Ráolvasás – az NLCafe új, könyvterápiás sorozata! A költőnőtől…

Karafiáth Orsolya | 2010. Május 10.
Gondoltad, hogy a könyv tkp. gyógyhatású készítmény? Persze a megfelelő hatáshoz el kell olvasni... Hogy milyen típusú bajra milyen könyv való, kiderül Karafiáth Orsolya új sorozatából!

Egy jó könyv sajátos univerzum. Szórakoztat, elgondolkodtat, egyszóval kikapcsol és bekapcsol. Egy jó könyv választ adhat kérdéseinkre, felvethet újakat, megfordíthatja a gondolkodásunkat. Egy jó könyvben magunkra ismerhetünk. Ebből az alapvetésből indul ki a biblioterápia, vagyis abból, hogy elmélyült, figyelmes olvasással a gyógyulás útjára léphetünk. Ha megismerünk sorsokat, szituációkat, amelyek azonosak, vagy közel azonosak a miénkkel, ha látjuk a szereplők reagálását, egy-egy út lehetséges végét, akkor az nekünk is segít továbblépni, vagy esetleg visszafordulni.

Fotó: Marjai Judit

Legelőször kamaszkori kedvenc olvasmányomban, a Lányok könyvében találkoztam hasonló elgondolással. A Lányok könyve 1973-ban jelent meg először (édesanyámtól maradt rám), és kamaszoknak adott tanácsokat, hogyan lehet teljesebben és jobban élni. Engem eleinte csak az érdekelt, hogyan lehetek csinosabb, miképp varrjak bubigallért a fekete alapruhámra, csak később vetettem rá magam az olvasásról szóló fejezetre. Éppen egy kötelező olvasmánnyal szenvedtem, utáltam már a szót magát is: kötelező, így fellapoztam a Lányok könyvét, mit is ír róluk. Azt írta, hogy ne kényelmetlen feladatként, nyűgként tekintsünk ezekre, hanem egyfajta életrecepként nézzük a Kőszívű ember fiait, a Pál utca fiúkat. Gondolkodjunk el azon, mi mit tennénk hasonló szituációban, hogyan viselkednénk vészhelyzetben, miképp tudnánk elengedni a problémákat. Aztán mindezeket vitassuk meg a barátnőinkkel. Kapásból lesz beszédtémánk, és tanulunk is valamit a világról. Kicsiben és nagyon leegyszerűsítve ez a lényeg.

Ebben a sorozatban tehát problémákat fogok felvetni, egy-egy írás kihegyezett élethelyzetre, mindannyiunkat érdeklő kérdésekre, gondokra reflektál majd.  Már a gimnáziumban szokásom volt, hogy a barátnőimnek könyveket ajánlottam, miután elsírták bánatukat. Az egyetemen ez a szenvedélyem kiteljesedett, évfolyamtársaim menekültek előlem, inkább hallgattak, mint a csuka, nehogy a következő pillanatban már egy kis listát körmöljek nekik. Ám aki hallgatott a tanácsaimra, és elolvasta az adott könyvet (regényt, pszichológiai munkákat és verseket), sokszor mondott köszönetet utána, és elismerte, igenis segített neki az adott kötet. Ha másban nem, hát abban, hogy meglátta, nincs egyedül, a világon mással is megesett, hogy szerelmes lett, de kidobták, hogy ilyen-olyan szenvedélyek elragadták, hogy a padlóra került.

Bár egykori könyvtár szakos lévén nyilván hallottam már a biblioterápiáról (tanultuk is), ám eszembe sem jutott komolyabban foglalkozni a témával. Persze most is csak botcsinálta terapeuta leszek, célom inkább a bemutatás, megismertetés, lehetőségek felvillantása, amiből ki-ki kedve és habitusa szerint válogathat.

 1. rész: Hogyan olvassuk józanra magunkat?

 

Exit mobile version