Arról szól például, hogy listát készítünk arról, min szeretnénk változtatni, és magunkra erőltetjük, hogy reggel egészséges ételt együnk, meg hogy bevessük az ágyat a lelkünk érdekében. Meg arról is szól, hogy nem futunk el a problémáink elől, és nem menekülünk figyelemelterelésbe, zabálásba, sorozatnézésbe, amikor meg kellene oldanunk egy nehéz helyzetet.
Olykor a magunkkal törődés nevében fájdalmas lépésekre kell elszánnunk magunkat, mint amikor megszakítjuk a kapcsolatot egy mérgező baráttal, vagy másodállást vállalunk annak érdekében, hogy legyen megtakarításunk. Kimerítő őrlődésről szól, hogy adjunk magunknak pihenőidőt ahelyett, hogy feladatról feladatra ugrálnánk, és kényszerítjük magunkat, hogy ne nyomkodjuk folyton a telefont, mert csak depressziósak leszünk tőle.
Nagyon trendi téma, hogy törődjünk magunkkal, csak sajnos hibásan prezentálják: nem wellness ez, hanem magunkért végzett munka.
Az igazi törődésnek köze sincs a csokis sütihez és a kád vízhez, inkább az a lényege, hogy olyan döntéseket hozzunk, amikkel kialakítjuk magunknak azt az életet, amiből nem akarunk megszökni folyton. És ez gyakran pont azt jelenti, hogy olyan dolgokat kell megtennünk, amiket egyáltalán nem akarnánk pillanatnyilag megtenni, mert nem elégíthetjük ki azonnal minden vágyunkat, el kell engednünk embereket és tárgyakat, új utakat kell választanunk, csalódást kell okoznunk, áldozatokat kell hoznunk. Azaz úgy kell élnünk, hogy azzal a jövőnket is szolgáljuk.
Azt jelenti, hogy a saját életünknek hősei vagyunk, nem áldozatai. Újraírjuk mindennap, egészen addig, míg az jól nem érezzük magunkat benne. Ha jól csináljuk, nem úgy élünk, hogy az csak kívülről tűnik jónak. Többé nem függünk emberektől, és nem szorongunk attól, mit szólnak mások. Olyan emberré válunk, amilyenek akarunk lenni, aki tudja, hogy egy fürdő és egy csoki az élet élvezetét jelenti, nem pedig menekülést. Ez az, amikor azt mondhatjuk, tényleg törődünk magunkkal.