A megbocsátás pszichológiája

dr. Szondy Máté | 2011. Január 28.
Megbocsátani az anyánknak, de még egy idegennek sem egyszerű. Mégis fontos, hogy ne hordozzuk a sérelmeinket.
Olvasd el a Másodszorra, örökre: párok, akiknek jót tett a szünet című cikkünket is!

Dr. Everett Worthington pszichológus számos könyvet és cikket írt a megbocsátás pszichológiájáról és hatásairól. 1995 nyarán betörtek idős édesanyja házába. Az asszony felébredt, meglepte a betörőt, aki egy feszítővassal agyonverte őt. Miután felfedezték a bűncselekményt, Worthingtontól semmi sem állt távolabb, mint a megbocsátás: csupán gyilkos indulatot érzett az elkövető iránt. Nehezen tudta elengedni a harag, düh és bosszúvágy érzését. A családi tragédia emléke továbbra is élénken él benne, azonban néhány év elteltével képes volt megélni egyfajta lelki harmóniát. Pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor megbocsátott anyja gyilkosának: „Láttam magam, ahogy a baseballütőt nézem. Azt kérdeztem magamtól: Kinek sötétebb a szíve – nekem vagy a gyilkosnak? Ez volt az a pillanat, amikor megbocsátottam neki.”

A sérelmek ára

dr. Szondy Máté

Főnökünk kritikusan értékeli a munkánkat, párunk elfelejt felköszönteni a házassági évfordulónkon, vagy átvernek a boltban. Mindenkit érnek sérelmek. Ilyenkor felerősödnek negatív érzelmeink – megbántottnak, dühösnek érezzük magunkat. A megbocsátás hiánya pedig „tartósítja” ezeket az érzéseket. A kutatások szerint a meg nem bocsátott sérelmek hatására szervezetünkben ugyanolyan változások zajlanak le, mint tartós stresszhelyzetben. Megnő a szív- és érrendszeri problémák valószínűsége, magasabb lesz a kortizol nevű stresszhormon szintje. A megbocsátás hiánya hangulatunkra is hatással van: ilyenkor többet szorongunk, depressziósabbak vagyunk. Ha nem bocsátunk meg, a sérelem által kiváltott negatív érzelmek egyre erősebbé válnak, és károsan hatnak testi-lelki egészségünkre. A modern pszichológia igazolta Francis Bacon 16. századi brit filozófus gondolatát: „Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva.”

Mi is a megbocsátás?

A kutatók közt nagyobb az egyetértés abban, hogy mi nem a megbocsátás, mint abban, mi az:

Mi tehát a megbocsátás?

Az úgynevezett döntési megbocsátás esetén a személy tudatosan és őszintén úgy határoz, hogy nem akar bosszút állni a sérelmet okozó személyen, megajándékozza a másikat a megbocsátással. Bár a döntési megbocsátás gyorsan megtörténhet, a sértettel kapcsolatos mélyebb változást csak az érzelmi megbocsátás eredményezi. Ez azt jelenti, hogy az „áldozat” „elkövetővel” szembeni negatív érzelmei (düh, harag, bosszúvágy, félelem) csökkennek, illetve pozitív érzelmeknek adják át a helyüket.

Írjuk ki magunkból!

A megbocsátás folyamatát segítheti, ha egy „levelet” írunk annak a személynek, aki elkövetett ellenünk valamilyen sérelmet. A levélben írjuk le részletesen a problémánkat, azt, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlünk a sérelem. Ezek után (ha megfelelőnek érezzük) kötelezzük el magunkat a megbocsátás mellett. A levelet nem kell elküldeni a másik személynek, arra szolgál, hogy mi magunk érezzük a megbocsátás hatását. Olyan személynek is írhatjuk a levelet, akivel már megszakadt a kapcsolatunk, vagy aki már elhunyt.

A megbocsátás hatásai és veszélyei

A kutatások szerint a megbocsátás mind fizikai, mind mentális egészségünkre kedvező hatással van. Csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, a szorongást, a depressziót és a dühöt. A megbocsátó személyek önbecsülése javul, és optimistábban tekintenek a jövőbe. A rosszul értelmezett  megbocsátásnak azonban lehetnek veszélyei is. Családon belüli erőszak áldozatául esett nőknél gyakran előfordul, hogy megbocsátanak a bántalmazónak, és nem lépnek ki a kapcsolatból.
Ebben az esetben azt kell hangsúlyozni, hogy úgy is lehetséges a megbocsátás, hogy eldöntjük, nem folytatjuk a kapcsolatot az „elkövetővel”.

A cikkünk a Nők Lapja Psziché őszi számában jelent meg.

A magazin legfrissebb számának tartalmából:

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!

 

 

Exit mobile version