A tévétorna volt az első tévés munkátok?
Erika: Igen, a tévétorna volt az első. Tizenöt évesen kezdtük, előtte pedig tíz éven át versenytornáztunk.
Mária: Hatéves korunktól kezdve napi négy-öt órákat edzettünk.
És hogy lett ebből tévétorna?
Erika: Tavasszal abbahagytuk a versenytornát, ősszel pedig jött a felkérés.
Mária: Müller Kati és Bérczi Pista bácsi voltak a tévétorna alapítói, és nekünk ők voltak az edzőink. Úgy döntöttek, hogy frissíteni kellene, és akkor a Kati néni szólt nekünk. Miután kiválasztottak bennünket, még a műsor szignálja is megváltozott.
Erika: Előttünk a műsor címe is más volt: Idősebbek is elkezdhetik.
A szüleitek mit szóltak ehhez?
Erika: Apu megmondta, hogy csak akkor csinálhatjuk, ha az nem megy a tanulás rovására.
Ez heti mennyi elfoglaltsággal járt?
Erika: Heti? Inkább évi. Évi két nap.
Mária: Egyszerre rengeteg műsort felvettünk. Fárasztó volt. Egy nap olyan 15 adást rögzítettünk, aztán egyre kevesebbet.
Mi volt a munkamódszeretek?
Erika: Eleinte a Kati néni állította össze a koreográfiát, később azonban már mi kaptuk meg a zenéket, és erre állítottuk össze otthon az ötperces mozdulatsorokat.
Igyekeztetek szándékosan könnyebb koreográfiákban gondolkodni?
Mária: Fontos volt, hogy követhető legyen. Már ha egyáltalán volt valaki, aki próbálta követni… Öt percben nem tudjuk, mennyi értelme volt.
Erika: Igen, ez jó kérdés, hogy csinálták-e, vagy csak nézték.
Nézői visszajelzéseket kaptatok?
Erika: Persze, de ez akkoriban sokkal hosszabb folyamat volt. Jött a levél a televízióba, ott elolvasták, néhányat kiválogattak, aztán továbbküldték nekünk.
Mária: A katonaságnál sok rajongónk volt. (Nevet.)
Bizonyára ők is csinálták veletek a gyakorlatokat…
Erika: Úgy tudjuk, külön programnak számítottunk a kaszárnyákban.
Mária: Akkoriban nem volt jellemző, hogy lányokat mutassanak a tévében egy szál tornadresszben. A tízévi versenytorna után nem nőként gondoltunk erre, egyszerűen csak tornáztunk.
Manapság a tévés celebléttel rengeteg egyéb elfoglaltság is jár. Akkoriban hogy ment ez?
Mária: Teljesen átlagos életet éltünk.
Erika: Volt néhány újság, hívtak minket rádióba, voltunk a fóti gyermekvárosban, a Három kívánságban…
Mária: Meg nyáron volt élő tévétorna-felvétel kétszer.
Ott élőben tornáztak veletek a nézők?
Mária: Ott is csak nézték. (Nevet.)
Modellmunkákat, fotós felkéréseket nem kaptatok?
Erika: Modellnek alacsonyak voltunk.
Mária: Egyszer voltunk egy fotós műtermében fotózni, és sírva jöttünk ki onnan.
Erika: Fürdőruhában kellett volna fotózni olyan pózokban, amire azt mondtuk, hogy mi azt már nem.
Mária: Ez volt a rövid fotómodelli karrierünk. (Nevet.)
Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy nem rajongtatok annyira a tévézésért. Később mégis újra feltűntetek a Zsákbamacskában.
Mária: A Rózsa Gyuri szólt, hogy van ez a lehetőség.
Erika: Az háziasszonykodás volt a tévében. Egy csoda. Imádtuk.
Mária: Csak mosolyogni kellett. (Nevet.)
Erika: Ez minden hónapban háromnapnyi felvételt jelentett.
És ott volt még a Telemázli…
Mária: A főcím felvétele az életem egyik legjobb tévés élménye volt.
Erika: Csodás revü volt, és a három nap alatt nem is tudom hányszor vettük fel azt a táncot. Mara akkor szült öt hete. A férjem vigyázott az ő kisfiára. Jaj, de nagyon jó volt!
Mária: Eredetileg csak a főcímre szólt a felkérés, de aztán kitalálták, hogy a műsornak jót tenne az, hogy ott mi állnánk és kaparnánk.
Erika: Korábban nem volt divat a vetélkedőben hoszteszeket foglalkoztatni.
Nem kaptatok utána énekesi felkéréseket?
Mária: Ó, azt nem mi énekeltük.
Erika: Azok a lányok, akik eredetileg énekelték, kicsit pikkeltek is ránk, mert mindenki azt hitte, hogy mi voltunk.
Már nem emlékszem pontosan, hogy műsor közben kellett-e beszélnetek…
Mária: Miután lekapartuk a számot, be kellett mondanunk, hogy hányas. Ennyi. (Nevet.)
Erika: Nem egy nagy feladat. Izgulnunk nem kellett soha. (Nevet.)
Mária: Mindig meséltük, hogy a semmiért kapjuk a fizetést. (Nevet.)
Erika: Imádtuk, és tényleg megbecsültük. Jó volt.
Attól nem tartottatok, hogy elmentek egy castingra, és csak az egyikőtöket választják ki?
Mária: Rossz lett volna.
Erika: Igazán komolyan nem merült fel a dolog, mert mindig kettesben választottak ki bennünket.
Mária: Jó, hogy nem kellett ezen agyalni.
Oké, ezek voltak a sikeres castingok. Volt olyan is, amire nem választottak ki benneteket?
Erika: Nem volt. (Nevet.)
Mária: A Telemázli ment vagy öt évig. Én ott a második fiamat hordtam ki, az Era pedig az ikrekkel volt terhes, mikor befejeződött, szóval nem is nagyon lett volna időnk másra. Utána meg úgy voltunk vele, hogy már kiöregedtünk, és nem is próbálkoztunk máshol.
Akkoriban lazán vették, hogy terhesen is hoszteszkedj a tévében?
Mária: Inkább csak vicces helyzetek voltak ebből. Egyszer egy srác a stábból megjegyezte, hogy nem jó rajtam a ruha, mert nagyon eláll. Erre Dömsödi megszólalt, hogy “Te hülye, hát nyolc hónapos terhes!” (Nevet.) Igazából nem nagyon mondtam én ezt senkinek.
Erika: Takargattuk. Simán ment. Zakóban észre sem vették.
Önmagában a tévézésből meg tudtatok élni, vagy kellett mellette mást is csinálni?
Erika: Mindenfélét csináltunk mellette. Akkoriban még főleg a színpad, a tánc, koncertek, tévés fellépések… Benne voltunk a West Side Storyban a Vígszínházban, felléptünk a Markos–Nádas-show-ban, turnéztunk és felléptünk a Gergely Robival koncerten és tévéfelvételeken is. Voltak fellépéseink a Top Show-ban…
Mindig ezek a revüs dolgok vonzottak titeket?
Mária: Még kiskoromban a tévében láttam egy NDK-s revüt, ahol vagy ötven nő teljesen egyformán mozgott, és nekem azóta minden vágyam volt revüben táncolni.
Erika: Ha ez nem is jött össze teljesen, azért sok hasonló dologban vettünk részt.
Suliba is jártatok mellette?
Mária: Mindketten elvégeztük a Modern Tánc Pedagógusképzőt, én emellett lediplomáztam a Vendéglátóipari Főiskolán.
Erika: Én 18 éves koromban külkert tanultam, jártam médiaiskolába, és az ELTE-n is elvégeztem a művelődésszervező szakot.
A médiaiskolának vetted valami hasznát?
Erika: Dolgoztam kábeltévés bemondóként öt évig a helyi tévénél Budafokon. Aztán jöttek az ikrek, és abbahagytam, mert otthon akartam lenni velük. Én sem hagynám és a férjem sem, hogy bébiszitter nevelje a gyerekeinket.
Mária: Próbáljuk neked összerakni kronológiában, de annyi mindennel foglalkoztunk az életben, hogy nem egyszerű.
Volt olyan tévés munkakapcsolat, akivel szorosabb barátságotok alakult ki?
Mária: Gergely Robival a turnék miatt sok időt töltöttünk együtt, de összejárás a szabadidőben ott sem volt.
Erika: Egyszer-egyszer azért volt nála összejövetel.
Mária: Valójában nekünk ő mindig a főnök volt. A Robi szigorú ember, nagyon maximalista.
Mai mércével nézve a nyolcvanas–kilencvenes években mennyire voltatok ismertek?
Mária: Szerintem nagyon. A tévétorna idején én ezt nagyon nehezen dolgoztam fel. Előfordult, hogy beszólogattak, megkergettek az utcán… Főképp hátrányom származott az ismertségből. Kettőnk közül amúgy is én vagyok a gátlásosabb, és nekem ez még pluszban rátett a gátlásosságomra. És hiába ért véget a műsor, nagyon hosszú kifutása volt.
Erika: A mai napig sokan megismernek minket. Hozzák a gyerekeket a szülők táncolni, és azok a szülők, akik akkor még kicsik voltak, felismernek engem. Pedig olyankor nincs is velem a Mara.
Mária: ’87-ben egy időre külön kerültünk, mert Era elment dolgozni, én pedig a főiskolára, és úgy éreztem, hogy elvesztettem a fél karomat. Egyedül nagyon nehezen viseltem, amikor letévémaciztak a főiskolán. Én ezen nagyon sírtam. Amúgy is nehezen megközelíthető vagyok, és erre még rátett egy lapáttal az ismertség is. Hozzám nem közeledtek az emberek. Ha nem nyitok a csoporttársaim felé, akkor én ki vagyok közösítve.
Era, neked nem voltak ilyen problémáid?
Erika: Egyáltalán nem.
Mária: Az ikrek közül mindig az idősebb a domináns, és nálunk az Era az.
Erika: Én voltam az, aki terelgettem az utunkat, és motiváltam Marát. Ráadásul nekem a Miki (Erika az énekes, Varga Miklós felesége) is ott volt, akit szintén mindenki ismert, de én ennek semmilyen hátrányát nem éreztem. Számomra ez teljesen természetes volt.
A férfirajongók nagyon ostromoltak benneteket, vagy inkább tartottak tőletek az ismertségetek miatt?
Erika: Nem nagyon jutottak el hozzánk.
Mária: Elég hamar tartós kapcsolata volt mindkettőnknek.
Mara, aztán te is egy ismert emberhez – Gréczy Zsolt újságíró, politikus – mentél feleségül, viszont egyikőtök sem szerepel sokat a férjével a sajtóban. Szigorú szabályokat állítottatok fel a témában?
Erika: Volt két-három újság, amiben közösen megjelentünk, de mindig mellőztük azt, hogy együtt legyünk közszereplők. Ha olyan megkeresés jött, hogy interjúznának a Mikivel meg velem, akkor azt mondtuk, hogy vagy csak a Miki, vagy mi ketten Marával.
Mária: A gyerekek is tabunak számítottak. Sok újságíró megsértődött, de nem baj. Azt hiszem, csak egyszer tettünk ez alól kivételt.
Era, ikreid vannak. A nevelésükben segített, hogy ikerként te is ismerted, min mennek át együtt?
Erika: Én egy pillanatra sem ijedtem meg ettől. Szerencsére a Miki olyan férj, aki mindenben mellettem áll. Ha pelenkázni kell, akkor pelenkázik. Ha meg ő nem volt ott, akkor jött a Mara.
Közel laktok egymáshoz?
Mária: Nem vagyunk közvetlen szomszédok. Kb. tízpercnyire.
A torna és a sport máig szerepet játszik az életetekben?
Mária: Teljes mértékben. Valójában magamat edzem. Egy ügyvédi irodában dolgozom már nyolc éve, szóval szükségem van a mozgásra. Akármilyen fáradt vagyok hazaérve, fogom magam és elkezdek tornázni. Heti kétszer biztosan.
Erika: Nálam a mozgás maga a munka. Balettot, dzsesszbalettot és zenés ovis tornát tartok a Budafoki Művelődési Házban. Azt szeretném, hogy a gyerekek rászokjanak a rendszeres mozgásra, mert sajnos azt látom, hogy a mai öt-hat évesek lusták.
Arra soha nem gondoltatok, hogy mondjuk a Rubint Rékához hasonlóan a tévétornára egy országos népszerűségű vállalkozást építsetek?
Erika: Ehhez nem vagyunk elég agilisak.
Mária: Kell ehhez egy üzleti véna, ami belőlünk hiányzik. Más korosztály vagyunk. Ennyit számít.
Erika: Nem tudtuk volna magára hagyni a gyerekeket sem. Mindketten anyatigrisek vagyunk.
Olvasnál még retró tévéműsorokról?
- Retroszilveszter – Ezeken nevettünk az elmúlt ötven évben
- 20 toplistás szett gyerekkorunk sorozataiból
- Retrovetélkedők reneszánsza
- Retrovetélkedők mai szemmel
- Retro: Nézegess hipnotikus gifeket a tévétornász lányokról