Az lehet, hogy a kacsa-szindróma kifejezéssel még nem találkoztál korábban, az azonban egészen biztos, hogy van a közeledben olyan, aki érintett ebben a kellemetlen állapotban. Sőt, az sem kizárt, hogy te magad is kacsa-szindrómás vagy!
Itthon még kevésbé ismert ez a probléma, a szakirodalom azonban már foglalkozik vele egy ideje. Azokat hívják kacsa-szindrómásoknak, akik minden idegszálukkal arra koncentrálnak, hogy a nehézségeik ellenére is boldognak, erősnek és optimistának mutassák magukat a körülöttük élőknek.
Kívülről nézve könnyedén landolnak a kacsák, de valójában komoly erőfeszítésükbe kerül a tökéletes leszállás (Fotó: Getty Images – Paul Grace Photography Somersham)
Nincsenek jól, csak úgy csinálnak
A kacsa-szindróma lényege, hogy egyáltalán nincs egyensúlyban az, amit az egyén érez és gondol azzal, amit a világnak mutat. Akit utolért ez a ritkának cseppet sem nevezhető állapot, arra törekszik, hogy a környezete egy percig se kételkedjen abban, hogy szakmai/tanulmányi előmenetele, a magánélete és a saját magával való viszonya is kifogásolhatatlan, vagyis minden a legnagyobb rendben, kívül és belül egyaránt.
Azon szerencsések, akik tényleg elmondhatják magukról, nem kell, hogy aggódjanak: baj akkor van, ha csak színlelik ezt a harmonikus élethelyzetet, és rettegnek attól, hogy mások rájönnek, mégsem olyan csodás az életük, mint ahogyan azt láttatják.
A kacsa-szindróma a vízen landoló vadkacsákról kapta a nevét: ha külső szemlélőként nézzük, úgy tűnik, hogy játszi könnyedséggel szállnak le a repülés után, ez azonban nem így van. A madaraknak kemény koncentrációra és erőkifejtésre van szüksége ahhoz, hogy véghez vigyék ezt a műveletet, pont úgy, ahogy a kacsa-szindrómások fenntartják a látszatboldogságukat.
Fotó: Getty Images, Forrás: Via