Azt gondolnád, hogy ahogy nő a gyerek, egyre könnyebbé válik a nevelés, de a valóság az, hogy minél nagyobb a gyerek, annál több döntést kell hozni napról napra. Az egyik legnehezebb döntés, amikor a saját érdekében el kell engedned a kezét, hogy ha úgy alakul, megüsse magát. Akár a szó szoros, akár átvitt értelmében.
Gyereknevelési technika: hagyd hibázni
Minden szülő túlvédené a gyerekét, a vérünkben van, nem tehetünk róla, azt súgják az ösztöneink, hogy mindentől védjük meg. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy biztonságos környezetet teremtsünk számára. A túlvédés azonban egy bizonyos szint után már akár árthat is a gyereknek, mert ha sosem tanul meg elesni, akkor azt sem tanulja meg, hogyan kell felkelni.
Amikor például a kis ovis rohangálni akar a játszótéren, de az anyja folyton a nyomában van, és nem hagyja, hogy önállóan felfedezze a játékokat, vagy amikor azért nem mászhat fel a mászókára, mert mi van, ha leesik. Mindennapos helyzetek, amiknek a megoldását csak úgy tudja megtanulni a gyerek, ha hagyod kísérletezni. A kísérletezés pedig magában foglalja a kudarc, azaz az elesés lehetőségét is. Hagyd, hogy elessen, és hagyd, hogy kitalálja, hogyan állhat fel.
Ha sosem tanul meg elesni, akkor azt sem tanulja meg, hogyan kell felkelni (Képünk illusztráció – Forrás: Unsplah)
A gyerek tanul az elesésből
Az elesések, hibázások közben a gyerek rengeteg tanul önmagáról. Ha mindig odarohanunk, és azonnal megoldjuk helyette a problémákat, akkor csak azt tanítjuk neki, hogy képtelen az önállóságra. Márpedig szülőként az egyik fő feladatunk az, hogy felkészítsük a gyerekeinket az önálló, felnőtt létre, ezt viszont nem teljesítjük, ha a széltől és minden kudarcélménytől megóvjuk.
Ha viszont hagyjuk a gyereket próbálkozni, olykor hibázni, máskor elesni, akkor megtanulja, mi az, hogy megdolgozni a sikerért, milyen élmény elérni önerőből egy vágyott célt, és hogy hogyan dolgozza fel a kudarcait. Ettől növekszik az önbizalma és a függetlensége.
Lépj hátra egy lépést!
Miközben figyeljük próbálkozás közben a gyereket, sokat megtudhatunk róla. Megismerhetjük a képességeit, felfedezhetjük az erősségeit, gyengeségeit, és támogathatjuk a döntéseiben, amikor szüksége van rá. Ha hátra tudunk lépni egyet, és nem körözni a gyerek feje felett, mint a helikopter, akkor lenyűgöző dolgokat tudhatunk meg a saját gyerekünkről. A legtöbb gyerek ösztönösen remekül kezeli a kudarcokat, feláll, leporolja magát, és megy tovább, törtet a céljai felé. Ne törjük le a szárnypróbálgatásait, hadd essen el néha a gyerek!