„Csodás napnak indult. Épp összepakoltam az oxfordi albérletemet, hogy Cincinnatibe költözzek a barátaimmal. Az nem kifejezés, hogy izgatott voltam. Meleg júniusi nap volt, és épp hazafelé tartottam az egész napos festés után az albérletbe, miközben azon gondolkodtam, vajon lesz-e időm még úszni egy jót” – kezdte vallomását a BBC brit hírcsatornának Maryann Gray, akinek aznap egy szempillantás alatt az egész élete megváltozott.
A pillanatra, mikor tudatosult benne, hogy elütött egy kisfiút, így emlékezett vissza: „Az utolsó pillanatban láttam meg, ahogy kilőtt az úttest egyik oldaláról a másikra. Megpróbáltam elkerülni az ütközést, de esélyem se volt rá.” Maryann azt mondja, annyira pánikba esett, hogy a gázolást követő percekre egyáltalán nem emlékszik.
„Nagyon megrémültem, tudtam, hogy rettenetes dolgot csináltam, de egészen addig nem tudatosult bennem a dolog, míg az egyik rendőr oda nem jött hozzám, és nem közölte, hogy a kisfiú meghalt.” Maryann ellen végül nem indult eljárás, a fiú, Brian ugyanis féktávolságon belül lépett az autó elé, ám ez egy cseppet sem könnyített Maryann helyzetén.
Kép forrása: BBC
„Az első hetet az összecsomagolt albérletemben bujkálva vészeltem át. Előtte persze beszéltem Brian szüleivel, a részvétemet fejeztem ki nekik, és felajánlottam a segítségemet is. Beszéltem a szüleimmel is, akik igyekeztek meggyőzni róla, hogy egyszerű baleset volt. Engem viszont csak kínzott az eset, képtelen voltam eldönteni, hogy rossz vagy épp jó ember vagyok-e, hiszen embert öltem.”
Maryann azt mondja, a tragédia évek során annyira a része lett, hogy szinte nem is volt olyan pillanata, hogy ne jutott volna eszébe. „Brian ott volt velem a diplomaosztómon, a doktori védésemen, még az esküvőmön is. Valahányszor egy picit boldog voltam, emlékeztettem magam a tragédiára, mintha figyelmeztetném magam, emlékezz, mi történt akkor, mikor legutóbb boldog voltál!”
Maryann elárulta, a lelkiismeret-furdalás miatt évekig nem ült volán mögé, és emiatt nem vállalt végül gyereket sem, holott a baleset előtt rajongott a gyerekekért. „A baleset utáni napon egyedül maradtam, és akkor hallottam a fejemben egy hangot, ami azt mondta: Elvetted egy ártatlan gyerek életét, ezért belőled sem lehet sosem anya.” Azt mondja, ma már bánja, hogy annak idején ezt a döntést hozta.
Kép forrása: BBC
Az asszony beszélt arról is, hogy a mardosó lelkiismeret-furdalás csak akkor enyhült valamelyest, miután két évtized elteltével beszélt Brian testvérével. „Az édesanyjával már nem tudtam, meghalt, mire vettem a bátorságot, hogy megkeressem. A bátyja először ellenséges volt a telefonban, rám zúdította az összes frusztrációját, ami a baleset miatt érte. A beszélgetés végén felajánlottam neki, hogy bármit kérdezhet. Csak egyvalamit akart tudni, hogy gyorsabban hajtottam-e, mint a megengedett. Őszintén válaszolhattam neki azt, hogy nem. Ezután azzal köszönt el, hogy baleset történt, a testvére pedig rossz helyen volt rossz időben. Nem lettünk barátunk, de úgy érzem, megbocsátott. Ezzel pedig én is megbocsáthattam magamnak.”