Szicíliai szieszta

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Pedig a történelem viharai nem hagyták érintetlenül: elfoglalták a görögök, a rómaiak, a mórok, a normannok, volt a nápolyi királyság része és Garibaldi innen indulva egyesítette Itáliát. A kalandos múlt, a sokféle nép és kultúra keveredése adja a sziget vonzerejét.
Az épületek kopottságuk ellenére is gyönyörűek, akár egy barokk palotáról vagy egyszerű lakóházról van szó. Az itt élők számára nagyon fontos az érzelmi kötődés a lakókörnyezet iránt. Mindenki hosszú történeteket tud mesélni a házról, melyben él, sőt azokról a tárgyakról is, melyek otthonában körülveszik. Minél patinásabb az épület és berendezése, annál izgalmasabb és értékesebb tulajdonosa, lakója számára. A családi házak központi helyisége a tágas konyha, fontossági sorrendben ezt követi a nappali-étkező és az árnyékos terasz vagy a patio. Reggel és este a konyhában gyűlik össze a család, fiatalok és idősek számára egyaránt fontosak a közös étkezések, az együttlét, ezért nem ritka, hogy olyan bútorokat is elhelyeznek itt, melyeknek konyhában semmi keresnivalójuk nem lenne. Egy kényelmes karosszék, egy kisebb szófa, olvasólámpa nem szokatlan tárgyai a dél-olasz konyháknak.

 

A nappaliban viszont biztosan találkozunk egy bővíthető étkezőasztallal, mely köré vendégség alkalmával ültetik a rokonokat, barátokat. Ehhez persze kell jó sok szék, melyek nem feltétlenül egyformák, de hasonló stílusúak. Nélkülözhetetlen itt a tálalószekrény is és a kényelmes fotelekből és kanapéból álló garnitúra.
A berendezési tárgyak, legyenek régiek vagy modernek, szinte kivétel nélkül természetes anyagból készülnek. E téren a helyiek ragaszkodnak a tradíciókhoz, ezért elképzelhetetlen, hogy nagyobb bútorok műanyagból legyenek. A belső terek berendezésében továbbra is a fenyő, a nyír és a cseresznyefa az uralkodó anyag, de kedvelik az egzotikus mahagónit és a paliszandert is. A szépen megmunkált farészeket szívesen kombinálják kovácsoltvassal, rézzel, üveggel, a modern bútoroknál alumíniummal vagy acéllal. A padlón vagy a falakon, sőt az asztalok lapján is feltűnhet egy-egy mozaik vagy kézzel festett minta. A városi házakban a falak színesek: sárgák, terrakották, világoskékek, halványzöldek, a falvakban és az udvarházakban inkább kívül-belül fehérre meszelik a felületet. Tekintettel a forró mediterrán nyarakra a padlót a legtöbb helyiségben kő borítja, csak a hűvösebb hónapokban terítenek rá kézzel szőtt gyapjúszőnyeget, a módosabb polgárházakban perzsaszőnyeget.
Érdekessége az itteni lakásoknak, hogy a szobákban és a konyhában ritkán látni a nálunk megszokott rendet. Semmi nincs az „élére állítva” vagy tökéletesen kivasalva. Amikor a lakók berendezkednek, nem centizik ki a bútorok helyét. A végeredmény mégsem tűnik kaotikusnak, sőt a látvány barátságos és természetes.

Ami egy szicíliai otthonban megragadja a figyelmet, az a színek kavalkádja. Narancs, tengerkék, türkiz, napsárga, fukszialila, ciklámen, pasztell és erősebb árnyalatok minden mennyiségben, de szigorúan csak a kiegészítőkön, soha nem a bútorokon. Színes textíliák, terítők és párnák borítják a kanapékat, szófákat, asztalokat, a tányérok, a csészék és a poharak is a szivárvány minden színében pompáznak. A szigetlakók mintha ösztönösen tudnák, hogy mit mivel társítsanak, és tudják azt is, hogy egy szép tál, egy apró hímzés, egy jó helyen lévő minta többet ér minden drága cicománál. Adnak az apró részletekre. A délutánra behűtött Limoncellót csakis metszett kristályüvegcséből szolgálják fel, és csinos likőrös poharakból fogyasztják. A sziesztához kényelembe helyezik magukat az árnyas teraszon vagy a hűs patióban, ahol padok és puha párnák várják a pihenni vágyókat. A házak vastag falai ugyancsak gondoskodnak arról, hogy a hőség kint maradjon, és ha kell, a lakók még a faspalettákat is becsukják.
Nem véletlen, hogy gyakran sóvárogva gondolunk a mediterrán vidékek jellegzetes életstílusára. Jó ízlésből, kifinomult eleganciából, az élet élvezetéből – melyet a szicíliai otthonok minden részletükben tükröznek – az itt élők példát mutatnak. És teszik ezt anélkül, hogy az otthonteremtés túl sok fejtörést okozna számukra.