A negyvenes éveiben járó mentálhigiénés szakember, Judit sosem aggódott túlságosan a kinézete miatt. De amikor munkája teljesen áttevődött a virtuális térbe, egyre jobban szorongott a Teams-értekezletektől. Arca kerekebbnek látszott, orra nagyobbnak, felső ajka vékonyabbnak tűnt. „Mindig úgy gondoltam, hogy vonzó vagyok, sok bókot kapok az emberektől személyesen. A videóhívásokban azonban senki sem mondta, milyen jó látni a szép arcomat” – állapítja meg letörten.
Elvarázsolt kastély effektus
Önmagunk szemlélése órákon át a videókonferencia-beszélgetések során azt eredményezte, hogy leromlott a saját énképünk, írja a Guardian. A jelenségnek már neve is van, „Zoom-diszmorfia”. A Harvard Orvostudományi Egyetem bőrgyógyász professzora, Dr. Shadi Kourosh észrevette, hogy a világjárvány idején egyre többen jelentkeztek be plasztikai sebészeti konzultációra a megjelenésükkel kapcsolatos rossz érzések miatt. „Aggódtam amiatt, hogy a kamerák előtt eltöltött idő negatívan befolyásolja az emberek megítélését saját megjelenésükről” – mondja a professzor, aki a videókonferencia-hívásokat egy elvarázsolt kastély torz tükreihez hasonlította, mert mint mondja, „az emberek nem önmaguk valós tükröződését nézik”. Az olyan tényezők, mint a szög, a megvilágítás, a kamera távolsága mind befolyásolják, hogyan nézünk ki az online meetingek alatt.
A járvány kezdetén Kourosh furcsa, ismétlődő mintát vett észre az általa meghallgatott emberek beszámolóiban. „Az emberek pont akkor kezdtek el vágyni különféle kozmetikai műtétekre, amikor arra buzdították őket, hogy inkább ne vállaljanak felesleges egészségügyi kockázatokat. Szokatlan volt az aggódás a megváltozott kinézetük miatt” – mondja a bőrgyógyász, akinek praxisában megemelkedett ez idő tájt az orrplasztikára, a homlokráncok kisimítására irányuló egyedi kérések száma. Kourosh gyanakodni kezdett, hogy ezek a kérések kapcsolatba hozhatóak a videóhívásokban töltött megnövekedett idővel. „Az emberek megereszkedett bőrről, szem körüli ráncokról kezdtek panaszkodni. Azon gondolkodtunk, vajon ez azért van-e, mert furcsa szögben tartották az okostelefonjukat, amikor lefelé néztek.” A professzor észrevételei nem egyediek: idén márciusban a brit plasztikai sebészek a konzultációk 70 százalékos növekedéséről számoltak be.
Kourosh és csapata mélyebben megvizsgálta, hogy a laptopok és a telefonok kamerái miként torzíthatják a képet. Rájöttek, ha a kamera túl közel van, az nagy eséllyel torzítja az arcot. „Az előlapi kamerával azt tapasztaltuk, hogy annál inkább torzul a kép, minél közelebb vagyunk hozzá, miközben hajlamosak vagyunk úgy szelfiket készíteni, hogy közel ülünk a laptopunkhoz.”
Fotó: Getty Images
Az nlc olvasói is többnyire arról számolnak be, zavaró volt számukra saját, sokszor torz képük az online meetingek során. Persze nem mindenkinek. Viki például szépnek látta magát a képernyőn:
„Én szeretem nézni magam, az zavar, ha nem látom magam. Zoomon (és társai) egész szép vagyok. Jó, hogy főképp az arcom látszik. Sosem állítgattam semmit, legfeljebb a hajamat szoktam kibontogatni, összefogni. Terápiát is csinálok online, és ott is jobban tudok kapcsolódni akkor, ha látom magam terapeutaként. Talán az én figyelmemet az viszi el, ha kikapcsolom a kamerát, könnyebben elkalandozom. A normál életben az a normális, hogy nem látom magam. Online meg az, hogy látom.”
Natália pont fordítva van ezzel: „Ha látom magam, úgy érzem, hogy sokkal nehezebb figyelni, kapcsolódni, koncentrálni. A tanítványaimat és a színészeimet is megkértem, hogy kapcsolják ki a self-viewt, és megengedtem, hogy ha nagyon fáradtak, akkor a videót is. Ez segített.”
Ádámot inkább az zavarja, ahogyan a többiek automatikusan tollászkodni kezdenek: „Nem is az zavar elsősorban, hogy magamat látom, hanem inkább az, hogy látom, amint mindenki magát nézegeti beszélgetés közben és nincs szemkontakt. Szerintem marha idegesítő ez az egész dolog. Gondolj bele, leülsz valakivel kávézni, kiteszitek a kis tükröt az asztalra, és folyton azt nézitek fél-, de inkább háromnegyed szemmel. Zoom helyett inkább telefonálok.”
Mások szöget állítanak, hogy ne alulról vegye őket a kamera. Attila például nem bízza a véletlenre: „Én mindent beállítok. A szöget, a fényeket, majd jöhet a filter!”. Gabi pedig már megtalálta azt a legtökéletesebb pontot a lakásban, ahol minden passzol ahhoz, hogy a hívásban a legjobban nézzen ki.
Az általunk megkérdezettek többsége azonban negatívan viszonyul saját Zoom-képéhez, és nincs kibékülve azzal, amit a képernyőn lát, valakinek például így tűnt fel, mennyire nyúzott. Az viszont senkinek nem jutott eszébe, hogy emiatt bármiféle beavatkozást végeztessen el magán. Neményi Marci fotós kollégám inkább a kameraváltásban gondolkodott, míg nem eljutott az önelfogadásig: „Nem volt a legolcsóbb, de mint kiderült, megvettem a világ legszarabb webcamjét (itthon asztali pc-n nyomom), és hiába minden állítgatás, frankón úgy néztem ki, mint egy random cenobita a Hellraiser 6-ból, főleg, hogy a fény is oldalról meg hátulról jön. Gondoltam, hogy felállítok egy ernyőt meg fényt, nyilván van is itthon, de attól végképp fake arcnak éreztem volna magam, szóval elvetettem azt is, meg ugye eleve hülyén éreztem magam, hogy én, aki mindenkinek nyomom, hogy fogadjátok már el magatokat a fotókon (fotóimon), ugyanezt a »hogy nézek ki, jézusom« szarságot tolom, szóval 3 hétbe telt, de megbeszéltem magammal, hogy jóvanazúgy” – meséli.
Alien-arc a menő?
A jelenség annyira nem új keletű, még ha eddig nem is érintette ilyen tömegesen az embereket. A Snapchat-diszmorfia 2015 óta létezik, és sokszor vezet a valóságban is plasztikai műtétekkel elért Alien-archoz, vagyis nagy szemekhez, kórosan megemelkedett arccsonthoz vagy botoxkezelésekhez. A bostoni egyetem kozmetika- és lézerközpontjának professzora, dr. Neelam Vashi szerint a Snapchat-diszmorfia a testképzavarok egyik új válfaja, mikor a páciens azért fordul orvoshoz, hogy jobban hasonlítson filterezett önarcképéhez. A Snapchat és a Facetune révén elterjedő képszerkesztő alkalmazásokkal létrehozott fizikai „tökéletesség” mára mondhatni normává vált a közösségi médiában, de testdiszmorfiás zavart okozhat a felhasználókban. A testdiszmorfiás zavar (BDD) valamely képzelt vagy elnagyolt testi deformitástól való kóros aggodalom; tünetei között szerepel a saját test észlelésének zavarai, a kóros elégedetlenség bizonyos testrészekkel kapcsolatban, a hibás testfelületek elrejtése, állandó ellenőrzése, amely jelentős szorongással jár. A kutatók úgy vélik, bár a legtöbb ember eléggé öntudatos ahhoz, hogy tudja, a Snapchat-szűrő nem a való élet, a közösségi oldalakra feltöltött fotók manipulálásával foglalkozó tinédzser lányok veszélyeztettek lehetnek, hiszen ők a közösségi médiát gyakran saját kinézetük érvényesítésének eszközeként használják. A Facebook, az Instagram a plasztikai sebészek szerint is negatívan hat az énképünkre: az orvosok 55 százaléka egy 2017-es felmérésben arról számolt be, hogy egyre gyakrabban keresik fel őket olyan páciensek, akik szeretnének úgy kinézni, mint a szelfiken.
Kourosh szerint a lezárások nem tettek jót az énképünknek, és a probléma most olyanokat is érintett, akik egyébként nem használnak selfie-szűrőket. A Zoom-diszmorfia alattomosabb a Snapchat-diszmofriánál, mert az emberek eddig egyszerűen nem tudták, hogy a videóhívások torzulást okozhatnak. Az ilyen típusú bizonytalanságok a társadalom sokkal szélesebb rétegeit is érintik, azokat is, akik nem rendelkeznek Snapchat- vagy Instagram-fiókkal, csupán csak otthonról dolgoztak a járvány idején, videokonferenciát használtak. „Amellett, hogy a videókonferencia-hívások során folyamatosan maguk torz képét nézték az emberek, elszigetelten éltek, és szabadidejüket azzal töltötték, hogy a közösségi médiában nem a valóságnak megfelelő képeket néztek egymásról is. Úgy gondolom, hogy ez egy új mentális egészségügyi probléma” – jelenti ki a professzor, aki furcsállja, hogy a személyes interakciókhoz való visszatérés sem csillapítja a kozmetikai eljárásokkal kapcsolatos kérelmek számát. Sőt az Intarnational Journal of Women’s Dermatology című folyóiratban közzétett nyomon követési tanulmányában megállapította, hogy a megkérdezettek 71 százaléka aggódott a személyes kontaktushoz való visszatérés miatt, és tízből három nő tervez befektetni a megjelenésébe. Bár ezek az eredmények nem kizárólag a Zoomnak tulajdoníthatók, nyilvánvaló, hogy a videókonferenciák kora felnyitotta Pandora szelencéjét, már ami az énképünkkel kapcsolatos problémák sorát illeti.
Kapcsolódó
- A nyaraló celebek, strandolók Insta-posztjai simán becsavarhatnak egy jó kis depresszióba
- A fiatalok felét zaklatták már a közösségi médiában, mégis menekülnek a virtuális világba – Ilyenek a magyar tinik a neten
- Home office: az online kommunikáció hosszú távon nem tesz jót a kapcsolatoknak