Nehéz okosnak lennünk, ha szakmát szeretnénk ajánlani a gyerekeinknek. Azok a régi mesterségek, amiket a nagyszüleink űztek, már kihalóban vannak, és fogalmunk sincs, mire lesz szükség akár tíz év múlva. Ezek a szakmák viszont már mind visszavonhatatlanul megszűntek.
(Fortepan/CHUCKYEAGER TUMBLR)
Betűszedő
Gutenberg zseniális találmányával tulajdonképpen megteremtette a nyomdaipart, aminek egyik legfontosabb szakmája a szövegek létrehozója a betűszedő volt. Ő egyesével helyezte az ólombetűket egy winkel nevű szerszámba, és az így létrehozott szövegből később oldalakat állítottak össze, amit befestékeztek, majd egy sajtó alatt papírra nyomtattak. Ez volt tulajdonképpen a magasnyomtatás.
Szemfelszedő
A szemfelszedők a női harisnyanadrágok leszaladt szemeit szedték újra fel, így a nejlonharisnya újra hordhatóvá vált. A hölgyek bármikor bedobhatták a harisnyákat akár a postaládába a nevükkel, másnap este pedig mehettek érte. A szakma végét a harisnyák tucattermékké alacsonyodása és az áruknak a csökkenése okozta, de nyilván az sem tett jót neki, hogy évről évre egyre kevesebb nő hord harisnyát, hiszen a nadrág alá nem kell.
Ha elromlott, veszünk egy újat (Fotó: Fortepan/Uvaterv 1957)
Órás
A mechanikus, felhúzható órák kora az első kvarcórákkal megpecsételődött. Bár egy ideig azokban is lehetett elemet cserélni, szíjat javítani, de pár év alatt annyira filléres tárggyá váltak, hogy az órajavítókra tulajdonképpen már nem volt szükség. A felső tízezer sokmilliós óráit pedig a márkaszervizek javítják, általában a gyárban, ahol az óra készült, majd futárral visszaküldik a tulajdonosnak.
(Fortepan/Uvaterv)
Telefonközpontos
A mobiltelefonok korában szinte már elképzelhetetlen, hogy valaha, ha az emberek fel akartak hívni valakit, akkor nem közvetlenül tették ezt meg, hanem előbb bejelentkeztek a telefonközpontba, ahol megkérték a telefonos kisasszonyt, hogy kapcsolja nekik a keresett személyt.
Bakter
Aki látta az Indul a Bakterház című filmet, annak biztosan a kisujjában van az egész bakterszakma. A szép szóval sorompóőrnek is nevezett, bakternek az égvilágon semmi más dolga nem volt, mint a rábízott vasúti kereszteződésben leereszteni a sorompót, majd amikor a vonat elment, ismét felhúzni, és a váltókat átállítani. Jó állásnak számított, ugyanis nem csak fizetés, de szolgálati lakás gyanánt bakterház, és nyugdíjjogosultság járt érte.