„Ha már nyaralsz, remélem, koronás leszel” – írta be néhány hete az egyik ötödikes kislány a másiknak az online osztálycsoportba, amikor az a hiányzása alatt elkérte a leckét. Kiderült, hogy nem ez volt az első ilyen rosszindulatú megjegyzés ezen a platformon. Talán éppen ezért sokan legyintenek is rá, mondván, könnyű belecsúszni, nem kell komolyan venni, és így tovább. Persze, tudjuk, az online iskolai üzenőcsoportok kommunikációja egyébként sem az udvariasságról szó. Egy másik iskolai közösségben azért illették a Viber-csoportban „rákos” és „mocskos” gúnynevekkel az egyik gyereket, mert az egyik szülőjének pozitív lett a covid-tesztje. A harmadik helyen – általános iskolai közösségben, ahol az egyik diák pozitív teszteredménye miatt távoktatást rendelt el az ÁNTSZ – ráadásul nem is a gyerekek csoportjában, hanem a szülői levelezőlistán, felnőttek bántalmazták nagyon keményen verbálisan a fertőzött gyereket és családját.
Nem kéne elmenni mellette
Sajnos, ahogy a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány felhívásából is kiderült, egyre több helyen fordul elő a gyerekek között egymás csúfolása, bántása, kiközösítése, zaklatása, ha valakiről kiderül, hogy elkapta a koronavírust. Vagy, ahogy az első eset is mutatja, nem is kell hozzá érintettnek lenni, a koronafertőzés fenyegetésként is egészen hatásos bullying lehet.
De nem csak iskolákban, óvodai csoportokban is előfordul, hogy a járvánnyal kapcsolatos jelzőket alkalmaznak a gyerekek. „Aki a játék során kimarad, annak koronás lesz a gúnyneve, és utána egész nap mindenki kerüli, senki nem megy közel hozzá, nem akarnak mellé ülni étkezéskor, nem játszanak vele – részletezi a tipikus esetet dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója. – Sajnos ez folytatódik napokon keresztül, az óvónők pedig nem tesznek semmit.”
Sokszor a szülőktől ered a hisztérikus kommunikáció (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)
Egyetemen is kiközösítették a fertőzöttet
Az Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom szerint sem kellene bagatellizálni a covid-bullyingot. Schermann Fruzsina, a szervezet szóvivője arról számolt be, hogy viszonylag kevés esetről tudnak, de sajnos általában csak a töredéke kér segítséget azoknak a gyerekeknek, akiket bántanak. „Általában középiskolások fordulnak hozzánk, leggyakrabban online formában éri őket verbális bántalmazás. Egy fiút például pánikszerűen letámadtak a társai, mert amikor otthon maradt, kiderült, hogy korábban áttétesen kapcsolatban volt fertőzött emberrel. Hibáztatták, hogy bement az iskolába, amikor még nem tudta, hogy akár beteg is lehet, de már voltak enyhe tünetei.
Számon kérték rajta, hogy kezet fogott velük. Több napig is tartott a bűntudatkeltés, egészen addig, amíg meg nem kapta a második negatív teszteredményét.”
Sajnos egyetemisták körében is előfordul bántó reakció, ami egy konkrét esetben kiközösítésig is elfajult. „Egy beteg miatt kényszerült egy egész szak karanténba, sokan eléggé kiakadtak, egyértelműen megharagudtak arra a hallgatóra, akiről kiderült, hogy fertőzött. Az volt a büntetése, hogy nem kapta meg az információkat, a közösségi–egyetemi ügyekről nem értesítették.” Az ADOM szóvivője szerint a közösség legtöbbször megoldja a konfliktust, a hibáztatók belátják, hogy igazságtalanul viselkedtek és van, hogy bocsánatot is kérnek. „Azt tapasztaljuk, hogy sokszor a szülőktől ered a hisztérikus kommunikáció: sokan féltik a családjuk egzisztenciáját, amely könnyen veszélybe kerülhet egy esetleges karanténhelyzetben. Ezt is meg lehet érteni, de ha egy feszült pillanatban el is szóljuk magunkat, fontos lenne a gyors korrigálás, sok beszélgetés, az áldozathibáztatás kizárása és a szolidaritás hangsúlyozása.”
Fontos beleállni szülőként
Dr. Gyurkó Szilvia is úgy látja, hogy ahogy minden másban, ebben is a felnőttek mutatnak példát. „A gyerekek a felnőttektől tanulják az életet. Mintakövetéssel. Jó eséllyel az ehhez hasonló, bántó szavak is egy felnőtt száját hagyták el, és egy gyerek úgy szedte fel, hogy igazából bele sem gondolt, hogy mit hall. Láttam már gyerekeket úgy fogócskázni, hogy akit elkaptak, arra azt mondták, hogy »Soros«. A gyerekek világa a felnőttekének valamifajta lenyomata. Ezért is fontos, hogy ha már a saját világunk ilyen, akkor legalább az övékéért vállaljunk némi többletfelelősséget.
Lépjünk oda a bántalmazásos helyzetekbe, állítsuk le azokat, anélkül, hogy a gyerekeket minősítenénk. Tegyünk azért, hogy ezek a helyzetek ne eszkalálódjanak.”
Szülői felelősségünk, hogy beszélgessünk a gyerekekkel a járványról, a változó körülményekről, intézkedésekről, vagy bármiről, ami a gyerekben kérdésként felmerül ezzel kapcsolatban. Természetesen eltérő, mennyire jelenik meg tartalmas beszélgetésekben a koronavírus, a járvány, mint téma. „Ahol általában is szokás közéleti, társadalmi vagy a szó hagyományos értelmében vett felnőttvilágbeli kérdésekről beszélgetni a gyerekkel, ott a járványhelyzet is könnyebben előkerül – mondja dr. Gyurkó Szilvia. – Miközben nincs család, ahol ne merülne fel valamilyen formában a kérdés. A közterületek, a közlekedési eszközök, a boltok, minden tér és hely, ahol a gyerekek megfordulnak, tele vannak olyan plakátokkal, üzenetekkel, amik kapcsán jó, ha a gyerekek kapnak némi fogódzót és magyarázatot. Sok felnőtt gondban van, mit és hogyan mondjon, pedig a gyerekek elég sok mindent megértenek. Ha viszont nem adunk nekik válaszokat, akkor maguk találják ki a megoldást, vagy kreálnak egy választ, esetleg annak a válaszát teszik magukévá, akit hitelesnek gondolnak (akit szeretnek és elfogadnak). Ez pedig nagyobb korban például már könnyen lehet, hogy nem egy felnőtt lesz, hanem egy másik gyerek.”
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő
Miben más a covid-bullying?
Az iskolai, illetve gyerekközösségekben előforduló bullyinggal foglalkozó szakemberek szerint a bántalmazók számára a koronavírus inkább csak egy újabb muníciót, ha fogalmazhatunk így, divatos eszköztárat jelent, amelyekkel bővíthető a repertoár. Mégis egyedi annyiban ez a bántalmazási forma, hogy a tárgya/témája a vírusfertőzés és a közegészségügyi védelmi intézkedések betartása, be nem tartása. „Olyan gyerekek is érintettek lehetnek, akik korábban a kortárs zaklatásos esetekben nem feltétlenül voltak érintve – teszi hozzá dr. Gyurkó Szilvia. – Illetve sajátossága, hogy a gyerekek sok esetben nem a saját véleményüket, álláspontjukat ütköztetik az összetűzés során, hanem azt, amit otthon a szüleiktől hallanak, így hamarabb fokozódhat a konfliktus. Ha a gyerekeknek nincs saját véleményük, akkor nehezebben működik a meggyőzés, kompromisszumkeresés.”
Kacifántos kommunikációs helyzetek
Olyan híresztelések is napvilágot láttak, melyek szerint bizonyos intézményekben az osztályok ajtaja mellé kifüggesztették a betegek névsorát. Ilyesmit határozottan tiltanak a jogszabályok. „Minden iskola vezetőjének pontos információkkal kell bírni arról, hogy hova és hogyan kell jeleznie a fertőzéses eseteket – a fenntartók is segítenek nekik. Ebben a tekintetben a pedagógusok tájékoztatási joga és kötelezettsége meglehetősen szikár: nem adhatnak ki szenzitív információkat, csak annyit kommunikálhatnak, hogy a gyerek beteg. Minden más részlet nyilvánosságra hozásához szülői hozzájárulás szükséges. Csakhogy a gyerekek beszélnek egymással, semmi nem maradhat sokáig titokban, arról nem is beszélve, ha online oktatásra állnak át, mindenki tudni fogja, hogy a közösség egyik tagja fertőzött. Vagyis elég faramuci a helyzet. Javasolni azt tudjuk, hogy az érintett gyermek szüleivel egyeztetve, előzetes hozzájárulásuk birtokában, a pedagógusok a gyerekkel közvetlen kapcsolatban állókkal osszák meg ezt az információt – a szélesebb iskolai közösséggel (vagy azon kívül) azonban csak azt a tényt, hogy az osztály/intézmény érintett” – nyomatékosított a gyermekjogi szakértő.
A koronavírus-bullying alapvetően érzelmi és/vagy verbális bántalmazásként jelenik meg. Az érzelmi bántalmazás jelenthet kiközösítést, az áldozat megalázását, megszégyenítését. A verbális bántalmazás jellemzően csúfolás, gúnynevek használata, szavakkal való megalázás, megszégyenítés. Ami a legfontosabb: kezelni ugyanúgy kell ezeket a helyzeteket, mint más gyerekek közötti kortárs bántalmazást. „A lehető leghamarabb közbe kell lépni, le kell állítani, és egyértelművé kell tenni, hogy ez nem megengedhető. Annyiban viszont egyedi a kezelése, hogy
a megelőzés eszköze lehet, ha adott gyermekközösségnek lehetőséget biztosítanak a felnőttek, hogy a bennük lévő, vírusfertőzéssel kapcsolatos gondolatok, vélemények, aggodalmak, félelmek moderált, keretek között tartott beszélgetések során kijöhessenek, és a gyerekek számára legyen olyan csatorna, ahol ütköztetni tudják konfliktus- és erőszakmentesen a különböző véleményeket.”
Ne menjünk el az érzelmi bántalmazás mellett (Képünk illusztráció – Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A pedagógusok nem kapnak segítséget
Ideális esetben ezek preventív beszélgetések, és sok helyen alkalmazzák is ezeket a pedagógusok, de sajnos nagyon kevés módszertani segítséget és támogatást kapnak hozzá. „Ahol van intézményen belül mediátor vagy pszichológus, ott jobb a helyzet, mert meg tudnak jelenni azok a technikák, amelyek az erőszakmentes kommunikációhoz, a konfliktusok békés feloldásához kapcsolódnak. Ahol nincs ilyen plusz segítség, ott az iskolák azzal főznek, amijük van. Próbálnak időt adni osztályfőnöki órákon vagy egy-egy szakórán arra, hogy a gyerekek beszélhessenek erről a témáról. Itt a pedagógusoknak elsősorban arra kell odafigyelniük, hogy ne minősítsék egyik vagy másik véleményt sem. Elsősorban a gyerekek érzéseire reagáljanak, és ne a konkrét mondatokra, vagy azok igazságtartalmára. Ebben fontos, hogy a gyerekek érzéseit elismerjék, elfogadják. Ez már rengeteget segíthet.”
Lehetne közösségformáló is a krízis
Nehéz, embert próbáló helyzetet élünk meg most mindannyian, de minden krízis lehet közösségformáló, pozitív hatású is. Ilyenkor különösen fontos az egymás szempontjait kölcsönösen figyelembe vevő kommunikáció. Kérjük, hogy jelezzék, ha valamivel nem értenek egyet, vagy nem értik, hogy miért történik Önökkel valami. Igyekszünk legjobb tudásunk szerint segíteni. Viselkedjünk mindannyian felelősen magunk, családunk, gyermekeink és közösségünk iránt – áll a biztató üzenet a Biztos Kezek Alapellátó Gyermekorvosok Társasága közösségi oldalán.
Békés Iskolák: nem csak most fontos a szemléletformálás
A Békés Iskolák program megvalósítói alapvetően abban hisznek és azon dolgoznak évek óta, hogy az intézményeket átfogóan felkészítsék bármilyen típusú bántalmazás megelőzésére és kezelésére, tehát alapvetően szemléletformálást végeznek. „Az a rossz hírünk van, hogy ez nem egy gyors és könnyű folyamat, jó hír viszont, hogy sosem késő elkezdeni, hiszen láthatjuk, hogy a bullying újabb és újabb, egyre változatosabb témákban ütheti fel a fejét – mondta el Ádler Kata, a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. munkatársa a program képviselőinek nevében. Nekik az a határozott véleményük, hogy nem lehet hatékonyan fellépni a zaklatással szemben, ha mindig csak ad hoc jelleggel, éppen az adott problémára próbálunk utólag reagálni.
A leghatékonyabb védekezés a prevenció, azonban nem elég csak a gyerekkel foglalkozni, a pedagógusok és a szülők, tehát az egész iskolaközösség tudatos és következetes felkészítése szükséges a bullying elleni fellépésre. „A Békés Iskolák programban rengeteget dolgozunk azért, hogy megtanítsuk a közösség tagjainak hogyan álljanak ki az áldozatok mellett és utasítsák el a bántalmazó viselkedését (de nem a személyét!). A covid-járvány annyiban speciális krízises helyzet, hogy sok szorongást generál felnőttben, gyerekben egyaránt. Ezért fontos a biztonság megteremtése, amennyire csak lehetséges, a megfelelő kommunikációval, információ nyújtásával, empatikus odafordulással.”