Steffani Cameron 35 kilót dobott le a saját nappalijában azzal, hogy átrendezte a szobát. A nő 2008-ra odáig jutott, hogy már nem volt semmi önbizalma, nem érezte magát vonzónak, és emiatt egyre nehezebben mozdult ki otthonról, de edzőterembe sem akart járni, hogy formába hozza magát, mert úgy érezte, kilógna onnan a nagy fenekével. Így az otthoni edzést választotta – csakhogy ez nem is volt olyan egyszerű, mivel a nappalija (az edzés helyszíne) nem egy bálterem.
„Amikor először tornáztam otthon, folyton megzavart a szűkös hely, nem tudtam szabadon mozogni, mindig beleütköztem valamibe.
Az én gyönyörű nappalim szó szerint a siker útjában állt. Rájöttem, hogy a testem változása érdekében a környezetem változtatásával kell kezdenem.
Addig mindig úgy edzettem otthon, hogy torna előtt átrendeztem a nappalit, utána pedig visszatettem mindent a helyére. De most véglegesen akartam olyan teret kialakítani, ahol bármikor tornázhatok, hogy így könnyebben rá tudjam magam venni az edzésre.”
Steffani azzal kezdte a nappali átrendezését, hogy a kanapét a falhoz tolta, és elfordította a dohányzóasztalt, hogy a szoba közepén több hely legyen, a szőnyeget pedig száműzte, hogy könnyedén le tudja teríteni a padlóra a jógamatracot. Utána a fotelt betette a hálószobájába, a helyére pedig egy tárolót helyezett, amelyben a matrac, a súlyzók és egyéb tornakellékek kéznél lehettek.
„Mire végeztem az átrendezéssel, kaptam egy 2 méter átmérőjű kört a szoba közepén, a tévével szemben, ahol egy pillanat alatt belevághattam a tornázásba, miközben néztem a sorozataimat.
Ezzel az egyszerű változtatással a nappalimban létrejött egy hely, ami a sikeremet garantálta, mert ha nem álltam neki tornázni, akkor ott ordított az arcomba a kétméteres üres tér a szoba közepén, és piszkálta a lelkiismeretemet.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/rawpixel
Ez az üres, tornára előkészített hely lehetővé tette nekem, hogy folyamatosan a célomra tudjak fókuszálni: a fogyásra. Sokkal többet is edzettem így, mint amennyit terveztem az elején, mert minden eszköz egy karnyújtásnyira volt tőlem.”
Steffani egy neten talált edzéstervet követett, semmiféle bonyolult programja nem volt, lábemelések, saját testsúlyos gyakorlatok szerepeltek a gyakorlatok között, beiratkozott viszont mellette egy online jógatanfolyamra is. Elmondása szerint maximum 30 percet tornázott és jógázott összesen mindennap, de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy szép lassan megváltozzon az egész élete.
„Azon kaptam magam, hogy sokkal többet sétálok, nem kocsival járok boltba, lift helyett a lépcsőt választom, és grillezett ételeket eszem az olajban sültek helyett. Hamarosan egyre több korlátomat léptem át. Biciklizni kezdtem, ami annyira megtetszett, hogy egy idő után mindenhova azzal jártam, így napi 40 kilométer összejött belőle.
Végül egy év alatt 52-es ruhaméretről lefogytam 42-esre.
Olyan nővé váltam, aki képes könnyedén felmenni a lépcsőn úgy, hogy nem köpi ki tőle a tüdejét.”
A fogyás útján Steffani rengeteget tanult önmagáról, például azt, hogyan hallgasson a teste jelzéseire: egy időben például túlhajtotta magát, és nem vett tudomást a hátfájásáról, aminek a vége az lett, hogy mozdulni sem bírt napokig, ma viszont már teljesen egészséges, és megtalálta az egyensúlyt edzés és pihenés között.
„A fogyás mellett más álmaim is voltak, többek között az, hogy ne is legyen nappalim, hanem szabad legyek, mint a madár. Most nomád körülmények között a világ körül utazgatok, 18 országban éltem az elmúlt 28 hónapban, és mindig megtaláltam a módját, hogy fix hely nélkül is edzett maradjak.”
Steffani példája alapján mondhatjuk, hogy nem kell ahhoz nagy összegeket és sok időt beleölni az edzésbe, hogy eredményt érjünk el, ha nagyon akarjuk a változást. Ő azt mondja, hogy mielőtt a túledzés hibájába esnénk, érdemes egy személyi edzőtől tanácsot kérni, megtanulni tőle a megfelelő gyakorlatokat, de igazából minden információ megtalálható a neten is, egy kis felszabadítható helye pedig remélhetőleg mindenkinek van, így semmi sem áll az utunkba, hogy sikeresen a napjaink részévé tegyük a mozgást a fogyás érdekében.