Az ENSZ március 22-ét nyilvánította a víz világnapjává, felhívva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. A 2018-as víz világnapja nemzetközi szlogenje: „Védd természetesen!”. E jeles nap minden évben más és más nézőpontból hívja fel figyelmünket a víz alapvető szerepére.
Egy hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy egy kis időre külföldre költözöm, egészen pontosan egy napsütötte, homokos tengerparttal, pálmafákkal, kellemes 25 fok feletti hőmérséklettel megáldott szigetre, Gran Canariára. Gyakorlatilag víz mindenhol, amíg a szem ellát, így álmomban sem gondoltam volna, hogy a mindennapi ivóvíz megléte vagy épp hiánya okozza majd számomra a legnagyobb fejtörést.
A higiénia és a biztonságos hozzáférés az ivóvízhez létfontosságú, de míg a fejlettebb országok lakóinak ez természetes, addig a veszélyeztetett országokban élő 650 millió ember számára korántsem.
Amikor az élet görbe tükröt mutat, és rájössz, eddig milyen pazarlóan bántál a vízzel
A szigetre érkezésem pillanatában közölték, hogy csapvizet nem szabad inni, nem biztonságos, nem fogyasztható minőségű, és ha jót akarok magamnak, akkor ne hörpintsek belőle egy fél pohárral sem, mindig palackozott vizet hozzak a boltból. Mi sem egyszerűbb – gondoltam, de ez az elméletem már a második nap megbukott. Nem voltam felkészülve arra, hogy napi szinten gondoskodjak az ivóvízről, hiszen eddig nem kellett ezért külön boltba mennem. Átlagosan 2,5, inkább három liter vizet iszom, szóval a boltban vásárolt palackok gyorsan ürültek, én pedig mást sem csináltam, csak utánpótlásért szaladgáltam.
Az ENSZ felmérése szerint napjainkban már minden hatodik ember nem jut fogyasztható minőségű ivóvízhez. Kialakulóban van a globális ivóvízhiány, amikor a fogyasztható víz iránti igény meghaladja a rendelkezésre álló készleteket. Riasztó adat, hogy amíg az ezredforduló idején 500 millió embert érintett ez a probléma, egy évtizeden belül, 2025-re 3 milliárdra növekedhet a világ vízhiányban szenvedő lakossága, elsősorban Afrikában és Dél-Ázsiában.
Vízhordó gyerekek Indonéziában (Fotó: AFP/Weda)
További ördögi kör, hogy nagyobb kiszerelésű vizes kannát sem bírok cipelni, így míg korábban csak lefutottam a konyhába a kis poharammal, most komoly logisztikát igényel, ki mikor megy egy nagyobb bevásárlóközpontba kocsival, nagyobb mennyiségben ivóvizet hozni.
Mondanom sem kell, jobban értékelem és tisztelem az ivóvizet, hiszen ez a mi mindennapi éltetőnk. Nem tudom, milyen lehet, ahol egyáltalán nincs fogyasztható víz, el sem tudom képzelni. Egyet tudok, nem szeretném megtapasztalni, hiszen nekem már az is komoly krízishelyzetet teremtett, hogy nem ihatok csapvizet.
Amíg például az Egyesült Államokban 573, Olaszországban 375, és Svájcban 250 liter – az Európai Unióban átlag 150 liter – az egy főre jutó napi vízfogyasztás, addig Kínában ez az érték 87, Mozambikban pedig mindössze 10 liter.