dolgozó nővér fakadt ki lapunknak, de a nevét kérte, hogy ne jelentessük meg, hiszen ezért kirúgnák. Azt pedig egyelőre nem akarja, ugyanis éppen álláskeresésben van. Mint mondja, mindegy, milyen munkát talál, csak ezt ne kelljen tovább csinálnia.

„Nem is csak a pénz miatt mennek el a szakképzett dolgozók, inkább azért, mert nincs meg a feltétel a munkájukhoz. A felelősséget viszont vállalniuk kell, és közben minden dolgozóval aláíratták, hogy nem nyilatkozhatnak, különben kirúgják őket. Mindenki »összezár«, nem beszél. Mi, nővérek is a kiégés határán vagyunk, és a legtöbben csak azért csináljuk ezt tovább, mert szeretjük a hivatásunkat, vagy még nem találtunk más munkát. Szomorú ez!

Lassan eljön a kóklerek, javasasszonyok ideje, hiszen a szakmát tényleg tudók elmennek máshová, sokan már külföldön vannak. Rengeteg olyan osztályt tudok, ahol nincs lepedő a betegek alatt, betakarni sem tudják őket, a műtők fele pedig használhatatlan. Amikor átnézem a beosztást, hónapról hónapra azt gondolom, hogy mindenkinek egyszerre kéne felállnia, mert ez nem mehet így tovább. Aki ma kórházban dolgozik, pontosan tudja, hogy közelítünk a véghez.

Aki beszélni mer, annak betörik a fejét

Dr. Novák Hunor is kiállt Zacher Gábor mellett. A gyermekorvos szerint az általános orvos- és felszereltséghiány miatt sokkal több lesz a műhiba, és még ennél is hosszabb a várólista.

Nevetséges, de sokszor patológusokat, bőrgyógyászokat köteleznek arra, hogy sürgősségi osztályon dolgozzanak, ezzel is enyhítve a munkaerőhiányt. Olyan orvosokra bízzák a szívinfarktusos panaszokkal érkezők ellátását, akik szívhangot évtizedek óta nem hallottak, EKG-t utoljára az egyetemen láthattak. Az egészségügy soha nem omlik össze, csak az áldatlan állapotok miatt egyre többet hibáznak, több szövődménnyel, hosszabb várólistákkal és téves kezelésekkel kell számolni! A jelenlegi keretek között túlterhelt és kevés orvossal, nővérrel a betegellátás országosan súlyosan veszélyeztetve van

– mondta el  dr. Novák Hunor a Blikknek.

Mindig lesz ellátás, csak egyre több beteg fog meghalni (fotó: Thinkstock)

Nem tudja ezt másként az az orvos sem, aki az NLCafénak mondta el, hogy mit lát maga körül.

„Az, amit Zacher Gábor nyilvánosságra hozott, általános jelenség. És a Honvédkórház a legkorszerűbbek között van, oda rengeteg pénzt toltak be, a többi magyar kórház ennél sokkal rosszabb helyzetben működik.

Nincsen elég ember ahhoz, hogy összeállítsuk a beosztást, van, ahol a radiológusok hiányoznak, máshol nincs aneszteziológus, traumatológus. Azok az idős kollégák, akik még képesek ellátni a feladatukat, szinte kivétel nélkül dolgoznak. Évek óta mondjuk, hogy óriási a baj, de fütyülnek rá az illetékesek. Műszerek, képzett szakembergárda nélkül nem tudunk gyógyítani. A múltkori ügyeletemben a sürgősségin egy szemész kollégát osztottak mellém, aki egyáltalán nem ért ehhez a fajta munkához, hiszen sosem csinálta, vagy legfeljebb az egyetemi gyakorlati évek alatt. Egyáltalán nem lepődnék meg azon, ha legközelebb egy patológus jönne fel az osztályra, bár vele se sokra megyünk, és erről a helyzetről a kollégák kicsit sem tehetnek. Mi folyamatosan jelezzük az osztály és a kórház vezetésének, hogy hibák sorozata és ellátatlan betegek tömege lesz mindennek a következménye, mindhiába.

Biztosan nem fogom ezt még sokáig csinálni így, mert a betegeket így nem tudom biztonságosan ellátni, viszont a felelősség az enyém. És közben furdal a lelkiismeret, hogy mi lesz, ha én is távozok… Nálunk már a műszerek állapotáról nem is beszélünk, legfeljebb akkor morgunk, ha rossz a lift napok óta, ilyenkor a betegszállítók ölben viszik fel a betegeket az osztályra. Az, hogy a műtő rendszeresen beázik, már fel sem tűnik. Normális helyen ilyesmi nem fordulhat elő…”

Veszik a kalapjukat, és továbbállnak

„Ma egy egészségügyi dolgozó eleve dupla annyi munkát végez, mint kellene, mert nincsenek elegen, és ezt nem honorálja senki, ez az alap. Ezek után nem szabad azon csodálkozni, ha az emberek veszik a kalapjukat, és továbbállnak. Egy ápolónő vagy orvos halmozottan megterhelő körülmények között dolgozik mindennap, minden pillanatban, hiszen életekért felel, rengeteg fertőzésnek, ilyen-olyan veszélynek van kitéve, a nem elégséges technikai körülményekről nem is beszélve. Mindez igazságtalan és méltánytalan a minisztériumtól, ez nem is kérdés”– mondta el nemrégiben  dr. Soós Adrianna, a FESZ elnöke nekünk.

Exit mobile version