Energiaacsatorna, akupresszúra, bodybuilder, agykontroll – varázsszavak, melyek a gulyáskommunizmusból épp csak felocsúdó magyar emberek számára gyakorlatilag semmilyen jelentéssel nem bírtak, viszont elég egzotikusan hangoztak ahhoz, hogy az érdeklődést felkeltsék. Miközben az én korosztályomat a Nintendo és a sütibaba-őrület bilincselte le, szüleink egészen más játékot kezdtek űzni: Pi-vizet ittak, különféle kétes egészségszektákhoz (értsd: amelyek olykor az MLM elvén működtek) csatlakoztak, és még mai szemmel is egészen elképesztő összegeket voltak képesek kiadni egy masszázságyért vagy egy Bioptron lámpáért.
Hurka Gyurka helyett müzli
A nyakunkba szakadó kapitalizmust, a privatizációt sokan megsínylették, míg mások a szocializmus kollektív szellemiségét és létbiztonságát próbálták átemelni az új korszakba, és gyors meggazdagodással kecsegtető, nyugatról beömlő trendekkel igyekeztek saját lábra állni – több-kevesebb sikerrel. Az ügyeskedés és a kétes pénzszerzési lehetőségek miatt a vállalkozó szó az évtized elején kezdett egyet jelenteni a szélhámossággal – bár lehet, hogy a vállalkozói létforma megítélésének többet ártott Stadler József, mint a Teleshop.
Az új szelek bizalmatlanságot és lenézést szültek a nyugatról beözönlő trendeket lefitymáló, az elmúlt rendszer értékrendszerével azonosulni képtelen emberek számára. Jól leképezi ezt a hozzáállást a Szomszédok egyik jelenete, melyben Vágási Feriék vendégségbe mennek a testnevelő tanárnőékhez, akik nemcsak, hogy jógáznak, de a földön, kézzel falatozzák a vegetáriánus (szitokszó!) ételeket a „japán típusú étkezőben”, vagyis a parkettán. Akit megérintenek a külföldről beáramló trendek, más kultúrák szelei, az garantáltan csak hülye lehet, vagy ami még ennél is rosszabb, korrupt újgazdag:
Vilma férje: Nem tudom, Vilma említette-e, hogy januártól testületileg vegetáriánusok vagyunk. Ez alkoholtilalommal jár. Nem baj, a paradicsomlé is nagyon finom.
Feri (Jutkára nézve): Nagy az Isten állatkertje!
Jutka: Nehéz időket élünk.
Vilma: Itt a reformkaja. Lehet választani: csíra, müzli, szójafasírt. Ezt nem tudom, miből csináltam, de remekül sikerült. Ugye, milyen finom? Abszolút nem hizlal, és tele van tápértékkel.
Jutka (miközben Feri bizalmatlanul méregeti az ételt): Lehet, hogy ez nagyon egészséges, de drága, nem?
Vilma: Hát nem olcsó, de az egészségre érdemes költeni.
Feri és Jutka a fejezet végén természetesen levonják a szigorú tanulságot:
Mindent vállalok, de a müzlit, a csírát és a korrupciót nem
– hirdet ítéletet az „Ez a Jóska, ez a Gyurka, ez meg itt a véres hurka” szellemiségében szocializálódó Feri. Persze ennek a szemléletmódnak a fordítottját is megtaláljuk egy 80-as évekbeli testszégyenítő reklámban:
Hurka maradt, müzli és szója jött. Na meg a Pi-víz, ami úttörő volt a csodavizek piacán. „Az életvíz a tiszta jövő egy szelete. A Pi technológiák, köztük az életvíz, a XXI. század technológiái” – írta dr. Fülöp László Az életvíz története című könyvében, melynek állításait a Magyar Nemzet újságírója, Vassy Zoltán cáfolta kísérleti bizonyítékokkal az egyik 1999-es lapszámban. Végkövetkeztetését idézem:
„A Pi vizet az emberek két fontos tulajdonsága miatt vásárolják. Az egyik: állítólag tartalmaz egy Pi energiának nevezett energiafajtát, amitől számos jó tulajdonsága van, például meghosszabbítja az életet. A másik: még a Pi energiától függetlenül is tisztább és egészségesebb a csapvíznél, mert egy speciális szűrési eljárással a szennyezések nagy részét eltávolítják belőle. Az első tulajdonságát közvetlenül nem tudtuk tesztelni, mivel a Pi energiáról sehol nem találtunk olyan konkrét ismertetést, amelynek alapján a mérését megkísérelhettük volna.
Tekintve azonban, hogy a dr. Fülöp László által leírt forráspont- és fagyáspont-változást elvileg a Pi energia okozza, ezek hiányából talán nem elhamarkodott a következtetés, miszerint efféle energiát az általunk vizsgált vízminták egyáltalán nem tartalmaztak. Mivel pedig a mintáinkat ismert és nagy forgalmú egészségboltokban szereztük be, köztük dr. Fülöp saját cégének boltjában, valószínű, hogy következtetésünk más budapesti Pi vizekre is érvényes. Ennek vagy az az oka, hogy a magyar forgalmazók nem tudják, hogyan kell ezt a különleges japán energiát a vízbe belejuttatni, vagy az, hogy ilyen energia egyáltalán nem is létezik.
A második tulajdonsággal kapcsolatban sokkal konkrétabb következtetést vonhatunk le. A vizsgált fizikai jellemzők – elektromos vezetőképesség és elektromágneses elnyelési spektrum – kimutathatóan megváltoznak, ha a csapvizet gyakorlatilag bármilyen tisztítási eljárásnak alávetik. Az a tény, hogy mintáinkban ezek a jellemzők nem különböztek a csapvízétől, igen valószínűvé teszi, hogy ezekkel a mintákkal egyáltalán semmit nem csináltak.
Kifolyatták a literenként 20 fillérnél kisebb önköltségű vizet a csapból, majd eladták literenként kb. 20 forintért. Ennyi.
Tehát lehet, hogy a Pi víz valóban világszínvonalú találmány; csakhogy egész más műfajban, mint amiben a vásárlói hiszik.”
Nem állítom, hogy manapság nem sülünk fel hasonló szélhámosságoknak (ráadásul Pi-vizet mai napig fogyasztanak, nemrég veszélyes baktériumokat találtak benne), de a 90-es években talán még a mostaninál is érzékenyebbek voltunk a sarlatánságokra. Hiszen nemcsak vizet, de lekvárt – nevét nem írjuk le, mert jelenleg is forgalomban van – is el lehetett akkoriban (és még talán most) adni azzal, hogy mindenre jó, és persze gyógyítja a rákot.
90-es évek hét az nlc-n!
Jóbarátok, susogós naci, Adiads és Reobek, lengyel piac, Pi-víz, fritőz, Friderikusz-show, butatelefon, kvarcjáték, teleshop, kereskedelmi tévé, flaneling, Walt Disney bemutatja, csalamádés hamburger, A miniszter félrelép, holdjáró cipő, Spice Girls, Família Kft, Windows 95, maszekok… Egyszerre gondolunk vissza rá elérzékenyülő nosztalgiával és nevetünk rajta, valamint a régi önmagunkon. Az nlc időutazást tesz, hogy egy hétre visszahozza a 90-es éveket az olvasók életébe.
Élelmesebb nagyik simán meggazdagodhattak volna akkoriban a spájzuk tartalmából, hiszen egy hagyományos házi csipkebogyólekvárban garantáltan több hatóanyag volt, mint a tízezres nagyságrendű készítményekben. Vagy a gyógyító ásványokban: bár az ásványokat több ezer éve alkalmazták már a gyógyításban, a 90-es években, ahogy a szocialista hatóságok elleni bizalmatlanság átfordult az áltudományok hájpolásába, a gyógyító kristályok is elindultak hódító útjukra. Népszerűvé váltak a Jade köves masszázságyak, melyek a reklámok ígérete szerint az emberi testtel kontaktusban fejtették ki jótékony hatásukat. Egy barátnőm mesélte, ha ezer forintért kipróbáltad az ágyat, utána rád szálltak, hogy megvedd százezerért az egész hóbelevancot, ami később persze garantáltan a garázsban végezte.
Támadnak az MLM-ügynökök
Családunkban a 90-es években szitokszóvá vált a „csapatépítés” szó, amit anyukám egy MLM-ülésen hallott először. Az alkalmon Amway-cuccokat akartak rátukmálni egy hosszú, bevezető pszichoterrort követően, amikor is meg kellett fognia a mellette ülő kezét, ami szerintem egy éltre traumatizálta az addig egyszerű, hétköznapi „közértes” vásárlásokhoz szokott anyukámat.
Hogy a termék nemcsak termék, hanem annál sokkal több – vallás, szekta, életmód, életérzés, remény –, azt egyértelműen a 90-es évek hozta magával.
Ha volt amwayes a családban, a konyhában biztos akadt ilyen
A multilevel marketing újoncai levakarhatatlanul nyomultak a vonalas telefonokon, és ha nem tanultál meg határozottan nemet mondani, kisvártatva halomszám sorakoztak a méregdrága vitaminok és tisztítószerek a lakásodban, melyek magas minőségük ellenére talán mégsem érték meg az említett pszichoterrort, valamint a barátságok és rokoni kapcsolatok megszakadását. Hiszen ki tudja, hány jó viszony ment tönkre azon, amikor a rég nem látott Erzsike egy kávézásra invitált, hogy aztán a „belefogtam egy gyümölcsöző üzletbe, de nem árulhatom el a nevét” felvezetés után rád tukmálhasson valami teljesen szükségtelen dolgot.
Az MLM fellendülésének köszönhető az is, hogy a magyar háztartásokban a pár ezer forintos infralámpát felváltotta a több százezres Bioptron.
A lámpa a forgalmazó állítása szerint hatásos allergia, depresszió, kimerültség, fájdalmak, krónikus (pl. ízületi) gyulladás gyógyítására, a sebek és sérülések gyógyulásának gyorsítására. Őszintén szólva a „kutatások” keresőszóra nem dob ki a Google szakirodalmat, az eszköz pedig felkerült a Budapesten tartott 14. Európai Szkeptikus Konferencia svindli termékeket és szolgáltatásokat bemutató plakátjára, ám sokan máig esküsznek rá.
Bioptron lámpa
Három, kettő, egy: alfában vagyok
Aki viszont nem engedhette meg magának, hogy százezreket költsön az egészségére, az agykontrollozott a Silva-féle könyvből. Az egyik családi barát a migrénjét gyógyította vele, és lelkendezve mesélt az eredményeiről, a migrén aztán sajnos mégiscsak visszatért.
A fiatalabb generáció a magolást akarta megúszni vele („gondolj arra, hogy maradjon el a dolgozat, és el fog maradni”); egy időben mindenki alfában olvasott, tanult szavakat, készült a vizsgáira, mások elhagyott kulcscsomót kerestek, vagy szerelmüket akarták átprogramozni/megfelelőbb viselkedésre/kölcsönös érzésekre bírni.
Az agykontroll a 90-es években a széthulló társadalmi struktúrák közepette visszaadta az irányítás és a biztonság érzetét, miközben a korlátlan szabadság ígéretét is nyújtotta.
Előnye, hogy bevezetett némi pszichológiai szókincset, például a tudatalatti fogalmát a közgondolkodásba, hátránya, hogy táptalajt nyújtott a különböző spirituális-mágikus gondolkodásnak, megadta az illúziót, hogy minden csak az egyén felelőssége, és megágyazott a távgyógyítók piacának.
Végezetül evezzünk egy kicsit a wellnesspiacra, amely szintén a vasfüggöny elmozdulásával kezdett teret hódítani itthon. Magyarországon a 90-es évek közepén jelent meg a televíziós értékesítés, a TV shop, mely az USA-ban már a 70-es években jelen volt. A gyors, pár másodperces reklámokkal ellentétben itt órákon át, tudatosan felépítve mosták az agyunkat. Néhány zord, sötét képkocka egy sajgó derékról vagy egy nagyobb hasról, majd a megváltó megoldás, az ellenállhatatlan ajánlat, azonnali kedvezmény, ingyenes házhoz szállítás.
Ha valakik igazán jól csinálták az agykontrollt, azok a telemarketingesek voltak, nevezzük nevén, a kopaszodó, fülbevalós, végtelenül visszataszító (elnézést és isten nyugosztalja) Horst Fuchs: a pusholás végeredményeképpen
mindenki otthonában ott figyelt a mágneses derékfájást csillapító fűző, a hasprés-eszköz, amihez nem kellett hasprést végezni, az izmainkba elektromos áramot juttató „sokkoló”, amitől pár hét kínszenvedés után Jane Fondává váltunk a reklám ígérete szerint, a rugós comb- és karerősítő vagy a vibrációs tréner, ami a lelket is kirázta az emberből, csak épp a narancsbőrt nem tüntette el.
Aki pedig mindezeknek nem dőlt be, az a „kék könyvből” callaneticsezett nyakra-főre, ahogy én is tettem a 90-es évek végén. Hiszen a vékonyság kultusza talán soha nem volt addig annyira erős, mint ebben az időszakban.
Nem tudom megítélni, hogy mindez jó volt-e úgy, ahogy volt – és valószínűleg nem is lehet. Az viszont biztos, hogy a megnyíló határok végtelen számú kaput tártak ki az egészség- és életmódpiac terén is. A szabadság és a bőség pedig egyben felelősség is, ami a mai napig sokunknak gondot okoz. Minek dőlünk be és miért? Mi az, ami inkább árt, mint használ? És mi az, ami valóban javunkra válik? Kevésbé vagyunk hiszékenyek most, mint 30 évvel ezelőtt? A kérdést nyitva hagyom, mindenki válaszolja meg maga.