Okos ember nyáron nem indul el víz nélkül otthonról, mert hőguta lehet a vége. Az út közben, ötletszerűen megvásárolt félliteres PET-palackos víz ma már körülbelül annyira menő, mint a strandpapucs zoknival, és most nem is kezdenék el senkit fárasztani műanyagszeméttel borított vízparti képekkel: aki egy pillanatra is kidugta a fejét az utóbbi években a teknőspáncéljából, pontosan tudja, hogy mi a helyzet műanyagfronton.
Palackozott vizet vásárolni ráadásul értelmetlenül drága is: kis túlzással Magyarországon, ha bárhol leszúrjuk a földbe az esernyőnket, kiváló minőségű víz fog feltörni, ehhez képest fél liter palackozott vízért 100-300 forintot is fizethetünk a boltban. A csapvíz viszont viccesen olcsó, nagyjából negyven fillérre jön ki egy liter, a minősége pedig a legtöbb helyen teljességgel egészséges, és alkalmas a fogyasztásra. Ez alól – néhány településtől eltekintve – leginkább csak azok a lakóházak kivételek, ahol a múlt század 50-es, 60-as évei óta sem sikerült kicserélni a vízcsöveket korszerűbbre, utoljára ugyanis ekkor használtak ólomcsöveket a vízvezetékekhez.
Szükség van tehát egy jó kulacsra.
A kulacs az ember barátja, ha hozzászokunk, hogy mindig velünk van, sosem kell többé szomjaznunk a hőségben, bármikor meghúzhatjuk, és nem szorulunk rá többé, hogy egy vagyont fizessünk valami gyorsan elérhető italért.
Milyen a jó kulacs?
Ahhoz, hogy az igényeinknek megfelelő kulacsot tudjuk megvásárolni, érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkozni. Mennyi vizet vagyunk hajlandók magunkkal cipelni? Három decit vagy egy litert? Milyen igénybevételnek van kitéve a táskánk? Szokásunk behajítani a sarokba, amikor hazaérünk, vagy gondosan felakasztjuk a fogasra? Ha az előbbi, akkor az üvegkulacsot nem javasolom.
Üveg, fém, műanyag? (Fotó: Image by Evita Ochel from Pixabay)
Vannak elképzeléseink a dizájnnal kapcsolatban? Hajlandók vagyunk minden egyes alkalommal lecsavarni a kupakját, vagy egykezes, pattintós megoldást szeretnénk? Megannyi kérdés, amit mind meg kell válaszolni, mielőtt kulacsot veszünk. A cél ugyanis az, hogy a barátunk legyen, hozzánk nőjön, és soha többé ne akarjuk otthon felejteni.
Műanyag? Üveg? Fém?
Egészségügyi szempontból a legjobb választást kétségtelenül az üvegkulacsok jelentik. Az üvegből nem oldódik ki semmiféle káros anyag, ugyanakkor van két nagyon fontos hátulütője: törékeny és nehéz. Ezzel érdemes számot vetni, mielőtt bevállalunk egy egyáltalán nem olcsó, dizájnos üvegkulacsot.
Vannak persze rendkívül elmés megoldások a probléma áthidalására: van, aki saját kezűleg varr vagy horgol ruhát egy csatos üvegre, vagy egy csavaros tetejű üdítős üveget nevez ki kulacsnak – egészen más érzés egy ilyet eltörni, mint egy ötezer forintos, dizájner kulacsot. Mondjuk a kifolyt víz és az üvegszilánkok élménye mindkét esetben pont ugyanolyan.
A fémkulacsok jóval időtállóbbak – lennének, de tapasztalatom szerint ezeket sem lehet pár hónapnál tovább használni. Egy idő után nálunk mindegyik berozsdásodott vagy bepenészedett – igaz, utóbbi az átlátszatlan műanyag kulacsoknál is előfordult. Elég rossz érzés lefülelni a gyerek kulacsának az alján a penészt, majd azon töprengeni, hogy vajon mióta lehet az ott.
Műanyagok: barát vagy ellenség?
Ha végül, mindent egybevetve, egy műanyag kulacs mellett döntünk, tudnunk kell, hogy nem mindegyik műanyag a barátunk. Érdemes megnézni a kulacs alján a háromszögbe zárt számot: ha 3-as (PVC) vagy 6-os (polisztirol) van rajta, akkor azt a kulacsot ne vegyük meg! Előbbiekből ftalátok és adipátok oldódhatnak ki, amelyek számos súlyos betegséget és születési rendellenességet okozhatnak, előállításukkor és elégetésükkor pedig rákkeltő dioxin keletkezik.
A polisztirol kulacsokból pedig a folyadékba sztirol kerülhet, amit a WHO potenciális rákkeltőként tart számon.
Általában óva intenek a 7-es jelzésű, egyéb műanyagból előállított tárolóedényektől is, ez azonban nem jelent feltétlenül rosszat, főleg, ha mellette ráírták azt is, hogy BPA-(biszfenol-)mentes. A biszfenol nagy mennyiségben szintén károsíthatja a májat és a vesét, illetve összefüggésbe hozták az emlőmirigyek károsodásával is, de még további vizsgálatok is folynak a témában, az eredményeket 2020-ra ígérik. Keressük tehát a BPA Free feliratot, ha ez nincs, ne vegyük meg a kulacsot! Habár kutatások szerint a BPA helyettesítésére használt anyagok szintén károsak az egészségre.
A 2-es, a 4-es és az 5-ös jelzésű műanyag viszont biztonságosnak tekinthető a tudomány jelenlegi állása szerint.
És ha már a műanyagoknál tartunk, álljon itt az is, hogy miért nem jó egészségügyi szempontból sem a PET-palackba zárt víz. A PET-palackot már a gyártó sem javasolja újratölteni sem vízzel, sem mással, mert a felbontás után a belső felületén káros anyagok tapadhatnak meg, ráadásul meleg és sav hatására (mondjuk, ha bent felejtjük a forró kocsiban, rásüt a nap, vagy citromos vizet teszünk bele) rákkeltő ftalátok oldódnak ki belőle.
Csőr és kupak
Mindezek után még mindig maradtak megfontolni valóink: például a csőrkérdés. Sokan szeretik a sportkupakot, mert egy kézzel is lehet használni, és például bringázás közben is tudnak így inni a kulacsukból. Az erről szóló fórumok és saját tapasztalatok szerint is azonban a sportkupakkal komoly probléma, hogy nem lehet rendesen tisztán tartani, és könnyen bepenészedik. A penész pedig primer karcinogén (rákkeltő), jobb nem kockáztatni.
A tető kérdése legalább ilyen fontos: bevállaljuk-e a kétkezes lecsavarással bajlódást, vagy a pattintós megoldást részesítjük-e előnyben, kockáztatva, hogy akkor is felpattan a kupak, amikor nem szeretnénk, például a ridikülünkben. Erre megoldás a biztonsági, lezárható tető.
Nos, fogadni mernék, hogy senki sem számított rá, hogy egy egyszerű kulacsvásárlás előtt ennyi szempontot kell fejben végigzongorázni, de még mindig jobb így, mint ha a harmincadik PET-palackot dobnánk a szemétbe, vagy csak az ötödik alkalmatlan kulacs után jönnénk rá, hogy mit is szeretnénk valójában. A helyzet nem reménytelen, létezik olyan kulacs, amely minden szempontnak megfelel.