1880-ban egy 16 év körüli lány holttestét húzták ki a a Szajnából. Mivel semmiféle külsérelmi nyomot nem találtak rajta, ezért feltételezhető volt, hogy a fiatal maga vetett véget az életének. A személyazonosságát nem tudták megállapítani, ezért a párizsi halottasház ablakában tették közszemlére a testét, hátha valaki keresi vagy be tudja azonosítani. Mindez akkoriban bevett szokásnak számított az ismeretlen holttestek esetében, az ablak előtt pedig tömegek bámészkodtak nap mint nap. A vízbe fulladt lányt azonban senki sem ismerte fel.
Nyilvános halottszemle a párizsi halottasházban (Forrás: CORBIS/Corbis via Getty Images)
A Szajna ismeretlen hölgye
A békés, időtlen félmosolyt viselő holttest szépsége azonban annyira megbabonázta az egyik patológust, hogy gipszmintát vett és halotti maszkot készített róla. A maszkról aztán hamarosan már tömegével készültek a másolatok, melyeket először Párizs szuvenírboltjaiban kezdtek árusítani, majd Franciaországban, Németországban és idővel szerte a kontinensen elterjedtek. Az ezt követő évtizedekben gyakorlatilag egyetlen divatos európai szalon sem volt teljes anélkül, hogy a falon ne díszelgett volna a L’Inconnue, vagyis a Szajna ismeretlen hölgyének maszkja, melyet emellett oktatási célokra is használtak a művészeti iskolákban.
Az arcmás a költőket, írókat is megihlette, akik különféle történeteket szőttek a rejtélyes halott alakja köré. Az egyik első irodalmi mű, amiben szerepelt, Richard Le Gallienne 1899-ban megjelent A kép imádója című regénye volt, melyben a maszk megbabonázza és végül elpusztítja a fiatal költőt. Más szerzők viszont inkább ártatlan, naiv fiatal nőként ábrázolták, aki szerelmi csalódás okán dobta el magától az életet. Reinhold Conrad Muschler Az ismeretlen című regényében róla mintázta az árva lány, Madeleine Lavin karakterét, aki beleszeret egy brit diplomatába, aki azonban csupán kihasználja őt, majd a románc végeztével visszatér a menyasszonyához, mire az elhagyott szerelmes a Szajnába veti magát. A művet többször is megfilmesítették.
A Szajna ismeretlen hölgye (Fotó: Wikipedia)
Albert Camus filozófus és író a vízbe fulladt Mona Lisaként írta le a lányt, aki kulturális ikon és egyben szépségideál, mi több, gyakorlatilag korabeli szexszimbólum is lett. Különösen Németországban volt jellemző, hogy fiatal lányok tömegei szerettek volna hasonlítani rá, de például a kor egyik ismert színésznője, az osztrák-brit Elisabeth Bergner imázsát is ő inspirálta.
Resusci Anne
A L’Inconnue aztán annak rendje és módja szerint lassacskán kiment a divatból, ám a maszk, mint dísztárgy, azért számos háztartásban ott porosodott még évtizedeken át, köztük a tehetős norvég játékgyáros, Asmund Laerdal anyósának otthonában is. Laerdal akkor kétéves kisfia, Tore 1955-ben kis híján vízbe fulladt, ám az apának sikerült megmentenie az életét azzal, hogy idejében kitisztította a légutait. Amikor néhány évvel később egy orvoscsoport azzal kereste fel, hogy egy élethű bábura lenne szükségük egy újonnan kifejlesztett újraélesztési technika bemutatásához és oktatásához, a játékgyáros személyes érintettsége okán is igent mondott.
Fotó: Anne Cusack/Los Angeles Times via Getty Images
A szakemberekkel közösen kifejlesztették azt a puha műanyagból készült, életnagyságú bábut, mely egy újraélesztésre szoruló, öntudatlan beteget imitál. Asmund azt szerette volna, hogy a figura minél természetesebb megjelenésű legyen és arra jutott, hogy úgy lesz a legkevésbé nyomasztó, ugyanakkor mégis kellőképpen érzékletes és emlékezetes a tanulók számára, ha női arcot kap. Ekkor jutott eszébe a maszk, mely az anyósa otthonának falán lógott… Így történhetett, hogy a Szajna ismeretlen hölgyének arca került a bábura, mely a Resusci Anne nevet kapta. A mai napig is ennek a gyakorlóbábunak a „leszármazottain” tanulja mindenki az újraélesztést, emiatt úgy is emlegetik, mint a világ legtöbbet csókolt szája. Az Egyesült Államokban a bábu CPR Annie-ként is ismert és Michael Jackson a Smooth Criminal-ban rá utalt az „Annie, are you OK?” sorral.
Talán nem is volt halott
Számos szakember, köztük patológusok, rendőrnyomozók vélik azonban úgy, hogy a L’Inconnue arca túlságosan békés és harmonikus ahhoz, hogy hihető legyen, azt valóban egy halottról mintázták. Azzal érvelnek, hogy bár a fulladásos halált a művészek hajlamosak romantikusan ábrázolni, a valóságban egyáltalán nem az és egy ily módon elhunyt ember bizony a legkevésbé sem úgy néz ki, mint a maszk makulátlan, szinte Csipkerózsika-szerű modellje, már csak azért sem, mert a vízben a bomlás folyamata is gyorsan megindul. Ebből kiindulva pedig a szakértők azt feltételezik, hogy a nő, akinek az arcáról a gipszmintát levették, egyáltalán nem volt halott, annál inkább egy életteli, egészséges és ritka szép arcvonásokkal megáldott fiatal hölgy lehetett. Ha viszont ez valóban így van, akkor a Szajna Mona Lisájának mítosza és a köré felépített „marketingstratégia” még zseniálisabbnak tűnik.
Arról pedig, hogy a legenda némi magyar vonatkozást is kapjon, John Goto brit művész gondoskodott. Az ő verziója szerint ugyanis a L’Inconnue modellje valójában egy Ewa Lazlo nevű magyar színésznő volt, akit a szeretője, Louis Argon gyilkolt meg. A sztori szerint az író Buenos Airesben jár egy konferencián, amikor egy régiségboltban véletlenül rábukkan a fenti fotóra, melyen a színésznő látható, és feltűnik neki, hogy az arcvonásai szinte teljesen megegyeznek a maszkéval. Nyomozásba kezd, végül pedig kideríti, hogy a nő gyilkosság áldozata lett, majd a testét a Szajnába dobták. Ez a történet is persze teljesen fiktív, semmivel sincs több valóságalapja, mint bármely más irodalmi műnek, mely a Szajna ismeretlen hölgyéhez kapcsolódóan született, ugyanakkor a megjelenését követően önálló életre kelt és számos helyen a rejtély megoldásaként hivatkoznak rá.
Források: Sciencealert, BBC
Még több lebilincselő történet
- Emilie Flöge, az elfelejtett divatforradalmár
- 9 elfeledett divattervező, akit érdemes ismerned
- Magyar volt a világ első női taxisofőrje, neve: Dr. Pappné