| Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz! |
Pedig a történelem viharai nem hagyták érintetlenül: elfoglalták a görögök, a rómaiak, a mórok, a normannok, volt a nápolyi királyság része és Garibaldi innen indulva egyesítette Itáliát. A kalandos múlt, a sokféle nép és kultúra keveredése adja a sziget vonzerejét.
Az épületek kopottságuk ellenére is gyönyörűek, akár egy barokk palotáról vagy egyszerű lakóházról van szó. Az itt élők számára nagyon fontos az érzelmi kötődés a lakókörnyezet iránt. Mindenki hosszú történeteket tud mesélni a házról, melyben él, sőt azokról a tárgyakról is, melyek otthonában körülveszik. Minél patinásabb az épület és berendezése, annál izgalmasabb és értékesebb tulajdonosa, lakója számára. A családi házak központi helyisége a tágas konyha, fontossági sorrendben ezt követi a nappali-étkező és az árnyékos terasz vagy a patio. Reggel és este a konyhában gyűlik össze a család, fiatalok és idősek számára egyaránt fontosak a közös étkezések, az együttlét, ezért nem ritka, hogy olyan bútorokat is elhelyeznek itt, melyeknek konyhában semmi keresnivalójuk nem lenne. Egy kényelmes karosszék, egy kisebb szófa, olvasólámpa nem szokatlan tárgyai a dél-olasz konyháknak.
A nappaliban viszont biztosan találkozunk egy bővíthető étkezőasztallal, mely köré vendégség alkalmával ültetik a rokonokat, barátokat. Ehhez persze kell jó sok szék, melyek nem feltétlenül egyformák, de hasonló stílusúak. Nélkülözhetetlen itt a tálalószekrény is és a kényelmes fotelekből és kanapéból álló garnitúra.
A berendezési tárgyak, legyenek régiek vagy modernek, szinte kivétel nélkül természetes anyagból készülnek. E téren a helyiek ragaszkodnak a tradíciókhoz, ezért elképzelhetetlen, hogy nagyobb bútorok műanyagból legyenek. A belső terek berendezésében továbbra is a fenyő, a nyír és a cseresznyefa az uralkodó anyag, de kedvelik az egzotikus mahagónit és a paliszandert is. A szépen megmunkált farészeket szívesen kombinálják kovácsoltvassal, rézzel, üveggel, a modern bútoroknál alumíniummal vagy acéllal. A padlón vagy a falakon, sőt az asztalok lapján is feltűnhet egy-egy mozaik vagy kézzel festett minta. A városi házakban a falak színesek: sárgák, terrakották, világoskékek, halványzöldek, a falvakban és az udvarházakban inkább kívül-belül fehérre meszelik a felületet. Tekintettel a forró mediterrán nyarakra a padlót a legtöbb helyiségben kő borítja, csak a hűvösebb hónapokban terítenek rá kézzel szőtt gyapjúszőnyeget, a módosabb polgárházakban perzsaszőnyeget.
Érdekessége az itteni lakásoknak, hogy a szobákban és a konyhában ritkán látni a nálunk megszokott rendet. Semmi nincs az élére állítva vagy tökéletesen kivasalva. Amikor a lakók berendezkednek, nem centizik ki a bútorok helyét. A végeredmény mégsem tűnik kaotikusnak, sőt a látvány barátságos és természetes.
Nem véletlen, hogy gyakran sóvárogva gondolunk a mediterrán vidékek jellegzetes életstílusára. Jó ízlésből, kifinomult eleganciából, az élet élvezetéből melyet a szicíliai otthonok minden részletükben tükröznek az itt élők példát mutatnak. És teszik ezt anélkül, hogy az otthonteremtés túl sok fejtörést okozna számukra.