| A test és a lélek egészségéről még több olvasnivaló a Nők Lapja Psziché oldalán! |
25 édesanyát és 10–19 év közötti gyermekeiket vizsgálták. A vizsgálatba bevont hölgyek és kismamák környezetében állandóan túl sok volt a stressz. Az eredményeket a gyerekek szociális környezete is befolyásolta. „Az első hatások fogantatáskor érnek bennünket” – magyarázza dr. Carmine Pariante, a londoni King’s College pszichiátere.
Az édesanyák és gyermekeik genetikáját vizsgálták. Egyes tinédzsereknek megváltozott a glükokortikoid-receptoruk (GR), mely a szervezet stresszreakcióját szabályozza. Ilyen genetikai változások típusosan a méhen belüli élet során történnek és feltehetően az édesanya terhesség alatti nem megfelelő környezete is befolyásolja azt. Ezen édesanyák terhességük alatt folyamatosan tartottak attól, hogy férjük vagy élettársuk bántalmazta őket. Sajnos ez terhességükre is hatással volt, hiszen 10-20 évvel később gyerekeiknek más volt a GR-receptorok génállománya, mint a korosztályuknak.
Ezek a gyerekek robbanékonyabbak és nehezebben küzdenek meg az érzelmeikkel. „Úgy tűnik, hogy azok a gyerekek, akik méhen belül azt tanulják meg édesanyjuktól, hogy egy veszélyes világba fognak születni, gyorsabban reagálnak a stresszre” – mondta el Thomas Elbert, a Konstanzi Egyetem professzora, a kísérletek egyik vezetője. „Alacsonyabb a stressztűrő képességük, érzékenyebbek arra.”
A vizsgálatokat nagyobb esetszámok esetén is el kell majd végezni, hogy a felmerült gyanút igazolni tudják. „A vizsgálat is igazolja, hogy az első hatások már méhen belül érnek minket” – ért egyet dr. Pariante, aki a stressz élettanát vizsgálja. „A magzat különösen érzékeny az anya pszichoszociális környezetére, úgy tűnik, érzékenyebb, mint a megszületése utáni időszakban. Épp ezért különösen fontos, hogy az anyai stresszt és depressziót idejekorán felismerjük és megelőzzük.” A közlemény a Translational Psychiatry című szaklapban jelent meg.