Fazekas-Zur Krisztina kétéves kisfia mellett készül az olimpiára

Szarka Nóra | 2016. Július 20.
Krisztina Szolnokon edz, most ez foglalja le minden idejét, hiszen nemsokára kezdődik az olimpia. Férjével és kétéves kisfiával mindenhová együtt mennek, mert Kriszta férje az edzője is egyben. A család Amerikában él, ahol nem könnyű kajakosnak lenni. Két edzés között beszélgettünk.

Ha kívánhatnál hármat, akkor mi lenne az?

Hú, először is legyen minden nap 72 órás, és akkor lenne elég időm pihenni. Aztán legyen elég energiám erre a 72 órára. Végül, de nem utolsósorban Noah, a kisfiam legyen mindig egészséges.

Aggódós anyuka vagy?

Igen, nagyon. Ha egy kicsit nyűgösebben ébred, vagy többet sír, akkor legszívesebben azonnal megmérném a  lázát. Nagyon nem szeretem, ha beteg, és rettegek, amikor beteg gyerekekről olvasok. Ő persze makkegészséges, és ez maradjon is így.

Mit gondolsz, milyen esélyeitek vannak a riói olimpián?

Minden benne van a pakliban, de mi alapvetően győzni megyünk, az olimpiai bajnoki címet meg kell védeni. Szerintem dobogós helyünk mindenképpen lesz, bízom benne, hogy nem történnek váratlan dolgok. 

Mennyit edzel?

Napi háromszor. Ez általában reggel és este egy-egy evezést jelent, a harmadik edzés vagy kondi, vagy futás. A nap végére igencsak elfáradok, pedig reggel és este is ott van Noah, akivel foglalkozni kell, nincs mese. Fürdetés, fektetés, pelenkázás satöbbi. A két edzés között tudok egy kicsit pihenni, mert Noah egy napközis oviba jár itt Szolnokon, ha ez nem lenne, akkor hulla lennék. Mivel a férjem az edzőm, így ő sem tud vigyázni a fiunkra, de szerencsére Noah nagyon jól érzi magát közösségben, Amerikában is jár oviba.

Hogyan ismerkedtél meg Noah apukájával?

2006 és 2008 között Kaliforniában voltak az edzőtáboraink, és ő is kajakozott, ott ismerkedtünk meg. A szerelem az edzőtáborban kezdődött, és jó egy évig éltünk távkapcsolatban, hol én mentem Amerikába, hol ő jött ide Magyarországra. Egy év után úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt. Én akkor már nagyon gondolkoztam, hogy abbahagyom a sportot, ezért én költöztem Amerikába.

Most már hat éve élek ott, nem sokkal azután, hogy összeköltöztünk, megkérte a kezemet, én pedig igent mondtam. Végül a kajakozást nem adtam fel, sőt amerikai színekben is indultam világversenyeken. Egyrészt hiányzott volna nagyon, másrészt nem volt zöldkártyám, és nem tudtam volna elhelyezkedni sehol sem. Két év után úgy láttam, hogy jó formában vagyok, egyesben is születtek jó eredményeim, ami itthon soha nem jött össze. Akkor kértem meg Ramit, hogy legyen az edzőm, a londoni olimpiáig még volt egy év, és arra már együtt készültünk fel. Egyébként piszok nehéz Amerikában kajakosnak lenni, mert nem egy felkapott sportág, nincs túl nagy támogatottsága ott.

Nincs konfliktus abból, hogy a férjed az edződ?

Jaj, dehogynem. Rendszeresen próbára teszi a kapcsolatunkat, de még bírjuk. Nem egészséges együtt dolgozni, mert egy fáradt sportoló nagyon nyűgös tud lenni, és a férjétől vigaszt vár, miközben az edzője hajtja. A munkát és a magánéletet pedig nem lehet szétválasztani, vagy legalábbis nekem nem sikerül. A párodtól empátiát vársz, de mivel ő az edződ, ezért ezt nem mindig kapod meg. Az ad erőt, hogy én már kifelé megyek ebből a sportból, elsősorban a korom miatt, tehát már nem kell sokáig ebben a viszonyban lennünk. A házasságunk eddig kibírta, szerintem ez nem fog változni, még mindig nagyon szeretjük egymást.

Biztosan gondolkodtál már azon, hogy mit csinálsz majd akkor, ha abbahagyod a versenysportot…

Ezen gyakran töröm a fejem. Mindig nyitott szemmel járok és folyamatosan keresem azt, amihez lenne kedvem és tehetségem.

Két évvel ezelőtt elindítottam egy alapítványt, Bajnokok útja néven, ezt biztosan ezerrel csinálom majd, mert ez a szívügyem. Az alapítvány célja, hogy ösztönözze a gyerekeket a rendszeres mozgásra és a tudatos életvezetésre, szívesen elmegyek iskolákba, óvodákba is beszélni erről. Aztán tervezem, hogy nagyon sok időt töltök a fiammal, és lehet, hogy szülök még egy gyereket, azt majd az élet dönti el, hogy lesz-e vagy sem. Eddig a nagy versenyek után egy-egy hónapot mindig együtt volt a család, utazgattunk, most erre több időnk lesz. Szerencsésnek érzem magam, mert más sportolók néha hetekig nem látják a gyereküket, én pedig mindenhová viszem Noah-ot, szóval több időt töltünk együtt, mint mások.

Noah-val milyen nyelven beszélsz?

Én mindig magyarul beszélek hozzá, Rami, az apukája héberül. A család nyelve viszont az angol, hiszen ezen a nyelven mindenki ért. Úgy tűnik, hogy a kisfiam nem él bábeli zűrzavarban, kétéves, szépen lassan elkezdett beszélni is, és mindent megért minden nyelven.

Hol fogtok élni, mit tervezel?

Most úgy tűnik, hogy Amerikában, de nem szeretnék becsukni magam mögött egyetlen kaput sem. Ha Magyarországról jön egy olyan felkérés vagy ajánlat, ami megdobogtatja a szívemet, akkor boldogan jövök. Addig is teljes gőzzel Rióra koncentrálok.

Fazekas-Zur Krisztina sportpályafutása:

 Még több az olimpiáról: 

Exit mobile version