Utoljára középiskolában cigiztem, a líceummal szemközti téren, egyetlen motivációm pedig az volt, hogy pont olyan menő lehessek, mint azok a negyedikesek, akik a hüvelyk- és mutatóujjuk között tartották a szálat, és az orrukon át fújták ki a mentolos füstöt.
Bár minden egyes letüdőzött dózis után azt éreztem, kiszakad a tüdőm, de az oxigénért folytatott harcnál fontosabb volt, hogy oltári lazának tűnjek. A legjobban azt élveztem, amikor a sarki kávéház teraszán, egy habos kapucsínó mellett gyújthattam rá: ilyenkor kecses pózba vágtam magam, lábaimat átvetettem egymáson, az asztalra könyököltem, és miközben lassan, elegánsan megszívtam a cigit, behunytam a szemeimet. Igazi femme fatale-életérzés volt.
Cigarettás karrierem nem tartott túl sokáig, jött ugyanis egy fiú, aki azért nem hívott második randira, mert cigiszagú volt a szám. A végzet asszonya lufi örökre kilyukadt, én pedig azóta sem gyújtottam rá, sőt amióta a szmogos fővárosban élek, elkezdtem émelyegni a cigarettafüsttől. Legnehezebben azt viselem, amikor az utcán előttem haladó gyújt rá, és fújja rám elhasznált füstjét. Ilyenkor mélyre fúrom orrom a kendőmbe, vagy szökkenek kettőt, hogy megelőzhessem az illetőt.
Ma reggel a jelenet megismétlődött: egy fiatal, csinos, határozott járású nő kaptatott előttem a meredek Szépvölgyi úton, amit megmászni már alapból felér egy reggeli edzéssel, de ő cigivel nehezítette a pályát. Nem is érdekelt volna különösebben, ha kilehelt füstfelhői nem az én arcomban landolnak. Mivel megelőzni nem tudtam, hosszú métereken próbáltam nem lélegezni, és miközben türelmetlenül vártam, hogy végre kivégezze cigarettáját, azon gondolkodtam, vajon mi jó lehet abban, ha valaki gyaloglás közben gyújt rá? Hol van itt az élvezeti érték, a bódulás pillanatainak megélése, a lassú rituálé, a pár perc énidő, ami miatt cigarettázó barátaim újra és újra rágyújtanak?
Miután benyeltem cigarettájának utolsó adag füstjét is, a nő egyetlen hanyag mozdulattal a tisztán tartott járdán hajította el a csikket, ezzel pedig a választ is megkaptam: Mindent és mindenkit leszarok!