„Még nem tudom, mi a fő nyelvük, mind a négyet értik” – anyanyelv és multikulti

Tálas Ágnes | 2020. Február 21.
Magyar anya és cseh apa, akik egymással németül beszélgetnek, de angol nyelvterületen élnek – vajon az ő gyerekeiknek mi az anyanyelve?

Február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja, mely felhívja a figyelmet a világ nyelvi sokszínűségére és arra, hogy milyen fontos lenne megóvnunk. A világon ugyanis nagyjából hatezer nyelvet beszélnek, ám ezeknek mintegy fele veszélyben van, őshonos lakosok által beszélt nyelvek havonta tűnnek el örökre. Mivel egy nyelvet az utolsó beszélőjének halála után már rendkívül nehéz feleleveníteni, ezért már akkor veszélyeztetettnek minősítik a nyelvészek, amikor az azt beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak tűnik, az UNESCO erre figyelmeztet 2000 óta az anyanyelv nemzetközi ünneplésével.

De mit jelent a huszonegyedik században az anyanyelv? A mai multikulti világban, ahol megnyíltak, sőt sok esetben elmosódtak a határok, és szinte teljesen mobilak és szabadok vagyunk, már nem teljesen időszerűek az 1836-ban íródott Szózat sorai: „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely”… Ezzel együtt az anyanyelv fogalma is megváltozott: már közel sem olyan egyértelmű, mint régen, sokkal tágabb értelmezést kíván. Mielőtt kétségbeesnénk, hogy a muktikulturalizmus fogja eltörölni a föld színéről a nyelvünket, ennek épp az ellenkezője igaz: pont ez az, ami lehetővé teszi, hogy határokat átívelve terjedjen, még a világ másik végén is felbukkanjon és sokáig fennmaradjon.

A mai szociolingvisztikai kutatások szerint egy embernek több anyanyelve is lehet, és élete során ez akár többször meg is változhat.

Az, hogy az idegen nyelvek ismerete előnyt jelent, nem kérdés. Van zonban egy, még ennél is nagyobb kiváltság, mégpedig a többnyelvűség, ami egyesek esetében több anyanyelvűséget is jelent. És itt merül fel a kérdés, hogy az anyanyelv valójában helyrajzi, érzelmi, kulturális vagy épp szülői döntés kérdése-e? Egzakt válasz erre nincs, van viszont rengeteg tapasztalat, gyakran igencsak különbözőek, amiket vegyes házasságban, külföldön vagy épp ezek kombinációjában élő magyarok osztottak meg velünk, amikor azt kérdeztük tőlük, hogy mit jelent számukra az anyanyelv és annak továbbadása a gyermekeiknek.

A gyerekek tudjanak kommunikálni a nagyszüleikkel

Alexandrának, aki Sydneyben él ausztrál férjével, a két iskoláskorú (9, 11), Ausztráliában született és nevelkedett gyermeke folyékonyan beszél magyarul és angolul is, sőt érzelmileg is egyformán kötődnek mindkét nyelvhez, ami folyamatos kemény munkát igényel az édesanyjuk részéről.

„Mivel Ausztráliában élünk, természetesen az angol erősebb, az elsődleges nyelvük. A magyarért folyamatosan dolgoznunk kell. Megtanítottam őket olvasni is, így a szókincsük jobban tud fejlődni. Ők a magyart ugyanolyan fontosnak tartják az életükben, mint az angolt, gyakran egymással is csak magyarul beszélgetnek.
Megkérdeztem őket, hogy mi az anyanyelvük. Azt mondják, hogy magyar. Erre megkérdeztem tőlük, hogy ha apa kérdezi ezt tőlük, akkor is ezt mondják? Mire ők: igen, akkor is magyar, mert az anyanyelvünk magyar, az apanyelvünk angol” – meséli nevetve Alexandra.

fotó: Getty Images

A közös nyelv felbecsülhetetlen kapocs a generációk között. Alexandra döntésében, hogy mindenképpen továbbadja anyanyelvét, nagy szerepet játszottak a saját szülei és rokonai, és az előtte járó negatív példák is.
„A családom nagy része (szüleim, nagymamám) nem beszél angolul, ezért még fontosabb, hogy a gyerekeim tudjanak kommunikálni a nagyszüleikkel, dédijükkel. Ausztrál férjem édesanyja sváb származású, anyanyelve német, az édesapja viszont magyar. A gyermekeim vele is szívesen beszélgetnek magyarul, aminek ő nagyon örül, főleg, mivel az ő gyerekei közül egyik sem beszéli a nyelvét, beleértve a férjemet is.”

Külföldön, vegyes házasságban nagyon nagy, folyamatos, kitartó és makacs munkával jár a gyerekeknek a saját anyanyelvünk továbbadása.

„Előttem sok rossz példa áll, amikor a szülő feladja az anyanyelvének továbbörökítését, mert a partner nem beszéli a nyelvet, nem is akarja megtanulni, de kirekesztve érzi magát a saját családjában és ez az érzés fontosabb számára, mint a gyerekeinek juttatott előnyök. Ezek a szülők hajlamosak azt elhitetni magukkal, hogy a magyar nyelv nem fontos, mert kevesen beszélik, így abból a gyerekeknek nem származik előnyük. Ez szimplán nem igaz! Bármilyen második nyelv előnyt jelent egy gyermeknek az agyi fejlődésére, gondolkodására, azt meg nem lehet előre tudni, hogy később mikor válik majd hasznára a második nyelv” – fejti ki Alexandra.

Bábeli veszekedés

Már kétnyelvűnek lenni is nagy előny, de ezt még ennél is tovább lehet fokozni. Amyéknél például, akik angol nyelvterületen élnek, az egyik szülő magyar, a másik német anyanyelvű, így a 18 és 27 éves lányaik három nyelven beszélnek, kisgyerekkoruktól fogva.

„Tudatosan tanítottuk a gyerekeket apa és anya nyelvére. Nyaranta két hetet töltöttünk a férjem szüleinél, akkor csak németül beszéltünk, én is. Aztán következett két hét magyar földön, ott meg magyarul. Elejétől hangoztattuk, hogy különlegesek vagyunk ennyi nyelvvel, így már tiniként is büszkék voltak a gyerekek a többnyelvűségükre, ami azért tud vicces helyzeteket produkálni.”

„Nálunk egy családi veszekedés igazán bábeli tud lenni, főleg, ha az apjuk előtt perelek a lányokkal. Németül szidom le őket, ők magyarul válaszolnak, apa hol németül, hol angolul mondja a magáét. Ha nem ért minket, akkor beveti, hogy »nem beszélni magyart, please tell me auf deutsch«. Ekkor persze kitör a röhögés és már azt sem tudjuk mi volt a vita tárgya” – mutatja be a háromnyelvű család mindennapjait Amy.

fotó: Getty Images

Anya anyanyelve magyar, apáé cseh, te pedig majd eldöntheted

Hogy mennyire kitárult a világ, milyen színes is tud lenni, és hogy a nyelvi korlátok leküzdése csak előnyökkel járhat, azt jól példázza Rékáék esete. Réka magyar, a párja cseh, egymással németül beszélnek otthon, mindezt úgy, hogy angol nyelvterületen élnek. Ez nyilván már az ő agyukat is rendesen megdolgoztatja, hát még a két kislányukét, akikhez mindkét szülő igyekszik a saját nyelvén szólni, miközben az óvodában és más közösségekben mindenki angolul beszél a lányokhoz.

Ennek köszönhetően a lányok mind a négy nyelvet értik, és különböző szinten beszélik. A hármas állampolgársággal rendelkező, négy nyelvet értő gyerekek már biztosan nem fognak elveszni a világban.

„Még nem tudom, mi a fő nyelv náluk, mind a négyet értik. A legjobban a magyar és az angol megy nekik, a csehet minden gond nélkül megértik, de nehezebben beszélik. Amikor szóba került az anyanyelv kérdése a gyerekekkel, mondtam nekik, hogy anyáé magyar, apáé cseh. Majd a 4 és fél éves lányom megkérdezte, hogy az övé mi? Ezen felnevettem, mondván jó kérdés, majd mondtam neki, hogy ezt majd ő nyugodtan döntse el magának, lehet belőle több is” – meséli Réka.

Ez az, amiért a multikulturalitás nem veszélyezteti, hanem sokkal inkább megóvja a különböző nyelveket: nem csupán a világnyelveket, hanem a kevesek által beszéltekét is, vagyis a világ nyelvi sokszínűségét. Lehetőséget ad a többnyelvűségre, sőt mi több, a több anyanyelvűségre is, ami igen összetett érzelmi, kulturális, helyrajzi és szülői döntés által meghatározott érték, ha több van belőle, az csak előnyt jelenthet.

Exit mobile version