A 2011-ben a floridai Cape Canaveralról fellőtt Curiosity marsjáró 2012. augusztus 6-án landolt a Marson, ahonnan azóta számtalan képet, videót és további adatokat küldött a NASA Jet Propulsion Laboratoryjába.
A kisebb autóval megegyező méretű robot jelenleg az 5,5 kilométer magas Aeolis Mons nevű hegy egyik lejtőjén állva szemléli a hegyet körülvevő Gale-krátert. A Marsnak ezen a részén épp nyár van, ezért reggelente mindig megélénkül a széljárás, amikor a Nap sugarai felmelegítik a vas-oxidban gazdag vöröses színű talajt.
A melegedés hatására ilyenkor ugyanis felkavarodik a por, és a főleg szén-dioxidból álló légkörben a tornádókra emlékeztető – ám azoknál lényegesen kevésbé pusztító – portölcsérek alakulnak ki.
A NASA kutatói azt remélik, hogy a Curiosity új felvételeit tanulmányozva alaposabban megismerhetik a Mars légkörének és felszínének kölcsönhatásait.
A marsjáró robotnak emellett más fontos feladata is van a Mount Sharpnak is nevezett hegy oldalában. Az egyik kameráját, a Mars Descent Imagert a talaj felé fordítva azt vizsgálja, hogy a marsi szél egy nap alatt mennyivel sodorja arrébb a homokszemcséket.
A Curiositynak emiatt azt is sikerült rögzítenie, hogyan fedi el a szél a keréknyomait. Az eközben rögzített képek első ránézésre akár műholdról fotózott homokdűnék is lehetnének, a robot bal felső sarokban látható kereke azonban jó viszonyítási pontot kínál ahhoz, hogy látszódjon, itt csak egy közeli felvételről van szó.
A Mars légköre egyébként körülbelül csak százada a Földének, ami azt eredményezi, hogy a vörös bolygón tapasztalható szelek nem túl erősek. Még a legerősebb szélviharok sebessége is körülbelül csak 90-100 km/h-t ér el általában. A légkör annyira ritka, hogy egy papírsárkányt sem tudna rendesen a magasba emelni.