“Mi az, hogy nem jönnek?!?” – erre az emelt hangú kérdésre kaptam fel a fejem tegnap fél öt körül a szerkesztőségben. Kolléganőm nyaki erei kidagadtak az idegtől, amikor kiderült, hogy a kazánszerelő, aki egyébként fél négy és négy közé ígérte az érkezést, fél ötkor a világ legtermészetesebb módján közölte, hogy “ja, hát nem megyünk, már vége a munkaidőnek”. Persze ezt a modern digitális szolgáltatásokhoz hasonlóan on demand módon, vagyis a félórás késésre rákérdező ideges telefonhívás hatására mondta a derék mesterember.
Az, hogy a család másik fele direkt ezért szabadságot vett ki, hogy otthon tudjon lenni a felajánlott időpontban, mellékes kérdés. Az is, hogy így továbbra sem lett megoldva az a műszaki probléma, ami miatt a derék mesterembernek meg kellett volna érkeznie. Stressz, idegesség, a semmire. Következmények nélkül.
Kategóriákra bontva – szigorúan empirikus tapasztalataink alapján az alábbi csoportokba sorolhatjuk a magyar embereknek nyomorúságot és gyomorfekélyt okozó szerelők és szakik típusait.
A soha meg nem érkező
Ezt tárgyaltuk a fentiekben, ennek minősített esete, aki az adott napon 2-3-szor is átrakatja az érkezését (“ne tessen haragudni, de picit csúszni fogunk, nem lesz több 20 percnél”), hogy aztán teljesen felesleges otthoni várakoztatással három óra múlva se érkezzen meg. Az emberbarátabb változat azért utoljára még megereszt egy telefont, ami körülbelül úgy hangzik: “hát, ne haragudjon, de ma már mégsem fogok tudni odaérni, holnap ugyanilyen időben jó lesz?”. Ezzel ugye csak az a probléma, hogy egyrészt legtöbbünknek valóban szabadságot kell kivennie, vagy jó esetben megbeszélni a munkahelyén az aznapi home office-t, másrészt az “ugyanilyen idő” már eleve mire vonatkozik? Az eredetileg megbeszélt időpontra, vagy a csúszással nettósított, feltehetően esti órákra? A kategória csúcsmodellje másnap képes pontosan ugyanezt eljátszani, esetleg fel sem veszi a telefont, simán csak felszívódik.
A késős
A fenti egy fokkal enyhébb változata, aki 30 perctől két és fél óráig bármennyit késhet, véletlenszerű indokokra – lerobbanó autó, baleset, anyaghiány, problémás előző ügyfél – hivatkozva, természetesen zéró megbánást tanúsítva. Jobb helyeken ilyenkor fel szoktak ajánlani némi kedvezményt, de Magyarországon leginkább kussoljon a kedves ügyfél és örüljön, ha estére már lesz meleg víz/gáz/villany/internet/NDK turmixgép.
A szexista
“Próbáltam a hölgynek magyarázni, hogy mi a baja a cirkónak, de ugye ismerjük a nők műszaki érzékét” – mondta ezt egy ismerősnek egy szerelő, nem tudván, hogy az adott ismerős anyja egyébként mérnök végzettségű, és mint olyan, valószínűleg fejből is összerak egy kisebb atomreaktort, nem beszélve egy bojlerról. Ez pedig még mindig a jobbik eset, mint amikor a kiérkező szerelő pofátlanul stíröl, beszól, illetve a fentiekhez hasonló megjegyzéseket tesz.
A koszos
Persze a szerelői munka sokszor jár kosszal, zsírral, egyebekkel, de azért nem feltétlenül kell úgy megérkezni, mintha a szakember a szeméttelepen éjszakázott volna. A jobb márkaszervizek már felismerték ezt, az ő szerelőik ruhája patyolattiszta és ropogósra vasalt, de a mindenféle ezermester kft.-k embereinek sokszor nemcsak a ruhája zsírfoltos, de olyan szag veszi őket körbe, mint egy trágyadombot a nyári kánikulában. Az igazán tahó változat ráadásul kérdezés és egyéb nélkül trappol végig a lakáson a gépzsíros/festékporos/egyebes cipőjében, és fel sem merül, hogy megkérdezze, nem baj-e, ha visszafordíthatatlan károsodást okoz a dédi perzsaszőnyegében.
A kényelmes
“Hát a munkaidőnk már csak fél óra, az alatt már nem érünk ki, úgyhogy tessék kibírni a hétvégét hűtőszekrény/ajtózár/gáz nélkül, és hétfőn délután kettőkor tudna menni a kolléga.” Ugye jobb helyeken ez is úgy van, hogy a megjelölt munkaidő annyit jelent, hogy addig még felvesznek címeket, vagyis a munkaidő utolsó percében befutó megrendelés is érvényes. Az külön cuki, hogy ilyenkor úgy mondják, hogy “tessék kibírni”, mintha csip-csup semmiségről lenne szó, nem pedig a családi hűtő teljes tartalmának megsemmisüléséről, nyitott lakásról, vagy épp dermesztő hidegről, ami főként kisgyerekes családoknál lehet igazán kritikus. Messziről kerülendő tehát az olyan mesterember, aki saját kényelmét a mindenkori szolgáltatás elé helyezi.
A lehúzós
Az ilyen a legszemetebb fajta, mert jellemzően azt használja ki, hogy a kedves ügyfél nem ért az adott javítani valóhoz (hiszen akkor eleve nem fordult volna szakemberhez). Egy ismerősnél például simán eljátszották, kihasználva a helyszínen tartózkodó rokon jóhiszeműségét, hogy a szerelt háztartási gépből kiemelt panellel leszaladtak az autóhoz, mondván, ott van a tartalék, a kivett alkatrészt becsavarták buborékfóliába, majd új cseredarabként súlyos tízezrekért eladták a mit sem sejtő ügyfélnek. Persze ez már nettó csalás, leleplezni mégis szinte lehetetlen, hacsak az ember nem készül fel előre a javításból. Másik változata a kreatívan számlázó mesterember, aki az előzőleg egyeztetett munkadíj és alkatrészköltség mellé számos légből kapott tételt felszámít, így a végén további tízezreket próbál lehúzni a hiszékeny ügyfélről: “hát, ezt az invertert újra kellett kalibrálni, meg beszereltünk egy szabályzórelét, hogy hasonló ne fordulhasson elő, viszont ennek az anyagára tizenhétezer, de most baráti áron legyen tizenkettő” – ha ilyen mondatokat hallunk, nem árt gyanakodni, hogy a kész átverés lakótelepi verziójának résztvevői vagyunk.
Mint látható, se szeri, se száma a hasonló rémtörténeteknek, és ezen a ponton én tényleg csak a becsületes mesteremberek előtt tudok fejet hajtani, ők ugyanis a mai világ megfizethetetlen kincsei. Ha valaki ilyennel találkozik, tisztelje, szeresse és hirdesse róluk az igét, a fenti kategóriák tagjairól pedig adjunk hírt családtagjainknak és barátainknak, hogy minél kevesebben kapjunk agyvérzést a hasonló helyzetektől. Áldott, békés hétvégét mindenkinek!
További cikkek ház körüli munkákról és szerelőkről az NLCafén:
- Filléres tavaszi lakásfelújítás – látványos és olcsó “beavatkozások”
- A háztartás nem hétfejű sárkány!
- “Eltűnt a szerelő az autómmal!”