A csípő- és térdprotézisműtét ma már nemcsak az idősek között gyakori: életmódja miatt egyre több fiatal is műízületre szorul a fájdalommentes élet érdekében. A térdprotézis-operációk terén azonban az elmúlt években komoly változások történtek, így egy ilyen beavatkozás után akár már másnap lábra állhat a beteg.
Magyarországon évente majdnem 20 ezer csípő- és térdprotézist ültetnek be. A módszerekben és az alkalmazott protézisekben többféle variáció is elérhető, abban azonban nincs sok eltérés, hogy miért jut el valaki oda, hogy térdprotézisműtéten essen át.
„A legtöbb esetben azért van szükség protézis beültetésére, mert az ízületi felszíneken az idő előrehaladtával a porc elkopik. Előfordulhat azonban az is, hogy külső erőbehatás nyomán az ízület közelében vagy az ízületben történik egy törés, és emiatt kopik el a porcfelszín. Mindkét esetben a kopás fájdalommal, mozgásbeszűküléssel jár, amely hosszabb távon fenntarthatatlan állapotot eredményez” – mondja dr. Gáspár Szabolcs, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő ortopéd traumatológus főorvosa.
Az érintettek életkora megint csak széles határok között mozog: a krónikus ízületi fájdalom hosszú távon jelentős életminőség-romláshoz vezet, tehát nem lehet kijelenteni, hogy csak a hatvan felettiek körében lenne gyakori ez a fajta orvosi beavatkozás. Az életkor befolyásolja a protézis jellegét is: a fiataloknál az úgynevezett cement nélküli, mozgótálcás vagy nagyon sima felszínű protézisek az előnyösek.
A sebész azt mondja, az operációs módszer és a protézis kiválasztásánál mindig szempont, hogy minél kisebb legyen a szöveti károsodás mértéke, illetve minél több csontot tartsanak meg. „Minél kisebb a szövet- és izomkárosodás, annál kisebb lesz a műtét utáni fájdalom, és annál gyorsabb lesz a rehabilitáció. A betegeket aznap, de legkésőbb másnap lábra állítjuk gyógytornász segítségével, emellett egy passzív térdmozgató géppel is segítjük a mobilizálást, miközben mondjuk a páciens újságot olvas” – mondja az ortopéd szakorvos.
Dr. Gáspár Szabolcs szerint a gyógyulási időszak hossza függ attól is, hogy a beteg korábban mennyire élt aktív életet, milyen állapotban volt az izomzata, illetve az operáció után mennyit tesz a felépülés érdekében. A korai gyógytorna azonban kulcsfontosságú a térdprotézisek beültetése után, és segédeszközzel (járókerettel vagy könyökmankóval) viszonylag hamar megkezdheti a mozgást is a páciens.
Ami a későbbieket illeti, a szakorvos azt mondja: „Nem szerencsés orvosként kijelenteni, hogy a műtét után maximális terhelhetőség vagy mobilizálás érhető el. A térdprotézis beültetése után a páciensektől 0-90 fokos aktív mozgást várunk el, azonban vannak, akik ennél sokkal jobban is tudják hajlítani térdüket. Általában 80-85 százalékos teljes panaszmentesség érhető el, a maradék 15-20 százalékban jelentős fájdalomcsökkenés mellett mozgatáskor vagy időjárás-változásra jelentkező fájdalom előfordulhat. De ez minden esetben függ az egyéntől is.”
Az operáció tehát egyértelműen minőségi javulást eredményez, a műtét előtt tapasztalható nagy fájdalom mindenkinél elmúlik. A szakorvos hozzátette: a mozgás fontos, a kerékpár és az úszás senkinek sem árt, aki mozgásszervi panaszokkal küzd.
