Elképzelhető, hogy mi, magyarok is számtalan élethelyzetben emelnénk fel a telefont egy jó kis szitkozódásért. Bár valószínűbb, hogy inkább a falat vernénk, vagy a tányért törnénk inkább, mintsem kifizessünk 430 forintot percenként. Bár lehet, akkor is újra felemelnénk a telefont, amikor megkapnánk a korábbi kiabálásunk telefonszámláját.
Az ötlet talán jó, bár nem tudni, mit érhetnek vele a németek, ha a forrongás nem délután 16 és 18 óra között tör rájuk, amikor is a forródrót üzemel? Például egy kedd délelőtt, tízórai őrjöngésnél nincs kit felhívni.
Geist Klára szakpszichológus szerint helyesebb, ha magunk próbáljuk megoldani a helyzetet, hiszen – mint mondja – az érett ember képes az önnyugtatásra. Habár… „A mobiltelefonokkal új viselkedési forma alakult ki – mondja Geist Klára. – Főleg a fiatalok körében jellemző ez, ők egyre gyakrabban nyúlnak külső eszközhöz egy probléma esetén az önkontroll helyett.”
A német forródrót nagyon hasonló, mint az itthon is alkalmazott lelkisegély-vonalak, hiszen az itthon dolgozó operátorok szintén akut, vagyis azonnali kezelést igénylő érzelmi megnyilvánulásokkal találkoznak a legtöbbször. A német „gyűlölet-forródróttal” kapcsolatban a legnagyobb hibát abban látja a szakértő, hogy napi két óra elérhetőség nem lehet alkalmas egy azonnali gond megoldására, hiszen egy feltörő indulattal nem várhatunk fél napot. Ha még időben telefonálhatunk, az már egyfajta kontrollt jelent, hiszen megoldást próbálunk keresni, ám ami egy egészségesen gondolkodó embernek segítség lehet, az egy indulati zavaros, érzelmi „inkontinenciában” szenvedőnek már nem.
A pszichológusnő mindenkit arra biztat, zűr esetén inkább igyekezzen inkább saját magát megnyugtatni, elvonulni, belső párbeszédet folytatni önmagával.