A katasztrófavédelem statisztikája szerint átlagosan 50-60 olyan nap van egy évben, amikor az úttestek, közterületek és a házak előtti járdák és várakozóhelyek síkosság- és csúszásmentesítéséről gondoskodni kell. Jogszabály szerint az utak síkosságmentesítését az adott út kezelője végzi, a közterületekért az önkormányzatok felelnek, viszont a házak előtti járdák tisztán tartása az ingatlantulajdonos feladata.
Ezt azért is fontos szem előtt tartanunk, mert ha a mi házunk előtti járdán csúszik el valaki, és szerencsétlen esetben combnyaktörést szenved, minden joga meg lesz hozzá, hogy kártérítési pert indítson ellenünk. Nem érdemes tehát félvállról venni a síkosságmentesítést, mert még ha nem is történik baleset, a helyi önkormányzat akár 30 ezer forintos bírsággal is sújthatja a lusta ingatlantulajdonosokat.
Elkerülhetetlen a hó ellapátolása – forrás: pixabay
Ha leesik a hó, akár napjában többször is el kell lapátolni a járdára hullott havat, a tökéletes munka érdekében pedig érdemes valamilyen jégtelenítő szerrel felszórni azt. Szerencsére már eljutottunk oda, hogy a só (nátrium-klorid) használatát a fásszárú növények védelmében tiltja a jogszabály ott, ahol nincs megoldva a csapadékvíz elvezetése. Ez lényegében kizárja a sózható területek közül a házak előtti járdákat, udvarokat is. Aki sót használ, az nemcsak a környezetének ad egy pofont, de akár 50 ezer forintos bírságot is kockáztat.
Régen minden jobb volt?
Ez talán a síkosságmentesítésről éppen nem mondható el. Megkérdeztem a 81 éves nagymamámat arról, hogy régen hogyan birkóztak meg az emberek ezzel az évezredes problémával. „Mi hamuval szórtuk fel a járdát, de volt, aki fűrészport vagy sima homokot használt” – válaszolta. Mivel régen mindenki fával fűtött, így a kályhából kikerülő salakot és hamut eltették a csúszós időkre.
Hátránya a hamus szórásnak, hogy a keletkező latyak elképesztő koszt tud a lakásban okozni, ha hamus-havas csizmával valaki végigtrappol az előszobán vagy a szobán. A nagyi elmondta azt is, hogy a sózás régen egyáltalán nem volt divat, nagyobb érték volt a só annál, hogy kiszórják a járdára.
Alternatívák só helyett
A katasztrófavédelem szerencsére több lehetőséget is ajánl a környezetkárosító só helyett, amely nemcsak a növényzetre káros, de marja a kutyák lábát, megtámadja a fémfelületeket, és visszafordíthatatlan károkat okozhat a kedvenc csizmánkban is. A szakemberek javaslata szerint a betiltott útszóró só helyettesítésére szóba jöhet többek között a zeolit, a Zeo-Kal, a kalcium-klorid-pehely, de ígéretes szerként tartják számon az acetátokat is, bár ez utóbbi a többi anyaghoz képest drága.
Legtöbben a kalcium-klorid mellett teszik le a voksukat, bár ez sem a legkörnyezetbarátabb szer a síkosságmentesítésre, de 127 forintos kilogrammonként ára vonzóvá teszi, és a jogszabály is engedi. Elvitathatatlan előnye a nátrium-kloriddal szemben, hogy míg a só csak -8 °C-ig működik, addig a kalcium-klorid akár -51 fokig is kifejti hatását. Ha ezt választjuk, akkor a kiszóráshoz védőkesztyű és védőszemüveg használatát javasolják a hozzáértők. Korróziós hatása ennek is van, de a környezetet kevésbé terheli.
A barkácsáruházakban is kapható Útkáli is kedvelt szer, bár 220 forintos kilónkénti ára már elgondolkodtatja a környezetért aggódó vásárlót is. Az Útkáli tulajdonképpen egyfajta környezetbarát műtrágya kálium-klorid, magnézium-klorid és csekély nátrium-klorid tartalommal. Legtöbbször zeolittal keverve árulják, ami talajjavító tulajdonságáról is ismert, – 18 fokig hatásos.
Aki tényleg szívén viseli a környezet védelmét, az acetátalapú síkosságmentesítő szert, mondjuk kalcium, magnézium-acetát (CMA) készítményt használ. A CMA-nak elkérik az árát, egy 10 literes kannát 4 ezer forint körül lehet beszerezni akár a Tescóban is, cserébe viszont nem kell tartani a korróziótól, és még a talajra és a növényekre is jó hatással van.
A lenti képen például az egyik hazai gyártó azt szemlélteti, milyen hatása van az acetátalapú és milyen a kloridalapú síkosságmentesítő szerek használatának. Az acetáttartalmú szerek -30 fokig fejtik ki hatásukat.
Forrás: cmpa.hu
Ár-érték arányban talán a legjobb választás a Zeo-Kal nevű, magyar fejlesztésű készítmény lehet, amely kloridmentes, alacsony nitrogéntartalmú jégmentesítő. Amikor lebomlik, csupán mészkő, nitrogén és zeolit marad utána. A nitrogén növényi tápanyag, a zeolit pedig talajjavító. Barkácsáruházakban 200 forintos kilónkénti áron kapható.
A síkosságmentesítés három lépése
Ha leesett a hó, és beszereztük a síkosságmentesítő anyagot, neki is állhatunk a törvényben előírt kötelezettségünk teljesítésének. Három egyszerű lépést kell csupán betartanunk:
1. Mechanikus tisztítás
Magyarul elő a hólapátot, és munkára. Elengedhetetlen része a síkosságmentesítésnek, mert ha csak simán a havas járdát szórjuk fel, akkor jobb esetben is csak latyakot kapunk. Amúgy nem árt egy kis testmozgás télen sem. A hólapátolást megkönnyíti, ha egy jobb minőségű, éllel rendelkező hólapáttal dolgozunk.
2. Érdesítés
Érdesítő anyag lehet a nagymamám által is említett fahamu, fűrészpor, homok, de használhatunk sódert, zeolitot vagy akár gránitzúzalékot is. Az érdesítés lényege – amellett, hogy kevésbé csúszóssá teszi a felületet –, hogy lehetőséget ad a jégmentesítő anyagoknak, hogy hatékonyabban fejthessék ki hatásukat. A le nem bomló érdesítő anyagot viszont el kell távolítani a járdáról a csúszásveszély elmúltával.
3. Jégmentesítés
Ez az a lépés, amikor kiszórhatjuk az eddig végigvett síkosságmentesítő anyagokat.
Természetesen, ha végeztünk a feladattal, nem dőlhetünk elégedetten hátra, mert egy újabb hóesés után kezdhetjük az egészet elölről.