A boldogság, akár pillanatnyi, akár egészen hosszú ideig tartó, egy valóban nemes és tiszta érzés, ami igazából a mi saját belső történésünk. Nem feltétlenül kell mások orrára kötni, jobb ha megtanuljuk megtartani magunknak és azoknak akikben megbízunk, és akiket igazán szeretünk. Nincs szükség károgó irigyekre, akik csak elveszik a jókedvünket.
Az irigység megbetegít
Az irigység annak a legrosszabb, aki megéli, hiszen a keserűséggel vegyes negatív érzelem benne fejlődik ki, őt kínozza. Míg a másik személyre nézve, csak akkor lehet veszélyes, ha az irigység áskálódással, gonosz pletykákkal párosul. Amikor igazán boldogok vagyunk, nem muszáj félismerősökkel megosztani örömünk határtalan voltát, hiszen ők úgy vehetik, csak az orruk alá akarjuk dörgölni sikereinket.
Lassan az idő előrehaladtával, ahogy egyre több tapasztalattal rendelkezünk, megtanuljuk felismerni az igazi öröm jeleit: kik azok, akik valóban mellettünk állnak, és kik azok, akik saját bizonytalanságuk és elégedetlenségük miatt már semminek sem tudnak nagyon örülni. Azért is lehet „veszélyes” megosztani irigyeinkkel a megélt sikereinket, mert a belőlük sugárzó negatív energia megtörheti a mi (esetleg nehezen megszerzett) belső békénket.
Ha elkerülni nem tudjuk őket, akkor legalább ne legyünk irántuk bizalommal. Ha többször bebizonyosodott már, hogy irigyek ránk, akkor ez később sem lesz másként.