Végül, miután sikerült leradírozni az első döbbenetet az arcomról, nevettem egy nagyot a kérdésen. Kicsit később pedig azt is elmagyaráztam újdonsült ismerősömnek, hogy miért. Az igazság az, hogy nem ez volt az első, és vélhetően nem is az utolsó olyan helyzet, amikor a párommal sikerült megtévesztenünk az egyszeri, felületes és gyanútlan szemlélőt, hogy azt higgye apa-lánya páros vagyunk.
Pedig igazából nincs velünk semmi különös: teljesen átlagos 39 és 32 éves emberek vagyunk, akik történetesen egy cégnél dolgoznak. Annyi hibádzik csupán, hogy míg én úton-útfélen a személyimet lobogtatom, hogy meggyőzzem a trafikost, a kasszást és mindenki mást, hogy bőven elmúltam 18, a párom csendben megőszült. Valamikor úgy 18 éves korától kezdve.
A kapcsolatunk elején nagyon idegesített, hogy furán viselkednek az emberek. Hogy van, hogy feszengve magyaráznunk kell a bizonyítványt. Hogy még mi érezzük magunkat kellemetlenül, mert szerelmesek vagyunk egymásba. Még emlékszem, mennyire felhúztam magam a pincéren, aki a harmadik vagy negyedik randinkon következetesen magázta és uramozta a páromat, miközben engem végig tegezett.
Elképzelni sem tudom, mit gondolhatott rólunk, mikor vacsora után a párom megcsókolt.
Mostanra szerencsére már rutinosan vesszük az akadályokat és legtöbbször együtt nevetünk az ilyen és ehhez hasonló abszurd szitukon, amikből – a fenti példa is mutatja – még most is jócskán akad. Tanulság, az persze nincs. Hacsak nem az, hogy az elmúlt hat évben a saját bőrömön tanultam meg azt, hogy az emberek tényleg első látásra ítélnek, és simán elhiszik, hogy aki ősz, az öreg, és aki gyereknek néz ki, az az is. De ami ennél is rosszabb, eszerint viselkednek is. Ne csináljátok!
Olvass még többet a párkapcsolatról az NLCafé oldalán:
- Így ne kezeld a párkapcsolati konfliktusokat
- Az igazi párkapcsolat 20 titka
- A nyitott kapcsolatban élő párok boldogabbak egy kutatás szerint