Eddig 20 kilót adtál le, de minden ott kezdődik, hogy egy fiatal lányon hogyan alakulhat ki ekkora felesleg?
Egy időben versenyszerűen sportoltam, 10 évesen kezdtem el kajakozni, és hat évig csináltam is. Gyakorlatilag egyik napról a másikra hagytam abba a sportot, mert szétment a térdem. Sporttagozatról átmentem általános szakra, egyszer-egyszer lejártam konditerembe, de tulajdonképpen nem mozogtam semmit. Ugyanannyit ettem, de nem mozogtam mellé, és elkezdtek feljönni a kilók. Nekem igazából fel sem tűnt, bár otthon a szüleim, főleg apukám mondogatta, hogy nem lesz ez így jó, de nem érdekelt. Nagyon rosszul viseltem ezeket a “beszólásokat”, legyintettem és megsértődtem. Igazából én még nem is láttam, hogy bármi gond lenne, nem zavart a pár pluszkiló. Lett egy hosszú párkapcsolatom, belekényelmesedtem az életbe, arra gondoltam, hogy “így is szeret, jó leszek így is”.
Mikor vetted észre, hogy baj van?
Egy idő után minden ruhavásárlásból hiszti és sírás lett. Nem jöttek fel rám a nadrágok, és igazából már nem tetszettem magamnak. De még nem volt meg a kellő akarat ahhoz, hogy változtassak. Tavaly április környékén képeket nézegettem, és akkor elhatároztam, hogy nem mehet így tovább. Először az étrendemen változtattam, lecseréltem sok-sok hozzávalót, például a fehér lisztet és a cukrot száműztem. 10 kilót lefogytam csak azzal, hogy egészségesebben étkeztem.
Mozogni nem is jártál ez alatt?
Kis lépésekkel haladtam előre, nem akartam egyből fejest ugrani, nem hiányzott, hogy az edzéssel is “sanyargassam” magam. Talán pont az adta meg az edzéshez a motivációt, hogy láttam, csak az étrenddel ennyit le tudtam adni, és bíztam benne, hogy az edzéssel még hatékonyabb lesz a fogyás. Augusztusban végül elkezdtem személyi edzőhöz járni. Nagyon intenzíven mozogtam ebben az időben, az edző mellett még futni is lejártam. Egészen addig ment, míg szeptember végén meg nem sérült a térdem. Sétáló kitöréseket csináltam kézi súlyzókkal, és a mozgás helyett elkezdtem másra figyelni, és ahogy léptem le, kifordult a térdem. Az egy hatalmas érvágás volt, egyik napról a másikra megint kiszakadni a mozgásból.
Ekkor egy kicsit vissza is estél, vagy tudtad tartani magadat az étrendhez a csalódottság ellenére is?
Elég borzasztó volt, úgy éreztem, hogy így már az étkezésre se akarok figyelni, de mégis kibírtam. Azt mondtam magamnak, hogy ha már edzeni nem tudok, legalább a helyes táplálkozást ne adjam fel. Idővel vettem magamnak kézi súlyzót otthonra, hogy legalább felsőtestre tudjak edzeni. Körülbelül három hónap elteltével megint tudtam aktívan edzeni, végül márciusban megműtötték a térdemet.
Ennyire nagy volt a baj?
Mikor a térdem kifordult, két hétig nem bírtam lábra állni. Lett benne egy porcleválás, úgy volt, hogy azzal műtenek, de végül nagyobb volumenű lett a műtét. Voltak időszakok, amikor a porc rosszul helyezkedett, és akadt a térdem, nem tudtam behajlítani a lábam. Megbeszéltük az orvossal, hogy megműt, de amikor felnyitotta a térdemet, kiderült, hogy azért fordult ki, mert az ízületi tok nagyon rá volt tapadva a térdkalácsra, ezt kellett helyrehozni. Porcregeneráló kúrával kell kordában tartani a porckopásom, ami annyira nem jó így 23 évesen.
Akkor nem is tudtál edzeni, ameddig meg nem műtöttek?
De, januártól márciusig megint nagyon intenzíven edzettem, heti 5-öt lenyomtam, rendesen tudtam lábazni is. Csak volt néha olyan időszak, hogy beakadt a porc és nem tudtam járni. Ezért se gondoltam, hogy ennyire komoly a probléma. Márciusban megműtöttek, és rá 6 hétre már futottam. Az orvosom azt mondta, hogy “ha tud futni, fusson”, én meg gondoltam, hogy akkor ezt megbeszéltük. De sokáig nem engedtek vissza dolgozni.
Ennek mi volt az oka?
A munkám miatt nagyon sokat vagyok talpon, 12 órában gyalogolok, nem is engedhetem meg magamnak a nagy súlyfelesleget. Sokat mozgok, de mégsem annyit, hogy felérjen egy normális edzéssel, de arra pont elég, hogy rettenetesen kifáradjak, és ne legyen kedvem mozogni. Aztán ráveszem magam az edzésre, és 10 perc elteltével már egészen máshogy gondolom és érzem magam. Büszkeség is eltöltött, hogy erőt vettem magamon, és nem azt csináltam, amit két éve, amikor hazaérve bedőltem az ágyba, és egy zacskó chips mellett néztem valami filmet.
Tavaly április előtt ez volt a módi, hogy degeszre edd magad?
Előtte sem ettem sokat, de csupa egészségtelen és szemét ételt ettem. Rendszertelenül és rosszakat ettem. Most próbálok figyelni, hogy a napi 5 étkezés meglegyen, zöldséget eszem rengeteget, és rizst. Érdekes, hogy régebben nem bírtam megenni a rizst, most pedig már csak barna rizst tudok köretnek enni. Még a személyi edző írta nekem, eleinte kínszenvedés volt letuszkolni a torkomon, ma meg már azt mondhatom, hogy szeretem. Átalakult az értékrendem, hogy mi a jó. Persze nem vonok meg mindent magamtól, de nagyon-nagyon ritka, hogy kilengések vannak.
Hogy tudod megoldani a napi 12 órás munka mellett az étkezéseket?
Amikor elkezdtem, a kollégáim nevettek rajtam, hogy 6 doboz kajával érkezem meg. Arra mindig figyelek, hogy egy alma legyen nálam, ha bármi okból kifolyólag nem tudnék időben enni, ne csábuljak el. Akivel dolgozom, nagyon gyakran eszik gyorséttermekben és ennek is elég nehéz ellenállni, de eszembe jut, hogy a saját magam által készített fogások ott várnak. Amikor mondja, hogy oda megyünk, elgondolkozom, hogy esetleg én is eszem egyet, aztán útközben van bennem egy vívódás. Mire odaérünk, addigra már határozottan tudom, hogy nem fogok ott semmit enni. Jó érzés, hogy meg tudtam állni. Nyilván pénztárcakímélő is.
Minek alapján állítod össze a napi menüt?
Nem méricskélek, és nem számolgatom a kalóriákat, csak érzésre csinálom. De több mint egy év alatt kialakult a tapasztalatom az adagok terén is, meg tudom ítélni, mi az, ami elég nekem. Nincs az, hogy éhen halok, mert keveset ettem, és nem dőlök ki több órára, mert annyira teleettem magam. Nem koplaltam, hála az égnek nem voltak ilyenek. Megpróbálkoztam egyszer a 90 napos diétával, de jobban utánaolvastam, és abba is hagytam. Rájöttem, hogy normális ételeket és normális mennyiségben kell ennem, úgy fogok egészségesen és tartósan lefogyni.
Ezek szerint a környezeted nem a legtámogatóbb.
Nem mindig, például a szobatársam is edz, és odafigyel arra, hogy mit eszik. Volt olyan, hogy együtt mentünk le a terembe, ami motiváló volt. Vicces, mert szilveszter után elég sok ropi, süti és chips maradt meg nálunk, és észrevettem, hogy a szobatársam elkezdett eszegetni egy hatalmas zacskó chipset. Tudtam, hogy azért ő se nagyon engedheti meg magának, ezért rászóltam. Megérkezett a másik barátnőnk, én pedig összeszedtem mindent, és odaadtam neki, hogy köszönjük szépen, de ezeket most vidd haza, mert nem jó, ha itt marad. Elvitettem minden olyat, aminek nem kéne, hogy ott legyen.
Akkor nincs nálatok semmi édesség és junkfood.
Csalókaja esetleg cukormentes csoki vagy fehérjeszelet, de szerencsére annyira nem vagyok édesszájú. Nem hagyok magamnak kísértést se. Boltba is úgy járok, hogy céltudatosan megyek, és nem éhgyomorra, hogy ne kopogjon a szemem. Veszélyes lehet, ha az ember nézelődik a sorok között, és levesz a polcról szükségtelen dolgokat, mondván:”belefér”. Én mindig úgy megyek, hogy tudom, mit fogok venni, és azt is, mit fogok főzni. Általában csirkemellet eszem, még nem tudtam megunni. Szeretek kísérletezni új fűszerekkel vagy új köretekkel, ilyen apróságokkal fel tudom dobni. Ha nagyon megunom, egy pár napig halat eszem, aztán visszaállok a csirkére.
Mik a hosszú távú céljaid?
Igazából már azt sem gondoltam, hogy 20 kilót le tudok adni, vagyis igazából nem sejtettem, hogy ennyi felesleg van rajtam. Éppen ezért nincsenek kilóban terveim, de egy 5 kiló még biztosan van rajtam. A cél egy egészséges, formás test megtartása. Most is jól érzem magam, de látom, hogy van még hova fejlődni. Heti 3 edzés meg szokott lenni, arra törekszem. Futni nagyon szeretek, berakom a zenét, és megyek, teljesen kikapcsolok, ezt általában hajnalra időzítem, konditerembe pedig inkább este járok. Teljesen hozzászoktam ehhez az életmódhoz, nem hiányzik, hogy beüljek egy cukrászdába sütizni.
Mi adja számodra a folyamatos motivációt?
Van bennem egy belső löket, mert bebizonyítottam, hogy én is tudok változtatni. Mindenki tud változni, aki akar, már rövid idő alatt olyan látványos eredményeket lehet elérni, amik folyamatos motivációt adnak. Most például egy barátnőmnek szeretnék segíteni, ő is kajakozott, és amikor abbahagyta, feljött rá némi felesleg. Évek óta nem mozgott, és eljött velem konditerembe, büszke vagyok rá. Sok motivációt kapok az olyan közösségektől is, ahol hasonló célokkal rendelkező emberek vannak. Ahol hús-vér emberek, amilyen én is vagyok, a saját tapasztalataikat adják át. Sok ötletet, receptet és inspirációt adnak.
Olvass többet a fogyókúráról:
- A szülés utáni fogyókúra 7 stádiuma
- Lassú, tartós fogyás: meg fogsz lepődni, mit javasolt az edzőm!
- 6 tény, ami közelebb visz a sikeres fogyáshoz