Ki vagyok én és milyen nyomot hagyok majd a világban? Ezek olyan fontos kérdések, amik mindenkit foglalkoztatnak. Az első kérdés megválaszolásában támpontot adhat az, hogy honnan jöttünk, vagyis kik voltak a szüleink, és kik voltak az ő szüleik, és így tovább. A világban pedig sokféleképpen hagyhatunk nyomot: egy részünk például a gyermekeinkben él majd tovább. Ezeket a fontos létkérdéseket helyezi egy kicsit más megvilágításba Hannah Olson új dokumentumfilmje, az Istent játszva (Baby God).

Cathy Holm 22 éves volt, amikor férjhez ment, és míg barátnőinek könnyen ment a családalapítás, neki nem sikerült teherbe esnie, ezért férjével együtt felkerestek egy nőgyógyászati klinikát Las Vegasban. Orvosuk, Dr. Quincy Fortier arra kérte őket, hogy vigyenek be spermamintát a férjtől, hogy el tudja végezni a mesterséges megtermékenyítést. Nem sokkal később megszületett a házaspár lánya, Wendi. Ugrunk pár évtizedet: az egykor detektívként dolgozó Wendi Babst úgy dönt, hogy egy mindenki számára elérhető DNS-teszt segítségével végez egy kis családfakutatást. Miután elérhetővé válik az eredmény, meglepődve veszi észre, hogy több féltestvére is van, és a családfán gyakran bukkan fel a Fortier név. Igen, ez volt annak a nőgyógyásznak a neve, akinél korábban a szülei jártak.

– meséli Cathy Holm, aki egészen addig nem tudott arról, hogy nem férje a lánya biológia apja, amíg Wendi Babst el nem mondta neki, hogy mire jutott, miközben családja történetét akarta megismerni. Holm azt mondta,  ha tudták volna, hogy nem a férje spermáját használják fel a megtermékenyítéshez, valószínűleg nem vállalták volna a kezelést. És mint kiderült, nem ők voltak az egyetlenek, akiket a doktor nem tájékoztatott erről a fontos részletről.

– gyötrődik Wendi.

A dokumentumfilm készítője, Hannah Olson számára nem volt teljesen ismeretlen a téma, több évadon keresztül volt a producere a Finding Your Roots című sorozatnak, amiben sztárok ismerhetik meg, hogy családfakutatók mit derítettek ki az elődeikről és családjuk történetéről. És persze ha a múltban vájkálunk, akkor vállalnunk kell azt is, hogy Pandora-szelencéje bizony feltárja tartalmát. „Előfordult, hogy nálunk tudták meg, hogy valójában nem is az az édesapjuk vagy a nagyapjuk, akit annak gondoltak” – mesélte a műsorról a filmes.  

Az Istent játszva dokumentumfilmjének főszereplője nem egy híresség, hanem Wendi Babst, akit két éven át követett a stáb, miközben megpróbálta kideríteni, hogy ki is volt valójában Quincy Fortier, és miért tette azt, amit. Olson csak később szembesült azzal, hogy filmje nemcsak a 2006-ban elhunyt doktor történetéről, motivációiról szól majd, hanem a tudomány egyik fontos kérdéséről, vagyis arról, hogy vajon mennyire határoznak meg minket a génjeink, és mennyire formálja személyiségünket a környezetünk és tapasztalataink. És Wendi Babst számára ennek a rejtélynek a megoldása élete egyik legnehezebb nyomozása volt.

Nem ez az első dokumentumfilm, ami nagyon személyes és megrázó történeteken keresztül foglalkozik  öröklés-környezet (nature-nurture) vitával. A Netflixen lehet megtekinteni a Three Identical Strangers című dokumentumfilmet, ami három olyan ikerfiú történetét mutatja be, akiket még csecsemőkorukban választottak szét, hogy egy kegyetlen emberkísérlet részesei legyenek.

Valami istentelen, vagy átgondolt, vagy valami gonosz volt?

Ez olyan kérdés, amit nem lenne szabad feltenned a fogantatásoddal kapcsolatban. Ez a kérdés mégis megfogalmazódik Fortier egyik mesterséges megtermékenyítés útján született gyermekében, akinek sortársaihoz hasonlóan nagyon sokáig fogalma sem volt, hogy édesapja nem az édesapja. 

Dr. Quincy Fortier 1912. szeptember 16-án született, gyermekkorát az alabamai Auburnben töltötte. Visszaemlékezése szerint akkor kezdett el érdeklődni a meddőség kérdése iránt, amikor a család egyik tehene egy ellés után soha többé nem tudott vemhes lenni. Fortier később orvosnak tanult, majd a negyvenes években a nevadai Pioche-ban megnyitotta rendelőjét. Mivel a környéken nem volt más orvos, minden ügyes-bajos dologgal hozzá fordultak az emberek. És – ahogyan egyik páciense kiemeli – akkoriban senki nem vonta kétségbe, amit egy orvos mondott, bár ő nem Istenhez, hanem inkább papokhoz, lelkészekhez hasonlította a doktorokat, akik közül egy nagyon durván visszaélt a bizalmával.

Fortier a hatvanas években már Las Vegasban praktizált, több kollégájával közösen alapítottak egy nőgyógyászati klinikát. A kollégák közül kettő meg is szólal a filmben: Dr. Frank Silver szinte karikatúraszerű, szivarozgat, rágózgat, és egy helyi bár kellős közepén simán előkapja a telefonját, hogy rákos daganat miatt kioperált petefészkeket, női nemi szerveket és naplementés fotókat mutogasson a kameráknak, és kifejti, hát igen, akkoriban Las Vegasban a lakosság 70-75 százaléka nő volt, és nekik meg szükség volt orvosokra. Fortier másik munkatársa, Dr. Harrison Sheld pedig otthonában arról magyaráz, hogyan terem a banán, és persze arról is beszélnek, hogy akkoriban még nem voltak spermabankok, mivel nem tudták, hogy a spermát lehet fagyasztani, vagy frissiben kellett mintát vételezni, és igen, orvostanhallgatóként ők is rendszeresen voltak donorok, ami nem volt rossz pénz, hiszen 50 dollárt ért egy adag.

Ezen a klinikán sokszor megfordul Fortier fia is.

– állítja. Hozzátette, édesapja elárulta a gyermekeinek, hogy saját spermáját használja, és ezt azzal indokolta, hogy segíteni akart az embereken. Ifjabbik Quincy Fortier szerint akár több száz féltestvére is lehet, mert hát apja nagyon szorgos volt.

És Fortier nemcsak Las Vegasban „segített”, már jóval korábban is nemzett gyerekeket. Mike Otis 1949-ben született Pioche-ban. A férfi egészen addig nem tudta, hogy apja, aki egyébként korán magára hagyta őket édesanyjával, nem is az apja, amíg nem szeretett volna utánajárni, hogy nagymamája melyik indián törzsnek a tagja volt, és a DNS-teszt nem vezette el Fortierékhez. Otis nyakába így újabb teher szakadt, korábban teher volt apjának hitt férfi emléke, aki részeges és erőszakos volt, de teherré vált biológiai apja kiléte is, aki – mint utólag kiderül – édesanyját annak tudta nélkül termékenyítette meg.

– elmélkedik egy ponton Otis.

Dorothy Otis, akire testvére állítólag irigy volt szőke, kék szemű gyermeke miatt, egy nőgyógyászati betegség miatt kereste fel a doktort az 1940-es években, és Fortier valószínűleg vizsgálat közben termékenyítette meg, pedig ő akkor még nem akart gyermeket. „Teljesen más lehetett volna az életem. Visszamentem volna az iskolába, többre vittem volna. Borzasztó dolog ilyet tenni egy emberrel, de akkor nem kapta volna meg Mike-ot” – tette hozzá édesanyja.

– ezt már Brad Gulko mondta, aki evolúciós genetikával foglalkozik, és aki megszólalásig hasonlít Fortierrre. Fortierre, aki édesapjával együtt szolgált a légierőnél, akire apja barátjaként tekintett, és aki ismerőse tudta nélkül saját spermájával termékenyítette meg feleségét.

– mesél Gulko arról, milyen érzés volt, hogy édesapjával, vagyis a férfival, akit annak hitt, tűz és víz voltak, például ő sose sosem érezte jól magát társaságban, míg apja igazi extrovertált személyiség volt. És a DNS-teszttel – ha lehet így mondani – indentitásának egy fontos részét is elveszítette, ugyanis míg Gulko nővére 99,5 százalékban askenázi zsidó, ő csak 51,2 százalékban az. 

Fortier gyerekei közül az 1965-ös születésű Jonathan Stensland története a legszívszorítóbb. Jonathan az orvos nevelt lányának, Connie-nak a fia. Connie fiatalkorú volt, amikor várandós lett, és mivel apja megtiltotta neki, hogy elvetesse a magzatot, egy anyaotthonban hozta világra gyermekét, majd örökbe adta a fiút. Babst a Clark megyei bíróságon talált rá Connie Fortier vallomására, amit azóta már visszavont, de amiben komoly vádak hangzottak el anyja második férjével kapcsolatban és arról, hogyan is lett ő fiatalon anya. A dokumentum szerint Connie azt állította, hogy nevelőapja molesztálta őt is és féltestvéreit is. Fortier volt feleségének első házasságából született lánya mindössze 17 éves volt, amikor teherbe esett, és állítása szerint nem volt szexuális kapcsolata, vagyis valószínűsíthető, hogy dr. Fortier termékenyítette meg az egyik vizsgálat során, a doktor ugyanis saját gyermekeit is kezelte. Connie fiával, akiről évtizedekkel később a DNS-vizsgálat kiderítette, hogy tényleg Fortier az apja, nem akart találkozni, mert annyira szégyellte magát fogantatása körülményei miatt.

Jonathan Stensland később felkereste Fortiert, bár úgy érezte, nem az ő dolga szembesíteni az orvost vélt vagy valós bűneivel. Stensland szerint férfi megpróbálta kerülni a komoly témákat, semmiségekről beszélt, amikor pedig szóba került fogantatásának a története, Fortier előadta, hogy az tulajdonképpen egy szerencsétlen véletlen volt, összekevert két tampont, és lányát véletlenül egy olyan vattadarabbal vizsgálta meg, amin az ő spermamintája volt.

Apám őrült volt és perverz – ezek már ifjabb Quincy Fortier szavai, Pár jelenettel korábban ugye azt mondta, apja egy briliáns ember, hogy aztán ő is azzal vádolja meg a férfit, nemcsak nevelt lányát, hanem vér szerinti gyerekeit is molesztálta. „Akkor tett a legboldogabbá, amikor láttam a koporsóban feküdni. Akkor biztonságban éreztem magam” – tette hozzá.

Vannak olyanok, akik még a mai napig jó embernek tartják a doktort, vagy legalábbis ezt állítják. Ez az orvos két lánya, akiket válása után fogadott örökbe, és akiket ő segített a világra a klinikáján. Fortier 55 éves volt akkor. Nannete Fortier szerint apja szerette az embereket, segíteni akart rajtuk, és hát igen, akkoriban az orvos és betege között a megállapodások szóban jöttek létre, így lehet, hogy nincs írásos nyoma annak, hogy páciensek beleegyeztek abba, hogy saját ondóját használja, és az embereket akkoriban amúgy is csak az érdekelte, hogy legyen egy boldog családjuk, a hogyan nem volt annyira fontos. Tény, hogy Nevadában 1979 óta kötelező írásos engedélyt kérni, ha a mesterséges megtermékenyítésnél donorspermát használnak.

– állítja egyikük. Ugyan apjuk rajtuk is végzett nőgyógyászati vizsgálatokat, állításuk szerint a férfi nem molesztálta őket, és persze ő volt a világ legjobb embere, akiről még azt is elárulták, hogy saját magát metélte körül, de fájdalomcsillapítót nem használt, mert nem szerette, ha a gyógyszerektől ködös lesz az agya.

– jut el a dokumentumfilm vége felé Babst erre a borzalmas következtetésre, és még azt is felveti, átoperáltatja az orrát, mert az biológiai apjára emlékezteti, miközben azzal a gondolattal is meg kell küzdenie, hogy nemcsak benne él tovább Fortier, hanem gyermekeiben is.

És ki tudja, hogy féltestvérei, akiket nem ismertünk meg alaposabban, milyen démonokkal küzdenek, ezt csak sejtetni engedi a film, például amikor a Fortier-gyerekek találkozóján az egyik férfi azt mondja, másfél hónapra lebetegedett, amikor megtudta az igazságot. 

Szembesíteni ezzel már nem nagyon tudja biológiai apját, aki évtizedeken át termékenyített meg nőket. Quincy Fortier 2006-ben hunyt el, 94 évesen. Szinte élete végéig praktizált, igazi legendának számított, 1991-ben megkapta az év orvosa címet Nevada államban. Ugyan halála előtt két korábbi páciense is beperelte őt, élete végéig megúszta, hogy a felelősségre vonják tettei miatt, ugyanis mindkét családdal sikerült peren kívül megegyezni. Fortier állítólag nem tagadta, hogy saját spermáját is használta, de hozzátette, azt összekeverte a férj mintájával, hogy segítse a spermiumok mozgását.

A négy gyereket, akiket pedig az őt beperlő nőknek nemzett, be is vette a végakaratába, és beleírta azt is, lehet, hogy újabb utódok tűnnek majd fel a színen. Quincy Fortier valószínűleg halála előtt sem sejtette, hogy hány család jön majd rá, hogy mit tett, hiszen a mindenki számára elérhető DNS-tesztek csak az utóbbi években lettek népszerűek. És ne feledjük,  Fortier már azelőtt jóval, hogy „praktizálni kezdett”, hogy Watsont, Cricket és Wilkinst 1962-ben orvosi Nobel-díjjal jutalmazták a DNS szerkezetének felfedezéséért.

Sokan mások

Quincy Fortier esete nem egyedülálló. Csak az Egyesült Államokban közel két tucat olyan doktor van, aki saját spermájával termékenyítette meg a pácienseit, az egyik legismertebb az indianapolisi Dr. Donald Cline, aki legalább 50 gyermeket nemzett így. De a világ minden pontján történtek hasonló esetek, egy brit orvos, aki 1940-es évek közepétől az 1960-as évek közepéig meddőségi klinikát vezetett Londonban, szintén saját spermáját használta, és állítólag több száz gyermeke született. 2019-ben a DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy Jan Karbaat holland meddőségi specialista, aki 2017-ben, 89 éves korában halt meg, legalább 49 gyermeket nemzett azoknak a nőknek, akik rotterdami klinikáján jártak. 

De ugorjunk vissza közel 100 évet az első sikeres mesterséges megtermékenyítéshez, sikeres olyan szempontból, hogy az asszony, akin a kezelést alkalmazták egy egészséges gyermeknek adott életet. 1884-ben egy William Pancoast nevű philadelphiai orvos megállapította, hogy egyik páciensének azért nem sikerül teherbe esne, mert a férje meddő. Úgy gondolta, azzal segít majd a házaspárnak, ha egy donor spermájával termékenyíti meg az asszonyt. Miután kloroformmal elaltatta a nőt, a jelen lévő hat orvostanhallgató közül kiválasztott egyet, és az ő spermáját juttatta be az asszonyba. Pancoast csak utána mondta a férjnek, hogyan sikerült a feleségének teherbe esnie, miután megígérte, hogy nem mondja el a nőnek.

És ismét 100 évet előre. Egy 1977-es amerikai felmérés szerint az orvosok több mint fele nem vezetett nyilvántartást, hogy ne legyen nyoma annak, ki is volt a donor. Ennek állítólag az volt az oka, hogy jogilag nem volt tisztázott, hogy akkor ki is számít a gyermek apjának, és ezt a kérdést sok államban még mindig nem oldották meg. Másrészt úgy gondolták, ezzel kevesebb lelki kárt okoznak a családnak, sem az anyának, sem az apának, sem a gyermeknek nem kell szégyenkezni a fogantatás körülménye miatt, állítja Kara Swanson Banking on the Body című könyv szerzője.

Dr. Julie Cantor jogi szakértő szerint amíg nem lesz rutin a születéskor végzett DNS-vizsgálat, addig sajnos előfordulhatnak a fentiekhez hasonló esetek. Hozzátette, reméli, hogy csak pár orvos volt, aki remélve, hogy a titkukra nem derül fény, kicserélték a mintákat. „A most már széles körben elérhető DNS-tesztek miatt elég nagy butaság lenne ilyesmire vetemedni” – állítja.

És hogy mi lehet az indok? Amikor még nem állt rendelkezésére a megfelelő technológia, nem voltak spermabankok, lehet, hogy voltak, akik áthidaló megoldásként használták saját spermájukat, és lehet, hogy volt, aki egyszerűen csak úgy érezte, tényleg megteheti, a hatalmában áll ilyen szinten dönteni életek felett, van, aki szerette volna, ha minél többen viszik tovább a génállományát, volt, aki pedig tényleg csak segíteni szeretett volna. Bármi elképzelhető Canto szerint. 

Ha az Egyesült Államokat nézzük, államonként eltérő, milyen büntetésre számíthat az, akit sperma engedély nélküli felhasználása miatt elkapnak, Kaliforniában és Indianában például ez bűncselekménynek számít, Texasban pedig a szexuális bűnözőként van nyilvántartva, akit elítélnek egy ilyen ügy miatt. De Dr. Cecil B. Jacobsont 1992-ben például 52 rendbeli család és hamis eskü miatt ítélték börtönbüntetésre. A doktor, aki ebben az évben megnyerte az Ignobel-díjat, vagyis az ál-Nobel-díjat, nemcsak saját spermájának felhasználásával termékenyítette meg nőket, de praxisa során több páciensének is azt hazudta, hogy terhes, miközben nem volt az. 

 „Sajnos a törvénykezés nem igazán érte utol még a technológiai fejlődést, és a rendelkezésre álló jogi terminusok nem mindig alkalmazhatóak az ilyen eseteknél” – állítja Dr. Julie Cantor.

Megható történetek a mesterséges megtermékenyítésről:

• Azt hitték, sosem lehetnek szülők: 3 év alatt 9 gyerekük lett
• Nyolcadik és kilencedik gyermekét tervezi a korábban terméketlenséggel küzdő pár
• Szívbemarkoló fotóval ünnepli ikreit a kismama, aki évek óta próbált teherbe esni