Vissza a természethez

nlc | 2005. November 04.
A természet kincsestára végtelen. Friss, hegyvidéki levegõ, testet-lelket üdítõ környezet, zamatos gyógyteák. A felvilágosodás hajdani jelszavának szellemében a természet erejét aknáztuk ki a hideg évszak elõtti feltöltõdés és immunerõsítés érdekében.




Miskolctól Bükkszentkeresztig mintegy húszpercnyi a távolság autóbuszon, ám hajdan, az üveghutákhoz tartó ökrös szekerek két teljes nap alatt vontatták föl terhüket. A múlt század közepétől már orvosi javallatra érkeztek ide a különféle légzőszervi panaszokkal és betegségekkel küzdők. A kutatások azt igazolják, hogy az itteni réteken és erdőkben termő gyógynövényekben a speciális klíma miatt harminc-negyven százalékkal magasabb a hatóanyag-koncentráció az átlagosnál.


– Valóban különös gyógyerővel bírnak az itteni növények – erősíti meg a hivatalos adatokat Szabó György, a hetvenhét esztendős bükki füves ember. – De ennek meg is van a magyarázata. Itt viszonylag későn jön a tavasz, korán érkezik a tél. A növényeknek rövidebb idejű az életciklusuk, ennek következtében több hatóanyagot halmoznak fel. Ráadásul a napfényes napok száma huszonhattal több, mint az országos átlag. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ország más területein gyűjtött vagy a szaküzletekben, patikákban vásárolt gyógynövények kevésbé lennének alkalmasak a gyógyászati célokra. A hangsúlyt inkább a megelőzésre helyezném: ne csak akkor keressük a gyógynövényeket, ha már kialakult a betegség. Bár a gyógyfüvek jóval lassabban fejtik ki áldásos hatásukat a szintetikus gyógyszereknél, ez azonban jóval tovább tart, mégpedig mellékhatások nélkül.


A bükki füves ember – aki hajdan nagyanyjától tanulta a természet patikájának ismeretét – élő példája annak, hogy a tiszta, szabad levegőn való rendszeres séta, kiváltképp a hegyi túrák látványosan erősítik és karbantartják a szervezetet. Gyuri bácsi egyenes háttal, lihegés nélkül siet föl a napsütötte domboldalon, ahová bemutatókertjét telepítette.
A nap fénypontja a teakóstolás. Csábítóak a hatalmas üvegkancsók színültig illatos virágokkal és levelekkel. Ízesítőként – finomított ipari cukor helyett – a bükki fenyők rügyeiről gyűjtött pikáns méz dukál.


Míg a finom aromák párája ott libeg a levegőben, a nyolcvanhat esztendős Ladányi József a Bükk további kincseiről mesél. Útmutatása nyomán felkeressük azokat a hófehér sziklákat, amelyek Bükkszentkereszt szélén, az erdő fái között nyugszanak. A tisztást régi búcsújáró helyként tartják számon, ahová manapság is sokan elzarándokolnak. – Itt még a kövek is gyógyítanak! – mondják az idősebb helybéliek, akik közül jó néhányan naponta kilátogatnak ide. A nép évszázadok óta „sugárzó kövekként” emlegeti ezeket a természeti képződményeket. Mint utóbb kiderült: nem véletlenül. A legendás gyógyulások tudományos hátterét vizsgálva a Nagyboldogasszonyról elnevezett sziklák alatt a közelmúltban jelentős mennyiségű uránium és rádium jelenlétét mutatták ki a kutatók. A tényleges gyógyhatás mibenlétéről és mértékéről nem készültek vizsgálatok, de annyi bizonyos: az itt tapasztalt nyugalom, no meg a természet varázsa valóban felüdíti a testet és a lelket egyaránt. Amennyiben pedig ennél mozgalmasabb élményekre vágyunk, már gyűjthetjük az erőt az évente megrendezendő bükkszentkereszti lovas szánversenyre. Természetesen egy csésze illatosan párolgó, forró gyógytea mellett.

Exit mobile version