| OM! |
Az ötvenes éveiben járó tibeti meditációs mester, Sakyong Mipham nemcsak a meditáció, de a futás lelkes rajongója; hat év alatt kilencszer futotta le a maratont, a hosszú távok alkalmával pedig bőven volt ideje megfigyelni, hogy meditáció és futás között mennyire sok a hasonlóság – hatására pedig élsportolók, sporttagozatos diákok és hobbifutók sajátítják el a meditációt.
Míg futás közben a testét építi, erősíti a sportoló, addig a meditációban a lélek erősödik, a kettő pedig egyszerű technikákkal szépen összeköthető, írja a mester. Első és legfontosabb a helyes légzéstechnika elsajátítása, ha ez megvan, sem a futás, sem a meditáció elsajátítása nem okoz majd nehézséget. Ehhez nem kell egyből futócipőt húzni, otthon lótuszülésben kell tudatosítani a helyes meditációs légzést. A légzéshez hasonló fontosságú, hogy a futó megfelelő tudatállapotba helyezze magát, a meditációs mester szerint ha hála, életigenlés, szeretet hatja át az elmét, a futás nem lesz többé izzasztó erőlködés.
Azok a futók, akik megtanulták a meditációt, figyelmük irányítását, arról számolnak be, hogy könnyebben és többet tudnak futni – írja az angol nyelvű hírportál, a Guardian. – A futás laza, tiszta, fájdalommentes, és egy mély belső élményt nyújt. A beszámolókból kiderül, hogy meditációs tudatállapotban nem hajtják túl magukat, a futás nem megerőltető, a futók gyakran éreznek életörömöt, hálát.