Szoktál emlékezni a nővérekre, ápolókra, akik biztosítják, hogy a kórházi kezelés simán menjen? Azokra az emberekre, akik a gondoskodásukkal nagyban hozzájárulnak a gyógyulásodhoz? Vagy te is csak az orvost veszed észre, akinek nagy neve van, és tíz percet tölt veled?
Carolyn Jones egy TED-előadásban mesélt a saját példáján keresztül arról, milyen nagy jelentősége van az ápolók munkájának. Jones évekkel ezelőtt mellrák miatt kapott kemoterápiát, ami rettenetesen megviselte lelkileg, ekkor ismerte meg azt az ápolót, aki természetességével reményt adott neki, és akitől normálisnak érezhette magát, amíg a kezelések közben vele beszélgetett. Ez az élmény indította Jonest arra, hogy a betegsége után öt évet azzal töltsön, hogy keresztül-kasul járja a világot, felkeresve számos országban az ápolókat, hogy lefotózza őket és meghallgassa, lejegyezze a történetüket.
Így találkozott Jasonnel például, aki az Appalache-hegységben ápoló, olyan betegekhez jut el a terepjárójával, akik nem tudják elhagyni az otthonukat, és ha Jason nem járna ki hozzájuk, nem kapnának semmilyen kezelést. Jones a körútja során ismerkedett meg Stephen nővérrel is, aki egy idősotthont vezet, és a fotós szemtanúja lehetett, milyen könyörülettel és szeretettel engedte el útjára az egyik haldokló lakóját. Minden ápoló, akivel kapcsolatba került világ körüli útján, azt bizonyította számára, hogy láthatatlan munkát végeznek, és míg az orvosokat körülöttük ünnepli a társadalom, az ápolók a tartópillérek, akik csendben végzik azt a munkát, amihez minden emberségükre és lelkierejükre szükségük van.
Jason egy betegével, aki nem tud kimozdulni otthonról (Forrás: Carolyn Jones)
Jones a fotósorozattal és az útjával arra mutat rá, hogy nemcsak az a fontos, milyen új gépek állnak rendelkezésünkre a kórházakban, vagy hogy melyik sztárorvos kezei között kerülünk a műtőasztalra, hanem az is, hogyan bánnak velünk a kórházakban az ápolók. Mert velük van esély kialakítani olyan érzelmi intimitást, ami jelentősen hozzájárul a gyógyuláshoz. Ők azok, akik tudják, hogyan tartsák a lelket a betegekben, és hogyan legyenek gondoskodó anyák/apák azoknak, akiknek erre van szükségük abban a kiszolgáltatott, elesett helyzetben, amit egy kórházban fekvés jelent.
Jones üzenete most aktuálisabb, mint valaha. Ne csak az orvosokra tekintsünk hősként, mert bár az ő kezükben van a szike, ők írják fel a receptet, tapintják ki a daganatot vagy diagnosztizálják a tüdőgyulladást, de a gyógyuláshoz, felépüléshez az ápolók munkájára hatalmas szükségünk van. Az ápoló cseréli ki a katétert, szedi ki alólunk az összevérzett ágyneműt, és támogat el a vécéig, amikor alig tudunk lábra állni. Az ápoló az, aki szól két kedves szót reggel, amikor bejön a kórházi szobába lázat mérni, és tőle kapunk egy barátságos pillantást, amikor oda sem tudunk nézni a vérvételnél, mert már századjára bökdösnek pár napon belül. Megérdemlik pont ugyanazt a tiszteletet és elismerést, mint az orvosok, mert ugyanolyan fontos a munkájuk.
Olvass még többet az ápolók munkájáról:
- Heroikus fotókon napjaink igazi hősei, az ápolók
- Nővérek és orvosok, akik a koronavírus alatt sem veszítik el a humorérzéküket
- Megindító fotó: közösen imádkoznak az ápolók a kórház tetején