Globális szinten is egyre több a túlsúlyos és elhízott gyerek, Magyarország pedig világviszonylatban is kövér nemzetnek számít. 2018-as adatok szerint 20 ezer súlyosan elhízott gyerek él Magyarországon, és bár a gyerekkori elhízás mértéke lassan egy évtizede stagnálni látszik, ez az arány még mindig elég ahhoz, hogy európai szinten a középmezőnyben végezzünk – a WHO Childhood Obesity Surveillance Initiative programjának felmérése szerint a hat-kilenc év közötti korosztályban a magyar gyerekek 28 százaléka túlsúlyos vagy elhízott (viszonyítási alapként: a listát vezető ciprusi gyerekeknél ez az arány 43 százalék). Ha pedig a teljes populációt nézzük,
Magyarország a legelhízottabb nemzet egész Európában, és a negyedik legkövérebb ország a világon.
A gyerekkori elhízás egyre növekvő gyakoriságának tendenciája egyébként világszinten is megfigyelhető: a World Obesity Federation friss jelentése szerint jelenleg 158 millió elhízott gyerek él a Földön, de becsléseik szerint 2030-ra ez a szám akár 250 millióra is emelkedhet. Ráadásul egyre több a szélsőség, vagyis a súlyos mértékű elhízás, ez pedig a stagnáló eredmények ellenére Magyarországon is jól látható.
Az okokat persze nem olyan nehéz megtalálni: elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a radikálisan átalakult étrendünk és életmódunk felel a rengeteg felesleges súlyért. A divatos egészségtudatos marketing mögött megbújva az élelmiszeripar még mindig ontja magából a cukros, zsíros ételeket, miközben az okoseszközök is a kanapéhoz szögezik a fiatalokat. Önmagában azonban ez még inkább csak „nehezítő körülménynek” számít, hiszen a széles kínálatban egyre több az egészséges alternatíva, sorra nyílnak a bioboltok, és már egy gyakorló waldorfos anyuka is összezavarodik az üzletekben elérhető alternatívliszt-választéktól.
Az más kérdés, hogy a második világháború utáni Amerikában születő életmód, melynek középpontjába a túlórázás, a mirelit ételek és a minden otthonba beszivárgó tévézés szentháromsága került (nevezzük az egészet nemes egyszerűséggel kapitalizmusnak), arra kondicionált minket, hogy gyors, könnyen elkészíthető ételeket együnk, és kevesebbet mozogjunk. Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője szerint azonban ez inkább kifogás, mint nyomós ok arra, hogy egészségtelenül tápláljuk a gyerekeket.
„Az elhízás mögött elsősorban az energia-egyensúly felborulása áll, vagyis a gyerekek több kalóriát visznek be, miközben az életmódjuk is mozgásszegényebbé vált. A táplálkozásuk összetételét tekintve azt láthatjuk, hogy főleg zsiradékból és cukorból fogyasztanak túl sokat, miközben összetett szénhidrátokból, élelmi rostból például az ajánlott mennyiségnél kevesebbet esznek. Ezt a problémát azonban nem lehet kizárólag az élelmiszeriparra fogni: a gyerekek szervezetébe kerülő cukor jelentős része a szülők által megcukrozott teából, süteményekből származik.” Antal Emese egyébként megemlítette a TÉT Platform reprezentatív kutatását is, ahol arról kérdezték az embereket, mit látnak a leginkább életmódkorlátnak, vagyis olyan tényezőnek, amely akadályozza őket az egészséges életmód kialakításában. „Toronymagasan a pénz jött ki, de azután közvetlenül az, hogy úgy érezték, nincs elég akaraterejük. Vagyis leginkább a kifogásmenedzsment és a bűnbakkeresés jellemző.” Ugyanis a legtöbb dietetikus szerint az egészséges életmód nem pénz kérdése – sokkal inkább a megfelelő tájékozottságon múlik.
Szegény hűtő, gazdag hűtő
Hazai kutatásokban kimutatták, hogy Magyarországon a súlyos elhízás leginkább a szegényebbnek számító észak-magyarországi és észak-alföldi régióban fordul elő, vagyis a súlyos elhízásban a család szociális és gazdasági helyzete is szerepet kap. Ezt Antal Emese is megerősíti, hozzátéve, hogy nem csupán magyar sajátosságról, hanem egész Európára jellemző jelenségről van szó. „Kimutatták, hogy a gyerekkori elhízás összefüggésbe hozható a szülők alacsony iskolai végzettségével is, és szerintem innen érdemes megragadni a problémát. A megfelelő tájékoztatás hiányában az emberek az egészséges táplálkozás alapvetéseivel sincsenek tisztában. Ha megnézzük, leginkább a szegényebb rétegek fogyasztják előszeretettel a cukros üdítőket, holott ezek jóval drágábbak, mint az egészségesnek számító víz. A magos kenyér mondjuk valóban többe kerül, mint a sima fehér, de magas élelmirost-tartalmának köszönhetően sokkal kevesebb is elég belőle, hogy jóllakhassunk, szóval ár-érték arányban ezzel is jobban járnának.
Azt gondolom, igenis lehet olcsón egészségesen táplálkozni, ahogyan drágán is egészségtelenül. Ezért is lenne nagyon fontos szerepe az oktatásnak, különösen az iskolákba figyelemfelkeltő módon eljuttatott digitális oktatóanyagoknak.
Sajnos a gyerekek is hamar rászoknak arra, hogy a negatív érzéseiket túlevéssel próbálják meg enyhíteni (Fotó: iStock)
A szakértő szerint egyébként a hazai menzaétkeztetéssel – legalábbis táplálkozástudományi szempontból – nincsen gond, hiszen komoly, szakmai irányelvek mentén kialakított szabályok alapján etetik a gyerekeket. Az Emmi 2017. január 1-jével hatályba lépett rendelete korcsoportonként meghatározza többek között a gyerekeknek adható zöldségfélék mennyiségét vagy a három év felettieknek járó friss tej zsírtartalmát. Ennek ellenére többen voltak, akik az elmúlt években (Jamie Oliver egyébként megbukott mozgalmának nyomában járva) menzareformot követeltek, mondván, a gyerekek nem szívesen eszik meg a vizes főzelékeket és a darálékból készült olcsó fasírtot. „Egy óvodás vagy egy alsós akár a napi étkezése 75 százalékát is közintézményekben fogyasztja el – kezdi Antal. – Ezért elképesztően fontos, hogy mit kap enni.” Az otthoni táplálkozás viszont könnyedén alááshatja a (sokszor mégis eleve megkérdőjelezhető minőségű) menzafogások sikerét. „Ha a gyerek ahhoz szokik hozzá, hogy otthon nagyon sósan főznek, akkor nyilván nem várhatjuk el tőle, hogy szívesen megegye a jóval kevesebb sót tartalmazó menzakosztot.”
Ezek persze csak a praktikus körülmények, mindezek mellett a gyerekkori elhízásban fontos szerepe lehet a táplálkozáshoz – vagy még inkább tápláláshoz – társuló pszichés tényezőknek. Ha a szülő gyorséttermi ételekkel jutalmaz, vagy cukros süteményekben igyekszik kifejezni a gondoskodását, az hosszú távon is alááshatja a gyerekek egészséges táplálkozáshoz való viszonyát.
Megevett fájdalmak
Kohlné Dr. Papp Ildikó pszichológus, dietetikus is elismeri, hogy a mai obezogén, vagyis elhízásra hajlamosító társadalmunkban mindenki számára nehéz megőrizni az ideális testsúlyt. „Az élelmiszerreklámok, hipermarketek, gyorséttermek, XXL ételadagok, a mindenhol szembejövő pékségek mind-mind túlfogyasztásra hajlamosítanak. Sajnos emellett nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is egyre kevesebbet mozognak. Ez a környezet, életmód már önmagában megágyaz a súlyproblémáknak, emellé pedig társulnak az étkezéssel és életmóddal kapcsolatos rossz családi minták, szokások – például a tévénézés közbeni nassolás, a késő esti vacsora, a rendszertelen étkezés, a reggeli kihagyása – magyarázza a szakértő. – Továbbá sajnos a gyerekek is hamar rászoknak arra, hogy a negatív érzéseiket édességgel, túlevéssel próbálják meg csökkenteni. Ezt gyakran szintén a szülőktől tanulják meg.” Kohlné Papp Ildikó azért felhívja rá a figyelmet, hogy a túlevésnek van egy egészséges szintje is, hiszen mindenkire jellemző, hogy néha kicsivel többet fogyaszt kedvenc ételeiből.
„Ez nem kóros, és általában nem is jár súlytöbblettel. Azonban ha a túlevés rendszeres, nagymértékű, és nem függ össze az éhséggel, ha azt vesszük észre, hogy a gyerek titokban eszik, vagy ha arról számol be, hogy nem tudja ilyenkor kontrollálni, mennyit fogyaszt, illetve rendszeresen a kellemetlen teltségérzetig vagy akár hányingerig eszik, emellett levert és rosszkedvű, akkor valószínűleg lelki oka van a túlevésének. Ebben az esetben érdemes pszichológushoz fordulni, kideríteni, mi állhat a túlevés mögött: ilyen lehet például a depresszió, a bántalmazás, a kiközösítés vagy a családi problémák.”
A szülőnek kulcsfontosságú szerepe van a gyerekek táplálkozáshoz való viszonyában: ha étellel jutalmaz vagy büntet, az rendkívül negatívan hathat a gyerek étkezési szokásaira, testképére. Ez pedig nem olyasmi, amit a kicsik majd kinőnek.
A túlevésnek lelki okai is lehetnek (Fotó: iStock)
Súlyos következmények
A gyerekkori elhízással az a legnagyobb baj, hogy rengeteg hosszú távú problémához vezethet, például akár négy-ötszörösére növelheti a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, de egyébként fokozza az asztma és a magas vérnyomás, valamint a depresszió kialakulásának esélyeit is. Sőt egyéb gondokat is okoz: a kövér gyerekek általában gyakran esnek bántalmazás, csúfolódás áldozatául, így könnyen leromolhatnak tanulmányi eredményeik, és többet is hiányoznak az iskolából a normál súlyú gyerekekhez képest.
Az amerikai statisztikák szerint évente körülbelül 3600 gyereket és fiatalt diagnosztizálnak kettes típusú diabétesszel. Ali Abbasi, a King’s College London kutatója szerint a cukorbetegségben szenvedő gyerekek számának meredek emelkedése rendkívül aggasztó tendencia, és leginkább a túlsúlyt lehet okolni emiatt. De a gyerekkori túlsúly közvetetten is vezethet cukorbetegséghez: mivel az elhízott gyerekek 80 százaléka felnőttkorában is túlsúlyos lesz, a betegség kialakulásának kockázata később is fennállhat.
Kohlné Dr. Papp Ildikó felhívja rá a figyelmet, hogy ha a személy nem tanul meg „normálisan étkezni”, vagyis „nem képes adekvátan reagálni saját éhség- illetve telítettségjelzéseire, mondjuk nem éhséghez, hanem időpontokhoz vagy az étel látványához köti az étkezést”, akkor nagyon ambivalens viszony alakulhat ki a táplálkozással. „Az ilyen emberek számára az étkezés egyszerre lehet jutalom és örömforrás, másrészt büntetés és kudarcélmény forrása is. Nem bíznak magukban, kerülik az étkezést, mert attól félnek, nem tudják megállni, hogy túlegyék magukat – azaz tartanak a kontrollvesztés élményétől –, ezért inkább ritkán esznek. Minél több fogyókúrás próbálkozáson vannak túl, annál inkább félve vágnak bele a következőbe, hiszen nem bíznak abban, hogy végig tudják csinálni.
A túlsúlyos személy gyakran úgy éli ezt meg, mintha elvesztette volna az önmagába vetett hitét, mindig valamilyen diétát vagy valamilyen »gurut« követ, kell valaki, aki megmondja neki, hogy mit, mikor és mennyit ehet, mert neki már fogalma sincs. Sokan azt élik meg, hogy az evés az egyetlen módja annak, hogy levezessék a stresszt, ha nem ehetnek este egy jót, akkor már semmi örömük nincs a napban, szeretnének az életükben legalább egy részt, ahol nem kell kontrollálniuk magukat.
A KSH 2016-os egészségjelentésében egyenesen úgy fogalmaznak, a túlsúly és az elhízás a második legnagyobb élettani kockázat a magyar lakosság körében – a cukorbetegség mellett keringési megbetegedésekhez, daganatos betegségekhez és mozgásszervi betegségekhez vezethet. Ironikus módon azonban a Pécsi Tudományegyetem Gyermek Prevenciós Központjának 2018-as kutatása rávilágított, hogy a 10 év alatti gyermeket nevelő magyar anyukák sokkal jobban féltik gyerekeiket a csonttöréstől, a mandulaműtéttől, de még az influenzától is, mint az elhízástól. A kutatás egyrészt jól rávilágít, mennyire irracionális ez a hozzáállás egy olyan országban, ahol egyre több kövér kisgyerek él, másrészt arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyerekkori elhízásért a plusz kilókra rendre szemet hunyó szülők is felelnek.
A szülők felelőssége
Az amerikai Institute of Medicine a Robert Wood Johnson Alapítvánnyal együttműködésben 2009-ben egy 58 lépéses listába szedte össze a helyi önkormányzatoknak szánt ajánlásait, melyből 12 pontot külön is kiemelt. Ők fontosnak tartották például, hogy a gyorséttermekben kötelező legyen kiírni az ételek kalóriatartalmát, hogy az állami szabályozású étkeztetési programokban szigorúbb sztenderdeket szabjanak a tápanyag- és a kalóriatartalom szempontjából, hogy adókkal próbáljanak fellépni az egészségtelen élelmiszerek ellen, vagy hogy több ingyenesen igénybe vehető szabadidős programot biztosítsanak a gyerekeknek.
Sokan az élelmiszeripart kárhoztatják, és a gyártókat sürgetik változásokért, amiket ugyan időről időre be is vezetnek – idén márciusban a Lidl például bejelentette, hogy még tovább csökkenti saját márkás termékeinek só- és cukortartalmát, alig egy hónappal később pedig a Spar is megígérte, hogy 50 tonnával csökkenti a cukortartalmat saját áruiban –, de ha visszakanyarodunk a cikk elején felvetett problémához, láthatjuk, hogy sokak számára gyakran még mindig a legegészségtelenebb a legegyszerűbb választás. A kulcs tehát inkább a szemléletformálás lehetne, mégpedig a gyerekek esetében leginkább a szülők oktatása.
Fotó: iStock
Dr. Kohlné Papp Ildikó szerint az is fontos, hogy ha már megtörtént a baj (azaz a gyerek túlsúlyos), ne fogjuk szigorú diétára, inkább fokozatosan alakítsunk az étrendjén, legyünk türelmesek, de következetesek. Ne kimondottan a fogyás legyen a cél, hanem a változatos, kiegyensúlyozott étkezés kialakítása. „Például ha a gyerek megkíván egy kis kekszet, akkor nyugodtan ehet pár darabot, de ha az egész csomagot szeretné, az már sok. Ez igaz akkor is, ha a gyerek átlagos testsúlyú, ha vékony, de akkor is, ha súlyproblémája van.”
És ne essünk át a ló túlsó oldalára,
ne tiltsuk el a gyerekeket minden nassolnivalótól, hiszen még a túlsúlyos gyerekek is nassolhatnak – ez sokkal jobb, mint ha sóvárognának a finomságok után.
A szakértő szerint is lényeges továbbá, hogy ne minősítsük a gyereket az étkezés mentén, „ne dicsérjük vagy marasztaljuk el azért, amiért megevett vagy nem evett meg valamit”. Ne tegyünk megjegyzéseket a súlyára, illetve a testére sem, ahogy fogalmaz, „ne kapcsoljuk össze a túlsúlyt a személyével”. Ne minősítsünk másokat sem, és magunkra se tegyünk megjegyzéseket – mint például „Ne egyél annyit, mert olyan kövér leszel, mint a nagyi”. És ügyeljünk rá, hogy mindig megteremtsük az étkezés megfelelő körülményeit. „A gyereknek a testsúlyától függetlenül szüksége van arra, hogy megfelelő körülmények között, rendszeresen étkezzen. Azaz lehetőleg ötször egyen – három főétkezés és két kisétkezés –, és a főétkezéseket megterített asztalnál fogyassza. Az étkezések között ne nassoljon, lehetőleg vizet fogyasszon, ne cukros italokat. Evés közben ne nézzen tévét, ne telefonozzon. És ami még fontos: lehetőleg közösen étkezzünk, vagy ha mi külön időpontban ettünk, akkor is üljünk le vele, amíg eszik.”
Persze azért rendszerszintű megoldások is akadnak: a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán már évekkel ezelőtt létrehoztak egy obezitáscentrumot, ahol orvosok, pszichológusok és táplálkozás-szakértők közösen igyekeznek kezelni a gyermekkori túlsúly problémáját. Ott évente nagyjából 900-1000 gyereket vizsgálnak, Dr. Szabó András igazgató szerint pedig nem ritka, hogy (14-15 éves) kiskamaszok is akár 100 kiló feletti testtömeggel érkeznek. Ezek természetesen már súlyos, szélsőséges esetek, és viszonylag radikális vészmegoldásokat igényelnek. Sokkal jobban járunk, ha még időben megelőzzük a túlsúlyt.