Anyukám tanított meg arra, ha jön egy méhe – igen, a Kisalföldön néha így mondják –, akkor ne sikítsak, hanem csak egyszerűen fogjam be a számat, vagyis tegyem a szám elé a kezem. Lefordítva a felnőtt életre: ha jön a probléma, akkor oldd meg, és ne pánikolj.
Az én nőségem része, hogy ne pánikoljak. Persze nem mindig jön ez össze, de ha sikerül megoldanom akár egy kisebb problémát – mondjuk egy csőtöréskor el tudom zárni a főcsapot –, akkor baromi büszke vagyok magamra, hogy nem sikítva rohantam a gangra a szomszédhoz segítségért.
Nagyon-nagyon sokáig nem szerettem nő/lány lenni.
Kis tinédzser korában jön rá az ember lánya, hogy nem bírja a nyomást: minden csaj osztálytársad nő akar lenni, és megy a kimondatlan verseny: kinek nőtt már melle, kinek jött már meg, aztán ki csókolózott már – hiszen ettől nő a nő, legalábbis ettől gondoltuk magunkat annak. Aztán persze ha vézna kis csontos rosseb vagy, akkor elbuksz ebben az ádáz versenyben, és nagyon nem érzed, hogy de jó a pörgős szoknya.
Úristen, amikor először nyitotta ki férfi előttem az ajtót, na akkor óriási nőnek éreztem magam. Mondjuk ma már a frász kitör, vagy legalábbis nem érzem azt, hogy ez jár nekem. (Persze ha félrelöknének az ajtóban, az meg rosszulesne.)
- Szeretek nő lenni, mert dönthetek arról, hogy akarok-e gyereket vagy sem, vagy ha akarok, mikor akarok. Szerintem a férfiaknak ebbe kevésbé van beleszólásuk. Persze van, de nem ők szülnek. És most írhatnám azt, hogy szeretek nő lenni, mert átélhetem majd a szülés élményét, de bevallom, ezt átadnám a férfiaknak.
- Szeretek nő lenni kevésbé komoly dolgok miatt is: hordhatok nadrágot és szoknyát is, nem úgy, mint a férfiak egy része a földön, akiknek sajnos még a nagy melegben is nadrágban kell járniuk, és nem tudják, milyen érzés, amikor libben a szoknya.
- Szeretek nő lenni, amikor közérzetem javítására feldobhatok valami sminket, és palástolhatom, hogy de szarul vagyok aznap. Nem vagyok egy sminkkirálynő, és persze a szőrtelenítést a francba kívánom, és nyilván smink nélkül is minden jó szokott lenni. De eldönthetem, hogy akkor jöhet-e a smink aznap vagy éppen nem.
- Szeretek nő lenni, amikor összeülhetek a barátnőimmel vagy a család nőtagjaival, és jól megbeszélhetjük a fröcsögős női dolgokat, még ha a feministák agyoncsapnak is. 🙂
- Szeretek nő lenni akkor is, amikor a pasi barátaimmal beszéljük meg a világ dolgait, és tök mindegy, hogy ki férfi, meg ki nő.
- Szeretek nő lenni, amikor valami morgolódós hülye beszól valami bunkóságot, és hideg eleganciával helyre rakhatom. Legalábbis azt gondolom. Jó, lehet, ehhez nem kell nőnek lenni, de látom, hogy meglepődnek, mert arra számítanak, hogy majd bocsánatot kérek, és fülemet-farkamat behúzva kussolok.
- És végül a legtutibb – távolról kezdem, de megéri a vége miatt: 🙂 A görög mitológiában az egyik kedvenc történetem Teirésziász megvakításának története. A lényeg az, hogy Teirésziász még ifjú korában látott az erdőben két szerelmeskedő kígyót – hogy pontosan miért, azt nem tudni –, de rájuk koppintott a botjával, és nővé változott. Hét évig nő is maradt, aztán ugyanígy – kígyópár, erdő, bottal koppintás – visszaváltozott. Egy alkalommal pedig, amikor Zeusz és hitvese, Héra vitázott, a főisten megkérte az akkor még nem vak jóst, hogy mondja el, a férfiak vagy a nők “szakítanak ki a közös örömből nagyobbat”. Erre Teirésziász bemondta, hogy a nők. Héra meg jól megvakította, mert elárulta a nők nagy közös titkát. Ámen.
- “Mi ez a pofátlanság, hogy te nem hordasz melltartót?”
- Öt dolog, amit teljesen máshogy csinálok, mint a dédanyáim