Az iménti megállapításokra tonnaszám dobja ki a találatokat a kereső. Újságcikkek ezrei választják címnek valamelyik verziót (majdnem mi is), és olyan hírességekről készült fotókkal hitelesítik, akik már nem hedonista luxuspartin vagy vakációs semmittevés közben ontják a selfie-ket, hanem az izzadt testükre tapadt trikóban, erőgéppel, jógapózba csavarodva és izmot feszítve ünnepeltetik magukat. Az internet kiszámítható címkével reagált: a gymből és a selfie-ből hamar megszületett a gelfie. És mintha a test elapasztását, a végtelen diétaőrületet valóban lefékezte volna az izomnövesztés és az életigenlés vágya az utóbbi években (méghozzá akkora lendülettel, amekkora rögvest kitermelte önmaga paródiáit, túlzásait és fonákját, de erről később).
Heroinsikk vs. fitneszfashion
“A feszes, kidolgozott, erős női test egyértelműen váltja az extrém soványságot – erősíti meg Béres Alexandra. – Húsz éve foglalkozom ezzel. Nem új keletű igény, hogy a fenék ne lógjon, a kar vagy a derék vékony legyen. Az utóbbi években azonban már nem a karcsúságon van a fókusz, hanem a formákon. A feszes, kerekded idomokon. Fontos lett az izmos vádli, a fenék vonala, az esztétikusan kidolgozott hátizom, ami szépen kiemeli a karcsú derekat. Fontos lett izommal kitölteni az íveket” – foglalja össze a fitneszvilágbajnok edző.
De hogy jutottunk idáig? A közelmúltban a vékonyság, az anorexia divatja részben összekapcsolódott a heroin- és a dzsánkikultusszal is. A lányok csontsoványak voltak – a szemük alatt fekete karikát imitáló sminkkel –, a kifutók és a magazinok lehetetlenül vékony, sápadt, élettelen arcú modelljei pedig hosszú évekre betonozták be az XXS-es ideált, és gondoskodtak róla, hogy a pszichiátriák evészavarosok számára fenntartott részlegei tömve legyenek. Elsősorban az érzékenység, az elesettség, a világi örömöktől való elhúzódás és más, nem hétköznapi gyönyörök felé fordulás hívta életre a heroinsikk divatját. Ehhez képest az izmos nő két lábbal áll a jelenkor valóságában: nem menekül a világ elől, hanem határozottan szembefordul vele.
Nekem nősz nagyra
Mindez a női testtel kapcsolatban érdekes változásokat hívott elő: a soványság, a beesettség azért
lehet ma kevésbé trendi, mert valaminek a megtagadásáról szól, a NEM-ről, ugyanakkor nem világos, hogy mire mond igent. Manapság a világnak hátat fordító, passzív magatartás helyett a világ felé fordulás, a munka és az aktivitás kerültek a középpontba. Az izmos nő nem egyszerűen a finom falatokat tagadja meg, hanem aktívan választ – helyet követel magának a férfivilágból (izmokat növeszt), ugyanakkor azt a női nemre jellemző módon teszi (nem a testméret gyarapítása, hanem a fittség, az egészség hangsúlyozása, a test szépítése a cél).
Egy New York-i sportorvos, dr. Jordan Metzl szerint a kultúránk egészségképe a helyes irányba fejlődik. Az izom egyre népszerűbb, és ez jól van így. Kockás hasat, kidolgozott izmokat szeretne mindenki – a nők is. Bár naponta szembejön egy cikk arról, hogy a kettlebell a nők körében is hódít, a crossfit a sportok sportja, vagy hogy a hagyományos erőtermek egyre több izmosodni vágyó nőt vonzanak, Susánszky Iván, a sporttal, életmóddal foglalkozó online Endorfin Magazin főszerkesztője szerint az említettek a mainstream mozgásformákat sosem fogják kiszorítani.
“Egyszerűen azért, mert túl sok és túl kemény munkával járnak. Így közel sem tudnak akkora médiateret kapni, a magazinok számára sem annyira érdekesek, hiszen túlmutatnak azon, hogy »Tíz tipp, hogyan legyél nádszálvékony Valentin-napig«.” Nők esetében pedig, mondja, a hormonális háttér miatt a kockás has és a tartósan szálkás izmok gyakorlatilag olyan energiabefektetést és/vagy kémiai segítséget igényelnek, amelyet a mindennapokban szinte lehetetlen munka és család mellett megoldani, de ez nem is baj. “Mindez heti hat ultrakemény edzést jelent, szigorú diétát, nulla nassolást. És nem kilencven napig, hanem egy évben négyszer kilencven napig. Ugyanakkor biztos, hogy sok sporttal fogyni és odafigyelni az étkezésre sokkal jobb és egészségesebb, tetszetősebb testet eredményez, mint kokainnal vagy önhánytatással fogyni.”
A cikk folytatását elolvashatod az áprilisi Marie Claire-ben.