Mikor kezdődtek a problémák, vissza tudsz emlékezni?
Tulajdonképpen már egészen kicsit koromtól voltak súlyproblémáim, de nem tűnt vészesnek. Viszont mindig zavart a dolog. Először 2010-ben sikerült lefogynom 96 kilóról 84-re. Nem voltam igazán tudatos, nem is olvastam utána a dolgoknak, csak este 6 után nem ettem, kerültem a gyorséttermeket, kenyeret, tésztát. Ekkor ismertem meg a férjemet, a túlzott boldogság, a stabilitás miatt megint meghíztam. Annyira nem néztem hol tartok, hogy egészen 100 kilóig felment a mérleg nyelve, amikor végre ráálltam. Szerettem volna fogyókúrázni, de ekkor teherbe estem, így pedig már nem diétáztam. Szülni 118 kilóval mentem, ami nagyon soknak tűnik, de ennek a legnagyobb része víz volt. Sajnos az alapvető túlsúly és a terhesség vérnyomásproblémákat okozott, amire gyógyszert is kellett szednem. Szülés után pár héttel 106 kilóra le is ment a súlyom.
Amikor 2013 szeptemberében anyuka lettem, nem volt arra energiám és időm, hogy magammal foglalkozzak. A férjem külföldön dolgozik, nem volt segítségem. Mikor a kisfiam másfél éves lett, akkor lett egy kis időm, hogy magammal foglalkozzam. El is kezdtem diétázni, megszabadultam 10 kilótól, de ekkor jött a második baba, megint félbeszakadtak a terveim. Vele egyébként nem híztam annyit, 108 kilóval mentem szülni 2015-ben. Megint minden kezdődött elölről, nem figyeltem magamra. 113 kiló voltam, amikor eldöntöttem, hogy elég volt ebből, tavaly decemberben életmódot váltottam. Nálam a szoptatás nem hátráltatta a diétát, mert nem volt tejem, aztán ki is derült a kisfiamnál, hogy tejfehérjeallergiás, speciális tápszert kellett neki adnom.
Milyen módszerrel sikerült megszabadulni a feleslegtől?
Semmilyen csodaszert nem szedtem, csak a saját magam által kialakított szabályrendszernek igyekeztem megfelelni. Egyszer a háziorvosom írt fel egy gyógyszert a pajzsmirigyemre, amivel a második terhességem alatt lett probléma. Valami olyan készítményt kaptam, ami blokkolta az éhségérzetemet. Sikerült ezzel is fogyni, de ezt a gyógyszert betiltották, így ma már nem lehet kapni. Szerencsére nálam semmilyen negatív tünet nem jelentkezett. Tudom, hogy sokan szkeptikusak az este 6 után nem evéssel kapcsolatban, de az én esetemben ez az egyik kulcsfontosságú elem. Ismerem a testem, és tudom, hogy rajta marad, amit este 6 után eszek. (Vagyis inkább azt mondom, hogy lefekvés előtt 3-4 órával, mert én 9-10 körül szoktam lefeküdni.) Nekem ez vált be. De persze napközben sem eszem mértéktelenül, nem eszem cukrosat, a fehér lisztet elhagytam, és figyeltem az adagokra. Így a 113 kilóról lefogytam 103 kilóra.
Sportolsz is, vagy csak az étkezésre figyelsz?
Szerintem kell a mozgás, hiába mondják, hogy 70 százalékban az étkezésen múlik, szerintem kell a mozgás is, hiszen az egészség szempontjából is fontos. Eleinte még nem mozogtam, mert a kicsi még nem járt bölcsődébe, itthon volt velem egész nap. Ha nem szigorúan a sportokra gondolunk, akkor azért annyival bővült a napi mozgásom, hogy elköltöztünk egy olyan ház 4. emeletére, ahol nincs lift, nekem pedig a két gyerekkel, bevásárlószatyrokat cipelve kellett mindennap többször fel-le lépcsőznöm. Ahogy csökkent a súlyom, elkezdtem futni heti 3 alkalommal. Fokozatosan szoktattam magam hozzá, először tempós sétával kezdtem, aztán jött szépen lassan séta-kocogás-séta váltogatva. Sikerült még 15 kilótól megszabadulnom a futás segítségével, 88 kilóig fogytam le. Amikor jöttek a rosszabb idők, akkor elmentem futópadra edzeni.
Akkor 11 hónapja szépen folyamatosan fogynak a kilók?
Volt stagnálás, amikor 88 kilóra lefogytam a futással, egy teljes hónapig se fel, se le nem mozdult a mérleg nyelve. De nem estem kétségbe, próbáltam a futóedzéseken variálni, tettem bele gyorsabb, sprintelős futásokat is, kevesebbet pihentem a futások között. Elkezdtem a terembe járni most, ami azért is jó, mert így személyi edzésre is elkezdtem járni. 3 hete járok heti 2x a súlyzós edzésekre, mellette 3x futok, most egy kicsit jobban megindult a fogyás.
Hol tartasz most?
Most tartok 78,8 kilónál. 2-3 naponta mérem magam, nem szoktam mindennap, mert az elveheti az ember kedvét, hiszen sok minden befolyásolja az aktuális testsúlyunkat a hormonszinttől kezdve akár az is, mennyire vagyunk kipihentek. Ezért szerintem felesleges naponta mérlegre állni, mert csak elveszi az ember motivációját. Jobban is érzem magam, mint korábban, a vérnyomásom és a pajzsmirigyem is tökéletes, a vérképem is, teljesen jól vagyok.
A gyerekek is azt eszik, amit te, vagy ők „bűnözhetnek”?
Igazából meg szoktam nekik engedni, hogy megegyék azt, amit szeretnének, akár csokit is. De én nem szoktam bűnözgetni, nekem nem fér bele a csalónap se, mert lelkiismeret-furdalásom van, és sokkal rosszabbul érzem magam utána. Nekik megveszem, ami megnehezít a dolgom, mert így körülöttem van a csábítás. De nem tudom oldani egészséges alternatívákkal, ha nagyon megkívánok valamit, például süteményt szeretnék enni, akkor megsütöm magamnak cukormentesen, ebből nincs probléma. Mikor kicsit felbosszantanak a gyerekek, van, hogy azt érzem, hogy legszívesebben teleenném magam olyannal, amivel nem szabad, de tudom, hogy lelkiismeret-furdalásom lenne tőle, ezért inkább iszom 2 pohár vizet, és megpróbálok megnyugodni.
Mit szól a családod ehhez az eredményhez?
A családom, a szüleim féltettek egy kicsit, hogy biztosan koplaltatom magam. Jól viselik, tiszteletben tartják, eleinte kicsit furcsa volt nekik, hogy „flancolok” a speciális ételeimmel, de már megszokták. Ha elmegyünk hozzájuk, akkor már édesanyám előre megkérdezi, mit főzzön nekem, nincs ebből konfliktus. Az ismeretségi körömben mindenki biztat és kérdezgetik, hogy hogy csináltam. Aki kér, szívesen adok tanácsot is, de csak azt tudom elmondani, nekem hogy sikerült, nem feltétlenül fog mindenkinél ugyanaz beválni.
Hogy néz ki egy napod?
Reggel mindig reggelizek valamit, elviszem a gyerekeket oviba és bölcsibe, utána pedig elmegyek az edzőterembe. Amikor vége az edzésemnek, hazajövök, főzök valami ebédet. Fél 4-re megyek értük, és onnantól együtt vagyunk. Inkább délelőtt próbálom letudni ezeket a dolgokat. A fiam már 4 éves, ő tudja, hogy járok edzőterembe és futni. Nyáron, amikor nem volt ovi és bölcsi, volt, az anyósom néha besegített, vigyázott a gyerekekre, ameddig én futni voltam. Ilyenkor a fiam mindig mondta, hogy „anya, én is megyek veled”, de még nem próbáltuk ki a közös edzést. Tudja, hogy járok, és mindig meg is jegyzi, hogy „anya, milyen csinos vagy”, egy igazi kis úriember.