A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Meztelenül sétált a Margit körúton egy középkorú férfi, nem őrjöngött, nem bántott senkit, nem lóbálta, csak sétált ruha nélkül, nem törődve azzal, hogy mindenki hülyének nézi. Baromira irigylem.
“Szabadnak akartam érezni magam” – mondta az ember, aki meztelenül sétálgatott a Budapesten, és komolyan mondom, ahogy olvastam ezeket a sorokat, nekem elfacsarodott a szívem, és megsajnáltam, hogy végül rendőrt hívtak rá, aztán a mentők vitték el. Pedig ő csak szabad akart lenni, és a meztelenségével nem bántott senkit, nem őrjöngött szarosan a Bazilika előtt, csak bandukolt ártatlanul. “Csak szabadnak akartam érezni magam” – nekem ez annyira szép gondolat! Mondjuk, én attól érezném szabadnak magam, ha meg sem állnék valamelyik óceán partjáig, pláne vissza se jönnék – ha a mentők hagynák persze.
A járókelők nézték, ahogy sétál ábrándosan a Margit körúton, élvezte, hogy süti a nap, és fújja a szél a ruhátlan testét. Aztán legyalogolt a HÉV-megállóba, ott is csupán élvezte, hogy szabad, cipőt-zoknit húzott ugyan, de szerintem csak nem akarta, hogy piszkos legyen a lába.
Én nem tudom, mit szólnék, ha szembejönne velem egy meztelen pasi vagy netán csaj az utcán, de biztosan jól megnézném, ahogy a híradások szerint a döbbent járókelők tették, biztos kuncognék is lányos zavaromban. És mivel nem vagyok anyuka, így nem lenne velem a gyerekem, akinek a lelki nyugalma miatt aggódnom kellene, mert látott egy pucér farkat a nyílt utcán.
Szegény szabadságvágyó ember szemérmet sértett, a törvényen bizony átgázolt azzal, hogy nem vett gatyát, pedig ő csak megvalósította önmagát, kereste a boldogságot, és az ilyesmi mostanában divatos.
Ezért irigylem a meztelenül sétáló embert
Meztelenül sétált a Margit körúton egy középkorú férfi, nem őrjöngött, nem bántott senkit, nem lóbálta, csak sétált ruha nélkül, nem törődve azzal, hogy mindenki hülyének nézi. Baromira irigylem.
Amikor én szabadnak akarom érezni magam, néha levetkőzöm, inkább csak otthon, legalábbis a négy fal között, nincs elég vér a pucámban, hogy mindezt az utcán tegyem, pedig az lenne az igazi önelfogadás. Pedig akkor lennék igazán jóban önmagammal, ha nem törődnék vele, hogy totális idiótának néznek. Nálam ez az érzés néha akkor is megvan (már az, hogy idiótának néznek), ha mondjuk színesebb napszemüveget veszek fel, mint az átlag, és néznek. Vagy ha csak néznek, biztos vagyok benne, hogy tuti bajszos vagyok, csak nem veszem észre, csokis a szám, vagy nem jól fújtam ki az orrom. Az mondjuk, nem jut eszembe, hogy azért néznek mert, hű, de baromi jól nézek ki ma – szóval kicsit irigylem a meztelen embert. Irigylem, mert nem foglalkozott azzal, hogy nézik a hasát, a fenekét és a mindenét.
És akkor egyszer csak jön velem szembe ez a másik hír, hogy Rihanna meg tök átlátszó ruhában, tényleg szinte meztelenül ment a díjátadó gálára. (Na, jó, bugyi volt rajta.) Vicces lenne, ha Budapest utcáin sétálgatna ilyen ruciban. Vajon hányan hívnának rendőrt?