Sőt, mondtam is ilyet három éve a barátnőmnek, aki felvetette, hogy megtanít horgolni, mert attól jobban fogom magam érezni a bőrömben. El nem tudtam képzelni, hogy bárhonnan az életemből még meríteni tudnék akár tíz percet is, pedig akkor még csak két gyerekem volt és – mint utólag rájöttem – sokkal több szabadidőm. Abban a pillanatban nevetségesnek tűnt az ötlet, hogy én elpazaroljam az értékes perceimet horgolásra vagy bármilyen más kreatív tevékenységre.
Idő tényleg arra van, amire szeretnénk, hogy legyen
Ahhoz képest, amennyi időm három éve volt két gyerek mellett, a mostani állapotok ebből a szempontból sokkal mostohábbak, sokszor azt érzem, csak futok egyik feladatról a másikra, és mégis, most valahogy mindig szakítok időt arra, hogy mindenképpen tudjak horgolni. Olyan egyszerű oknál fogva, hogy enélkül valószínűleg hamar kiégnék, mert számomra ez az a tevékenység, ami maximálisan kikapcsol. Másnak lehet, hogy ezt a színezés jelenti vagy az üvegfestés, a lényeg az, hogy ahhoz, hogy ne daráljanak be a szürke hétköznapok, kell valami, amitől az agy leáll, és kisimulnak az idegek.
Én a legjobban babákat, kisállatokat, virágokat szeretek horgolni a gyerekeimnek, mert gyors sikerélményt adnak, és számolni kell közben fejben egyfolytában a pálcákat, amitől annyira kiürül a fejem, hogy csak annyi visszhangzik benne: egy, kettő, három, négy… , aztán mindez elölről. Órákat el tudnék lenni vele, ahogy néha meg is teszem, hogy három-négy órát is horgolok egyszerre, ami felér számomra egy wellnesshétvégével.
Ahogy a fonal összerendeződik, és a káoszból egy szép minta válik, aminek ráadásul még örülnek is a csemetéim, abszolút megnyugtat, feloldja minden szorongásomat, rendet tesz a belső világomban, és mosolyt csal az arcomra. Márpedig a környezetemben mindenkinek jobb az, ha nem egy búval bélelt, gondterhelt anyukával kell lenniük, hanem egy kiegyensúlyozottabb fajtával. Azt hiszem, akkor a barátnőm jobbat tett velem, mint bármelyik pszichológus, csak azzal, hogy megtanított horgolni, és ráébresztett, mennyire fontos, hogy valamilyen módon le tudjak ereszteni teljesen.
A másik festéssel vág rendet a fejében
Nemrég beszélgettem egy ügyvéd ismerősömmel, aki rácsodálkozott, hogy én is valamilyen kreatív tevékenységet találtam arra, hogy ne égjek ki az élet és munka viszontagságaitól. Ugyanis ő is úgy érezte, a sok válóper közepén, hogy kell neki valami, amitől kicsit kihagy az agya. Amitől olyan flow érzése lesz és amire annyira kell figyelnie, hogy ne jusson eszébe semmi, ami a joggal kapcsolatos.
Ő a festést választotta, beiratkozott egy tanfolyamra, ahol heti egyszer két órán keresztül semmi mással nem kell törődnie csak a festékekkel és a vászonnal. Nem azért csinálja, mert ő akar lenni az új Picasso, hanem csak azért, hogy abban a két órában újraindítsa az agyát. Azt mesélte, hogy azóta, mióta ide jár, sokkal jobban érzi magát, kevésbé veszi magára a gondokat és könnyebben kezeli a problémákat.
Heti két óra kell neki, nekem pedig napi tíz perc legalább a saját kreatív tevékenységemből, hogy a helyére billentsem a világot. Ugyanolyan ez nekem, mint az olvasás, nem telhet el nap nélküle, ha lefekvéskor olvasok egy fél oldalt, akkor annyit, de kihagyni sosem lehet. A horgolásra is van, hogy csak annyi időm jut, amennyit este, a gyerekek fektetése után adok magamnak, mielőtt még nekiülnék újra dolgozni. Ez tíz perctől fél óráig terjed, attól függően, hogy mennyi aznap éjjelre még a munkám. De enélkül talán már zombiként ülnék este 9-kor, és nem tudnám rávenni magam, hogy még a munka felé nézzek. Energiát ad, feltölt, megnyugtat. Érdemes mindenkinek megtalálnia saját magában, mi az, ami neki a megfelelő kreatív tevékenység, olyat keresni, ami tényleg izgalommal tölti el, és alig várja, hogy nekiálljon. Ebben rejlik az igazi flow.