Bepötyögtem a megadott internetes oldal címét, a fekete képernyő egyszer csak színesre vált, és meglátom, illetve meghallom Nórit és az ikreket. Az eredetileg testnevelés–angol szakos tanár ma főleg anyuka: egy kis óvodás fia mellett a másfél éves ikreivel van otthon. És hogy mindez miért izgalmas? Mert kitalált egy elég egyszerű, de annál jobb és meggyőzőbb dolgot, a géptornát.
A gyerünk, anyukám! kezdeményezés abból az ötletből jött, hogy rajta kívül meglehetősen sokan vannak olyanok, akik kisgyerekekkel töltik otthon a napjaikat, de akik figyelnek önmagukra, és szeretnék, ha az életük néha magukról, és nem csak a gyerekeikről szólna, ha a testük szépen lassan visszanyerné eredeti formáját, és ha mindezt nem egyedül, hanem társaságban lehetne megvalósítani.
Ez nem Cindy Crawford
Szóval a képernyőn azt látom, hogy Nóri ugrál, biztat, emeli a lábát, kardiózik, hasizomgyakorlatokat végez, miközben két totyogó a háttérben matat. Ő nem lát minket, akik vele tornázunk, de mi őt igen. Szépen felépített edzés, tök jó, hangulatba hozó zene. Ha azt hinnéd, ez olyan, mintha bekapcsolnád a nyolcvanas évek Cindy Crawford DVD-jét, hát nagyon tévedsz: ez tényleg működik, mert Nóri akkor és ott van, és mert az egész valahogy vicces, de kemény is.
“Tavaly télen jutottam a mélypontra: egyik ruhámba sem fértem bele, azt a méretet, amibe meg mégis, azt nem akartam megvenni. Testileg és lelkileg is hiányzott a komfortérzet, tél volt, a két kicsivel bezárva éreztem magam. Amikor az első nap kisütött márciusban, elhatároztam, hogy elkezdek futni. Eleinte lassan, egy percet futottam, egy percet sétáltam, mindezt az ikrekkel, babakocsival” – mesél a kezdetekről Kádár Papp Nóra. A kicsik első szülinapján még plusz tizenöt kiló volt rajta, de ő kellően elszántnak bizonyult.
Közösséghez tartozás
“A szigeten sokan néztek elismeréssel, hogy babákkal nyomom ezt, amitől néha tényleg iron mannek éreztem magam. Egyszer egy ilyen alkalommal odajött hozzám egy lány, beszélgettünk, és ő azt mondta ismeretlenül, hogy szívesen csatlakozna hozzám. És bár abból nem lett semmi, néhány hónappal később kiderült, hogy elment dietetikushoz, rendszeresen fut, és a fotókon megdöbbentően jól nézett ki. Ez volt az első igazán felemelő pillanat, amikor azt éreztem, lehet, ezen az úton érdemes lenne elindulnom.”
Bár Nóri nem talált ki koncepciót, és nem is építette fel tudatosan a gyerünk, anyukám! brandet, mára a Facebookon is számtalan követőre talált. Így abból, hogy a barátait szórakoztatja és mozgásra bírja, alakult egy olyan csoport, akik heti rendszerességgel számítanak az edzésekre. Hetente kétszer a Szent István parkban mozognak együtt gyerekekkel, kismamákkal, a többi alkalommal meg megy otthonról a géptorna. Kérdés, hogy a hideg és a rossz idő merre viszi majd őket. “Keresek helyet, de most az egész torna teljesen ingyen van, ha terembe megyünk, azért már fizetni kéne.”
Nem, nincs időm. Nem, a gyerekeket nem tudom hova tenni. Ismerős? A gyerünk, anyukám! kezdeményezés lerombolja a kifogásaidat, és te is rögtön edzőcipőt húzol. Végre egy ingyenes torna, és az edzőt eléred online.
Nóri egyébként azt mondja, nagyjából egy évet ad arra, hogy kiderüljön, ez a közös mozgás marad hobbi, szerelem, vagy pénzt is lehet belőle keresni. Saját oldalt szeretne, sok terve van, és úgy tűnik, a nők szeretik, amit csinál. Egy női közösséget hozott létre, ahol mindenki megtalálja azt, amit szeretne. Sokan ugyanis annyira szégyellik a testüket szülés után, hogy ki sem mernek mozdulni, nekik, amíg nem jön meg az önbizalmuk, az otthoni torna vált be. Vannak, akik már inkább a társaságra vágynak, de a lényeg ugyanaz: a közösséghez tartozás érzése, hogy mindenki fontos, és hogy ez a pár óra most nem a babákról, hanem rólunk, felnőttekről szól.