A Mámor trónusa, avagy hogyan olvassuk józanra magunkat?

Hazánkban rengeteg alkoholista van, úgy is mondhatnánk, Magyarország az alkoholisták paradicsoma. Hogy miért iszunk? Nos, a feloldódás iránti olthatatlan szomjból. Feszültségoldásként. Gátláscsökkentőként. Társaságban, csak úgy, részegségig, sokat. Persze nem mindenki alkoholbeteg, aki iszik, de sokan belesodródnak az alkoholizmus örvényébe. Pedig közhelyes, de igaz: az ital nem megoldás, a pohár alján csak ködösebb a kép, még ha bizonyos fénytörésben élesebbnek is látszik.

Kezdjük azoknál a regényeknél, amelyek azt jelenítik meg: az alkohol nem kiút, mert nem lehet az. Az Elfújta a szél remek példa. Nemcsak mert letehetetlen és jó hosszú, tehát sok időre kikapcsol, hanem mert tisztán láthatjuk Scarlett életében a pontot, amikor az első erős whiskyhez nyúl. A háborús Tara lerabolva, se pénz, se élelem, szeretett édesanyja halott, szerelme délibáb: logikus megoldásnak látszik az ital. Pontosan látjuk, hogyan lesz az első kortyok utáni megnyugvásból titokban poharazás, a szájszag parfümmel öblögetése, teljes összeomlás.

Nem szokásom pszichológiai vagy életmód-irodalmat ajánlani, de kezdődő alkoholbetegségnél (mert ne feledjük egy percre sem: az alkoholizmus betegség!) rengeteget segítenek. Amikor italozási problémáimmal felkerestem egy addiktológiai konzulenst, indításként két könyvet (a másodikról a következő részben írok majd) adott a kezembe, a következő ülésig el kellett gondolkodnom rajtuk. Az első könyv Catherine Matinee Kati vagyok, alkoholista című önéletrajzi műve volt, megvilágosító erővel. Egy nő feltáró vallomása ez, melyben életén végigszaladva láthatjuk, hogy lett egy okos, ügyes, szép nőből (jó példa arra is, hogy az alkoholizmus nem az anyagiak és egyéb körülmények függvénye) emberi roncs, és később hogyan építette fel magát. Bátran vegyük kézbe ezt a könyvet, és még bátrabban adjuk ismerőseinknek: rengeteget segíthet, pusztán a ráismerés erejével!

Ha józanodni akarunk, első lépésként kerüljük ilyenkor az olyan munkákat, amelyek az italra csábítanak! Emlékszem, hogyan kaptam rá a calvadosra annak idején. Remarque-tól A diadalív árnyékában-t olvastam, ahol a szereplők olyan élvezettel kortyolták a nedűt, hogy azt éreztem, ha én is calvadost iszom, a remek almapálinka gyógyír lesz sebeimre. Ha Chandler kerül a kezünkbe, látjuk Marlowe-t, aki víz helyett issza a whiskyt, még sincs soha semmi baja, sőt a nők tapadnak rá, a rejtélyek megoldódnak, és a másnaposságot is úgy tekinti, mint az univerzum kissé kellemetlen megnyilvánulását, amin hamar túl lehet lenni, és legalább jelzi: élünk.

Ám a legrosszabb pillanatainkban se hivatkozzunk Petőfi bordalaira, hiszen a nagy előd soha nem ivott! Tudatosítsuk inkább magunkban, hogy az ital érzelemromboló hatású. Az idült alkoholista lelkivilága elsivárosodik, kiürül. Jó példa erre Bódis Kriszta Artistája, ahol szikár képet kapunk az anyáról, aki túlérzékeny, védtelen, és ezt oldja fel az erős oldatokban. Nem állítom persze, hogy ha eldobjuk, félretoljuk a poharat, akkor a zen nyugalmával szemléljük majd a világot, de az biztos, hogy tisztábban, felelősségteljesen és élesebben látjuk majd a dolgokat. Életünk visszakapja valódi kontúrjait. Problémánk nem holmi átszűrt, üvegen átfolyatott valami lesz, hanem valódi, megoldásra váró feladat, amit tiszta fejjel átlátunk, és így nem fel-, hanem megoldhatunk.

Nagyon tetszett Karády Katalin megfogalmazása a Hogyan lettem színésznő? című önéletrajzi könyvében: „Részeg? Én? Soha. Bár néha elindultam a Mámor trónusa felé…” Csak hát ez a trónus ingatag, a királyság képzelt, amiből másnapra semmi nem marad: se a trón, se a birodalom. Ám miközben éppen józanra olvassuk magunkat, ne feledjük: az alkoholizmus csak tünet. Míg a másnaposság könnyítésére remek és személyenként változó receptek léteznek (vegyük csak elő Cserna-Szabó András és Darida Benedek könyvét, a Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan címűt, és készítsük el új életünk első, józanító ételét), úgy az alkoholizmust egyetlen módon oldhatjuk meg: ne igyunk. Az így felszabadult időt pedig töltsük olvasással, hogy felfedezzük az igazi okokat. Tehát: rátöltés helyett jó rá-olvasást!