Álmainkat befolyásolják azok a dolgok, amelyeket ébren tapasztalunk, de az is lehetséges, hogy álmunkban azt érezzük, mintha a valóságban történnének velünk a dolgok. Az álmunkban átélt orgazmus például olyan erős lehet, mint amikor ébren vagyunk.
Az álomról szóló 20. századi kutatások szerint sokan fekete-fehérben álmodtak, az ilyen álomképek száma azonban a hatvanas évektől csökkent és színesre váltott. Ennek lehetséges magyarázata, hogy míg régen fekete-fehér filmeket vetítettek, ma már szinte csak színes műsorokat láthatunk. De nem csak a színek vannak ránk hatással: álmunkban érezhetünk szagokat, ha pedig a szomszédunk hangos zenét hallgat, lehetséges, hogy azt álmodjuk, egy koncerten vagyunk.
Azok az emberek, akik életük egy későbbi szakaszában vesztették el látásukat, továbbra is képekben álmodnak – szemben azokkal, akik születésüktől fogva világtalanok. Utóbbiak álma viszont sokkal élénkebb és tisztább, mert egyéb érzékeiket is magában foglalja, mint a hang, a szag, a tapintás és az érzés.
Álmainkban az a leggyakoribb, hogy negatív érzéseket élünk át, például szorongunk. Érdekesség, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel álmodnak másik emberről, akik agresszív érzéseket váltanak ki belőlük. Az iskoláskorú gyermekek pedig hajlamosabbak a rémálmokra. Számos tanulmány megállapította azt is, hogy azok, akik dohányoznak, gyakrabban élnek át álmokat, mint azok, akik leszoktak.
A legtöbb ember életében összesen körülbelül egy negyed évszázadnyit alszik, és összesen hatévnyi időn keresztül álmodik. Valamennyi ember álmodik ugyanis, csak sokan soha nem emlékeznek rájuk. Mindez attól függ, mely alvásszakaszban ébredünk fel.
Az utóbbi évtizedben a tudomány sok mindent kiderített az alvással és az álmodással kapcsolatban.