„Ez a kép a négyéves kislányomról készült alig egy nappal azelőtt, hogy az apukája öngyilkos lett. Azért vigyorog, mint a vadalma, mert ezen a napon ment először balettórára. Tele volt élményekkel. Boldog volt. És ártatlan. Eddig a pillanatig a legrosszabb dolog, ami történt vele, az volt, hogy a játszótéren elejtette a fagyiját” – kezdi levelét Nik Tebbe, az anyuka, aki a történtek után úgy érezte, mondanivalója van mindenkinek, akit valamilyen okból az öngyilkosság foglakoztat.
Miután az apukája véget vetett az életének az apja földjén, le kellett ültetnem a négyéves kislányomat, és el kellett mondanom neki, hogy az apukája többet nem jön haza, mert meghalt. Sosem felejtem el, ahogy rám nézett a hatalmas szemeivel, majd megkérdezte, mit jelent az, hogy meghalni.
Az anyuka elmondja, lányának hetekbe, sőt, hónapokba telt, mire felfogta, mit is jelent mindez. Hozzáteszi, még a temetés után is várta őt. „Öngyilkos gondolataid vannak, és szülő vagy? Ne hidd azt, hogy a gyerekeidnek majd jobb lesz nélküled. Mert nem lesz. Szükségük van rád. A halálod pedig el fogja venni az ártatlanságuk egy részét. Rémálmaik lesznek, amikből izzadtan, sikítva ébrednek” – írja.
Nik levelével azt szeretné, ha azok, akik az öngyilkosságot fontolgatják, rádöbbennének, hogy a családjuknak, de mindenekelőtt a gyerekeiknek szükségük van rá. „Még olyan kicsik. Maradj! Ha semmi, senki másért nem, hát miattuk. Találj magadban erőt a folytatáshoz, szerezz olyan segítséget, amit megérdemelsz, hogy továbbra is gondoskodhass a gyerekeidről.”
„Az én lányom olyasmit tud, amit más gyerekek nem:
- tudja, hogy az apukája meghalt, mert elmondtam neki az igazságot. A kegyetlen részleteket nem, de azt igen, hogy ő tette ezt magával.
- tudja azt is, hogy az apukája egy melegszívű, jó ember volt, aki rossz döntést hozott.
- tudja, hogy beteg volt, és rettegett, és hiába szerette őt mindennél jobban, a félelme erősebb volt nála.
- tudja, hogy az apukája nem azért hagyta őt magára, mert nem szerette, hanem azért, mert nem maradt benne elég erő, hogy tovább küzdjön azért, hogy vele lehessen.
Szóval, te, aki most arra gondolsz, hogy az öngyilkosság a legjobb megoldás. Te, aki ott ülsz a vacsoraasztalnál a feleségeddel, a gyerekeiddel, és mosolyogsz, sőt hangosan nevetsz, de közben a fejedben a holnapi utolsó napodat tervezgeted. Arra kérlek, hogy maradj! Hogy a terveidet mondd el a feleségednek. Hogy egy pillanatra csukd be a szemed, és emlékezz vissza rá, milyen volt kicsi gyereknek lenni. Emlékezz, mennyire vágytad a szeretetet mindkét szülődtől.
Ne vedd el ezt az érzést a saját gyerekeidtől! Harcolj az életedért, mert közénk tartozol! Értékes vagy, olyasvalaki, akit szeretnek! Megérdemled, hogy lásd, ahogy a gyerekeid felnőnek! Megérdemled az öleléseiket! Ők pedig megérdemelnek téged! Szóval kérlek, bármilyen nehéz is, maradj!”
Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!