Flóra most 42 éves, és sokadszorra határozta el, hogy végre lefogy. Ez az első alkalom, hogy lassan ugyan, de biztosan halad a célja felé, korábban inkább a szélsőséges megoldások híve volt. Sokat sanyargatta magát, és jó pár kudarcélménnyel gazdagodott: ahogy felhagyott a diétával, kamatostul jöttek vissza a kilók, ebből mostanra végleg elege lett. „Már kamaszként is volt rajtam némi felesleg. Nem mondanám, hogy kövér voltam, de minden barátnőm csinosabb volt nálam, ami az önbizalmamnak nem tett jót. Akkoriban kezdtem fogyókúrázni, de nem sok sikerrel. Hiányzott belőlem a kitartás, és nagyon rosszul viseltem a koplalást – ma már persze tudom, hogy a lehető legrosszabb módszert választottam, de azt gondoltam, csakis ez segíthet, ha villámgyors változást akarok elérni” – emlékszik vissza Flóra, aki a közelmúltban azért kezdett életmódváltásba, mert már csak kevés választotta el attól, hogy 90 kiló legyen.
Azok az emberek, akik szeretnek, ilyennek fogadtak el, szóval tőlük nem igazán kaptam bántó megjegyzéseket, ismeretlenektől viszont érkezett kritika bőven. Amikor például menyasszonyi ruhát kerestem magamnak, több szalonban is azt mondták, hogy remélik, az esküvőmig lefogyok, kár lenne, ha »így« állnék oltár elé.
A férjemet egyáltalán nem érdekelte a súlyom, az ő száját sosem hagyta el olyan mondat, hogy fogyjak le az esküvőnkig, ettől függetlenül nagyon rosszul esett, amit a ruhakölcsönzőkben mondtak – idézi fel Flóra, aki az ikrei születése után veszítette el igazán a kontrollt a kilók felett. – Nem igazán volt segítségünk, a férjem pedig nagyon sokat dolgozott, a nap nagy részében egyedül voltam. A gyerekekre koncentráltam, magamra alig maradt időm, csak álmodoztam arról, hogy eljárjak futni vagy tornázni. Amikor aztán a lányok óvodások lettek, visszamentem dolgozni, és én megint a fontossági lista végére kerültem. A mérleg ugyanannyit mutatott alattam, mint amikor szülni mentem az ikrekkel. Rémesen éreztem magam a bőrömben, de fáradt voltam ahhoz, hogy egyedül változtassak. Minden este megígértem magamnak, hogy holnaptól lefogyok, de ezt évekig csak halogattam.”
Bizonyos szint fölött nehezebb bizonyos szint alá menni
Flóra esete egyáltalán nem egyedi, való igaz, hogy sokan 40 éves koruk körül szembesülnek azzal, hogy kicsúszott a kezükből a hízás-fogyás irányítása, vagyis elvesztették a kontrollt a kilóik felett. Ábrahámné Bergmann Anna funkcionális táplálkozás- és életmód-tanácsadó szerint az okok között mindenképpen előkelő helyen áll a táplálkozás, azonban egy sor további életmódtényezőnek és az életkörülményeknek is komoly szerepük van a testsúly alakulásában. „Életmódtényezők között gondolok például az alvásra, a testedzésre, az életvezetési szokásokra. Az életkörülményeket tekintve pedig nem közömbös a stresszterheltség, a környezeti és vegyi ártalmak, valamint a lelki tényezők szerepe. Mindezek nemcsak néhány évre, hanem akár évtizedekre visszatekintve is vizsgálandók, a hízás/elhízás mögött ugyanis szinte minden esetben a szervezetben kialakult valamilyen egyensúlytalanság áll, az imént említett okokkal összefüggésben” – részletezi a szakértő, hozzátéve azt is, hogy ez a folyamat hosszan, akár éveken át is haladhat előre anélkül, hogy komolyabb tüneteket, panaszokat okozna.
Akár tetszik, akár nem, az életkor előrehaladtával természetes folyamat, hogy a test öregszik, „elhasználódik”, aminek mértéke és üteme abszolút befolyásolható (lenne) a táplálkozással és az életmóddal.
Ábrahámné Bergmann Anna életmód-tanácsadó
„Valóban nagyon gyakori, hogy negyvenéves kor körül kezdenek jelentkezni olyan fizikai, egészségügyi problémák a túlsúly mellett (de akár túlsúly nélkül is), amelyeket már nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha számít az egészségünk. Ilyenkor azért lehet jellemzőbb a hízás, és nehezebb a fogyás, mert a test ebben a szakaszban már jelentős kimerültséggel, tápanyaghiánnyal és anyagcserezavarral küzdhet. Ezt a folyamatot tudatosan, megfelelő módszerekkel vissza lehet fordítani, és az egyensúly helyreállítható, azt azonban tudni kell, hogy a feladat időigényes, és nagyobb figyelmet követel. A nők körében fokozhatja a problémát, ha a nemi hormonális működés zavart szenved, ezek a hormonális tényezők ugyanis közvetlen összefüggésben állnak a hízás-fogyás folyamataival.” A testsúly (pontosabban fogalmazva testtömeg) egyike azoknak a fizikai–közérzeti visszajelzéseknek, amelyek az egészségi állapotunkra utalnak, az elhízás tehát egyáltalán nem csak esztétikai probléma. Ahogy a funkcionális táplálkozás szakértője mondja, az egészséges állapot egyik ismérve az ideális testsúly is, másképp mondva: egy egészséges test nem túlsúlyos.
„Ha tehát túllépjük az optimális testsúlyunkat, az már önmagában is jelzés lehet, hogy jobban figyeljünk oda az egészségünkre, már csak azért is, mert a kialakult túlsúlyos állapot további egészségügyi kockázatokat hordoz. A túlsúly – amit már nem tudunk szabályozni, nem áll az irányításunk alatt – a test jelzése, hogy valami nincs rendben. Például a testnek juttatott ételek, italok nem szolgálják ki az egészséges működéshez szükséges tápanyagigényt, illetve olyan anyagokat tartalmaznak, amik a testnek terheket, ártalmakat, működészavarokat okoznak. Ha a táplálkozást olyan megközelítésben alkalmazzuk, hogy annak valódi célja szervezetünk számára értelmezhető és valóban hasznosítható, természetes tápanyagokat adni, nem csak jóllakatni, akkor ez a fajta táplálkozás folyamatosan képes szavatolni a test ideális összetételét, beleértve a testtömeget is” – magyarázza Anna.
Ne egyél, hanem táplálkozz!
A sikertelen fogyókúrázók körében nem ritka, hogy különféle kifogásokkal próbálják meggyőzni magukat és/vagy a környezetüket, miért nem tudnak leszámolni a plusz kilókkal. „Talán furán hangzik, de akikkel foglalkozom, nem jönnek kifogásokkal – mondja Anna. – Lehet, hogy ők már túljutottak a saját kifogásaikon, és kellően elszántak, hogy végre tegyenek magukért, vállalják a felelősséget a saját állapotukért, és mindehhez segítséget is igényelnek, hogy megspórolják a kudarcokat. Sok emberrel találkozom, és a személyes környezetemben is vannak, akik bár szeretnének ideális testsúlyt és egészséget, mégis olyasmiket fogalmaznak meg, hogy »nekem erre nincs időm«, »én nem főzök, nem pazarlom az időmet az ételkészítésre«, »nincs hozzá elég akaraterőm«, de a beszélgetések során hallottam már olyat is, hogy »nekem ilyen a genetikám«, »szülés után természetes, hogy a plusz kilók fent maradnak« vagy hogy »az életmódváltás túl költséges«.”
Anna saját tapasztalataiból kiindulva és az általa mentorált személyek példái alapján is azt mondja, hogy nincs szükség kövér pénztárcára ahhoz, hogy valaki csinos legyen, és jól érezze magát a bőrében. „Amikor az ember áttér az egészségét támogató táplálkozásra, a vásárlási, fogyasztási szokásaiban is változás történik. Sok termék kimarad a bevásárlókosárból, s ezeknek a helyét az egészséges táplálkozáshoz szükséges alapanyagok váltják fel. Ha átlagosan nézzük az élelmiszerekre fordított kiadásainkat, ezeket beszerezni nem költségesebb, mint megvenni a rengeteg feldolgozott élelmiszeripari készterméket. Ráadásul számtalan filléres praktika létezik, amivel költséghatékony alternatívákat készíthetünk otthon a drága bolti helyett: ilyen például a kókusztej vagy a házilag készített csírák, otthon növesztett »mikrozöldek«.”
Kevesen néznek szembe a ténnyel, pedig igaz, hogy az elhízás hátterében sokszor nem a balszerencsés családi örökség áll, hanem az otthonról hozott rossz szokások. Mindezt Anna is megerősíti: „Az egyik legfőbb hibaforrásnak a táplálkozással, egészséges életmóddal kapcsolatos ismerethiányt látom, illetve a rossz beidegződéseket, helytelen hozott szokásokat. Ha birtokában lennénk a korrekt ismereteknek, amik alapján értjük a testünk működését, és tudjuk, mi jó neki, és mi nem, illetve generációkon keresztül ezt a gyakorlati mintát kapnánk és adnánk tovább, akkor egy fizikailag is egészséges társadalomban élhetnénk. Már gyerekkorunktól kezdve tömjük a szervezetünket a haszontalan élelmiszeripari termékekkel, kevés olyan ételt eszünk, ami valóban táplálék. Óvodáskorunktól fogva az iskolás éveinken át igyekszünk megfelelni a ránk nehezedő teljesítménykényszernek, legyen szó sportról, nyelvtanulásról vagy egyéb különórákról, és ezért folyamatos stressznek vagyunk kitéve. Később, hogy a feladatainkkal mindig meglegyünk, a vizsgáinkon megfeleljünk, jönnek az áttanult éjszakák, időnként bulikkal tűzdelve, ami aztán krónikus alváshiányhoz vezet. Fokozatosan elmarad a mindennapjainkból az aktív mozgás, ugyanakkor mindennapossá válik a munkával, családdal, időszervezéssel kapcsolatos stressz. És a lista korántsem teljes. Ezek együttesen mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a testünk túlhajszolttá, tápanyaghiányossá váljon, az egészséges működéshez szükséges rendszereink egyensúlya felboruljon, ami aztán egyenes út az elhízáshoz.”
Karcsúsító aranyszabályok
Anna szerint minden életkorban oda kellene figyelnünk néhány aranyszabály betartására, ami egyre fontosabbá válik, ahogy idősödünk.
- Érdemes arra törekedni, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszert, készterméket fogyasszunk.
- Javasolt kerülni a hozzáadott cukrot, glutént tartalmazó ételeket.
- Az étrend összeállításában érdemes zöldséghangsúlyosan tervezni, és ügyelni arra, hogy az minél színesebb, változatosabb, természetesebb formában kerüljön a tányérunkra, ami sok és sokféle tápanyagot biztosít a szervezetünk számára. Én nem vagyok húsellenes szemléletű, és az ismereteim szerint szükséges is állati eredetű, tiszta tartásból származó tojást, húsféleséget, belsőséget fogyasztani, kiegészítve az egészséges zsírforrásokkal.
- Adagok tekintetében annyit érdemes enni, amennyitől éppen jóllakunk.
- Létfontosságú, hogy aludjunk, pihenjünk eleget. Segítsük elő a minőségi, regeneráló alvást azzal is, hogy időben (legkésőbb 22.00–22.30 körül) lefekszünk, és lefekvés előtt 2,5–3 órával befejezzük az aznapi utolsó étkezést.
- Mindenképpen ajánlott az észszerű mértékű és gyakoriságú, testhezálló mozgás. Ebben eleinte érdemes hozzáértő személyi edző segítségét igénybe venni, ugyanis az »ész nélkül« bevezetett testmozgás többet árthat – a szervezetre gyakorolt fizikai stresszhatás szintjén is –, mint amennyit használhatna.
- Végül általános szabályként nagyon fontosnak tartom a mindennapos stressz kiegyensúlyozását is, akár testmozgással, akár énidővel, kikapcsolódást jelentő hobbival, tudatosan tervezve.
Szemléletben pedig játsszunk el egy pillanatra a következő gondolattal: tekintsünk úgy a testünkre, mint egy társra, jóbarátra, együttműködő partnerre! Ha a testünk számára kiszámíthatók vagyunk, minőségi táplálékkal, megfelelő figyelemmel és gondoskodással szolgáljuk őt, akkor a testünk is eszerint fog szolgálni bennünket. Kiszámítható működéssel, egészségben fog a szolgálatunkra állni, ami kitűnő életminőséget és elégedettséget, egészséges önértékelést is jelent számunkra.”
Jelenet a Mike & Molly című sorozatból
Nagy kérdés, amire ha valaki, akkor Anna biztosan tudja a választ, hogy mennyire vagyunk tudatosak 40 éves korunk könyékén a táplálkozás terén – őszintén érdekelt, hogy sokan vannak-e azok, akik még ilyenkor is hisznek a drasztikus diétákban és a csodabogyókban. „Azt gondolom, hogy aki hajlandó a szemléletén változtatni, és az ideális testsúlyt nem bármi áron, hanem az egészség útján kívánja elérni és fenntartani, előbb-utóbb belátja, hogy a csodapirulák, a fogyis termékek csak ideig-óráig segítenek célt érni, és hogy
kúraszerű megoldásokat alkalmazva csak kúraszerű eredményeket várhatunk.
A tudatosság kialakításához helyes ismeretekre, tudásra van szükség, ahhoz pedig nyitottságra és megbízható információforrásokra. Ha már vannak helyes ismereteink, akkor fokozatosan tudunk változtatni a szokásainkon a táplálkozásban is, annak minden kreativitásával, színességével, csodálatos ízélményeivel és változatosságával. Ez persze nem instant, hanem munkaigényes megoldás – ez a munka ugyanakkor örömteli, és az eredményessége is megkérdőjelezhetetlen. Ha a tudatos, életmódszerű táplálkozással a szervezetünk egészségének a helyreállítását segítjük elő, akkor ezáltal, mintegy mellékhatásként elérjük az optimális testsúlyunkat is, és ez az eredmény élethosszig fenntartható lesz.”
40 felett sem késő belevágni
A negyvenedik születésnap után nem kell drámai testi átalakulástól tartani, azt azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez az életkor már bizonyos szempontból vízválasztónak számít, amikor nagyon fontos szerephez jut a megelőzés, aminek része a rendszeres testedzés is. A harmincas éveinktől kezdődően az idő múlásával sajnos élettanilag együtt jár a súlygyarapodás is, ugyanis megváltozik a testösszetételünk: ha nem vigyázunk, az izomtömeg csökkenni kezd, miközben a zsír mennyisége növekszik. Szerencsére azért attól nem kell tartanunk, hogy hirtelen óriási súlyfeleslegre teszünk szert, az úgynevezett élettani súlygyarapodás normál mértéke ugyanis évente körülbelül 300 gramm, ami még 5 év leforgása alatt is csak 1,5 kg-ot jelent. Ha ennél jelentősebb mértékben gyarapodnánk, akkor valószínűleg ideje változtatnunk az életmódunkon.
„Különösen a nők esetében igaz, hogy sok olyan változás történik a testben ebben az életkorban, amelyek meghatározzák a testsúlyt, az izomzat állapotát vagy például az erőnlétet. Szervezetünk ilyenkor már lassabban reagál a diétára és a mozgásra, vagyis ennyi idősen már több munkát kell végeznünk ahhoz, hogy eredményesek legyünk – támasztja alá a fentieket Vigassy Saci személyi edző és életmód-tanácsadó. – Ebben az életszakaszban fontos előnyben részesíteni azokat a gyakorlatokat, melyekben a nyújtásé a főszerep, ugyanakkor az is szükséges, hogy kézi súlyzóval dolgozzunk.
Azoknak, akik korábban nem edzettek rendszeresen, azt javaslom, hogy a fitneszteremben inkább gépeken kezdjenek el dolgozni, lehetőleg edző segítségével. Ha már szert tettek egy kis rutinra, jöhetnek a dinamikusabb mozgásformák, de lényegesen óvatosabban, mint ha harminc évesek lennének.
A negyveneseknek nagy valószínűséggel akkora gyerekeik vannak, akikkel már szervezhetnek közös aktív programokat – de ha mégsem lennének, a környezetükben biztos vannak olyanok, akik kaphatók például szabadtéri játékokra.”
Vigassy Saci személyi edző (Forrás: Gold Center)
Saci is hangsúlyozza, hogy ebben az életszakaszban fontos szerepet kapnak a testsúly alakulásában a hormonrendszert érintő változások, de emellett az sem kedvez a kilók számának, hogy lassul az anyagcsere, és gyengülnek a kötőszövetek. „Az anyagcsere lassulása miatt a szervezet több méreganyagot raktároz el, ami növeli a narancsbőr kialakulásának az esélyét, vagy a már meglévő szépséghiba intenzitását. Emiatt nehezebb is megszabadulni a makacs gödröcskéktől, így még inkább érdemes kiegészítő »narancsbőrűzőket« is bevetni, mint amilyen például a szauna, a gőzfürdő vagy a masszázs. A hormonális változások ellenére továbbra sem kell attól tartani, hogy a súlyzós edzések következtében jelentősen megvastagodnak az izmok, hiszen mi, nők nem rendelkezünk annyi tesztoszteronnal, mint a férfiak. Abban azonban segítségünkre lehetnek az edzőtermi gépek és a súlyzók, hogy fejlesszük a testtudatunkat, jobban megismerjük magunkat, így a későbbiekben hatékonyabban állítsuk össze az edzésprogramunkat. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, a tanulási szakaszban válasszunk jól kontrollálható gyakorlatokat és kérjünk bátran tanácsot a szakemberektől” – javasolja a tréner.
Mivel az ízületek ilyenkor sokaknál már kevésbé rugalmasak, mint korábban, könnyebben meghúzódhatnak, és jóval lassabban regenerálódhatnak. Különösen fontos tehát, hogy edzés előtt minden alkalommal alaposan bemelegítsünk, a mozgást követően pedig kellő időt fordítsunk a nyújtásra. Az is nagyon jó, ha hetente legalább egyszer beépítünk valamilyen lassabb, nyújtó hatású és a lelki békénket is szolgáló mozgásformát, mint amilyen például a jóga. És nem lehet eleget hangsúlyozni: elkezdeni soha nem késő.
„Csak egy dolgot kellett megváltoztatni: mindent”
Ezt bizonyítja Flóra példája is, aki kis változtatásokat épített be fokozatosan a mindennapjaiba, és a régi rossz szokásokat igyekszik jókra cserélni. Csatlakozott egy online fogyókúrás csoporthoz is, ahol nemcsak recepteket cserélgetnek és a nehézségekről beszélgetnek a tagok, hanem motiválják is egymást. „Az edzőteremben, ahova járni kezdtem, akkor is kérdezhettem a személyi edzőktől, ha nem fizettem személyes tanácsadásért. Nyilván nem volt olyan részletes az útmutatásuk, de éreztem, hogy figyelnek rám, és sokszor odajöttek segíteni, ha valamit rosszul csináltam. A csoportos órákat is megszerettem, pedig eleinte nagyon rosszul éreztem magam, mert hiába van benne nagy gyakorlatom, sosem tudtam megszokni, hogy én vagyok a legkövérebb egy társaságban” – meséli Flóra, aki viccesen azt mondja, hogy az ő táplálkozási szokásait nem volt nehéz megreformálni, csak egy dolgot kellett ugyanis megváltoztatni: az egészet, úgy, ahogy van. „Korábban alig ettem zöldséget és gyümölcsöt, édességet viszont annál inkább. A reggelit sokszor kihagytam, napközben is rendszertelenül táplálkoztam, este viszont igyekeztem behozni a lemaradást. Ilyet ma már nem csinálok, többször keveset eszem, és nagyon odafigyelek arra, hogy mi kerül a tányéromra.” Ennek most már az eredménye is megvan, Flóra kilóinak száma már hetessel kezdődik, ami hatalmas erőt ad neki a folytatáshoz.
És neked mi a kifogásod? Miért ne kezdhetnéd el te is még ma?