Hiába vagyunk összekötve a világ legtávolabbi pontján élő emberekkel is, hiába ugranak fel a chatablakok és áradnak a lájkok, magányosabbak vagyunk, mint valaha.
Egy 27 éves író, Stevie Martin világított rá, mennyire elszigeteltté tesz minket a közösségi média bűvölete. “Mikor általános iskolába jártam, volt egy úgynevezett »Barátság Megálló« a játszótéren. Ide bárki leülhetett, aki épp nem talált játszótársat, annak reményében, hogy majd valaki megsajnál és melléd ül majd. Még ötévesen is rémesen lehangoló volt odaülni, szerencsésnek éreztem magam, hogy voltak barátaim, és nem szorultam rá. Most, 27 évesen elkezdtem azt érezni, hogy bárcsak lenne egy »Barátság Megálló« valahol a közelben” – írja Martin.
Martin – sokakhoz hasonlóan – egyszer csak azon kapta magát, hogy kismillió barátja virtuális életét böngészi, miközben valójában péntek este van, és ő otthon ül a kanapéján.
“Hétvégente nem tudom, kinek írhatnék üzenetet. Megnéztem a teljes Breaking Bad sorozatot kétszer, mert nem volt kivel találkoznom” – írja le a szomorú képet. Martin megfigyeléseit pedig a kutatások is alátámasztották: állítólag 150 Facebook-ismerős közül mindössze 14 aggódna őszintén, ha valami történne velünk, egy 2010-es felmérés szerint pedig a 18 és 35 év közötti a legmagányosabb generáció.
Martin számára az is feltűnt, hogy az ambiciózus huszonéves generáció a karriert hajszolja. Egyik gyerekkori ismerőse Izraelben dolgozik, egy másik egy hatalmas cég vezetője, és semmire sincs ideje. A barátságok megszakadnak, az emberek önmagukba záródnak.
A fiatal író végkövetkeztetése persze nem spanyolviasz: próbáljunk meg kilépni otthonunkból és komfortzónánkból, a virtuális beszélgetéseket cseréljük valódiakra. Csak meg kell találni magunkban a bátorságot, hogy elhagyjuk a monitorfény kényelmét.
Forrás: Daily Mail